Lázár János miniszter 2022 őszén mintegy 5 ezer milliárd forintnyi fejlesztést állított le Magyarországon. Ennek a befagyasztásnak esett áldozatul a levéltárak és közgyűjtemények digitalizációja is. Az Indexnek nyilatkozó családfakutató szerint szerencsés lenne, ha az anyakönyvi dokumentumokat, valamint számos más iratot is elektronikus formában lehetne tanulmányozni.
Miközben Romániában már publikálják az anyakönyveket a világhálón, a magyar levéltárak anyagainak digitalizációját leállították. A román levéltári rendszer jól működik, a magyar családnevek és szavak is kitűnően kereshetőek vele. A csehek és a szlovákok is publikálták már az egyházi, illetve zsinagógai, valamint az állami anyakönyveiket.
Vannak olyan levéltárak, például Csongrád-Csanád vármegye, ahol – pályázati pénzek híján – önerőből végezték el a digitalizálást, de ezek az adatbázisok online nem érhetőek el
– mondta az Indexnek Tóth Tamás.
A szegedi családfa- és temetőkutató szerint a magyar szakemberek munkája sokkal nehezebb lenne, ha nem állna rendelkezésre az amerikai mormon egyház Familysearch oldala. A honlap anyagának nagy részét még a ’60-as években digitalizálták. A mormonok – vallási okokból – az egész világon gyűjtik az anyakönyvi adatokat. A Kádár-korszakban a kommunista vezetéssel egy barterüzletet kötöttek: a másolásért cserébe az ország megkapta a kópiákat.
„Néhány éve óriási felfutása volt a családfakutatásnak. Az utóbbi időben azonban megcsappant az érdeklődés. Ennek az egyik oka, hogy a levéltárakba is elektronikusan kell bejelentkezni, és sokan nem akarnak bajlódni ezzel. A másik ok, hogy a Familysearch oldalnak is van már magyar nyelvű felülete, így rengeteg ember házilag próbálkozik családfája felderítésével” – mesélte Tóth Tamás.
Magyarországon 1895-től vannak állami anyakönyvek, előtte egyházi, illetve zsinagógai nyilvántartások voltak.
A polgári anyakönyvekben a kutatás gyors és egyszerű: a dokumentumok általában jól olvashatóak, és feltüntetik az esemény helyét és idejét is.
A felekezeti anyakönyvek nem minősülnek közhiteles okiratnak, mégis kordokumentumként támpontokat adnak a kutatóknak: neveket és helyszíneket. A levéltárak, könyvtárak, közgyűjtemények egyik legfontosabb célkitűzése, hogy digitalizálják a birtokukban lévő – papíralapú – anyagokat. Azonban Lázár János miniszter 2022 őszén mintegy 5 ezer milliárd forintnyi beruházást állított le, köztük a levéltári projekteket.
Szlovákia északi részén – ahová a török pusztítás nem tudott elérni – még 16. századi anyakönyveket is lehet találni, Sopronban pedig 17. századi dokumentumokkal is találkozhatunk.
Szegeden az 1600-as évek végéről töredékes anyakönyveket lehet fellelni. A munkánkat segítenék az egykori birodalmi »adóhatóságok« dokumentumai is: a különböző török és osztrák összeírások és adózók jegyzékei
– közölte a családfakutató, aki példaként említette, hogy a levéltárakban ömlesztve vannak a II. József uralkodásától datálható iratok: térképek és összeírások, amelyek portánként tüntetik fel az adózó nevét, gyerekei és jószágai számát.
„Magyarországot – a törökök kiűzése után – többnyire a Közép-Európából érkező migráció mentette meg” – magyarázta Tóth Tamás. Hozzátette: Mária Terézia sváb és szlovák telepeseket hozatott a lepusztult „tohuvabohu” alföldi vidékre. Ezek az emberek vérfrissítést jelentettek, és sokat számított, hogy élni, illetve jól akartak élni ezeken a „vadkeleti” mocsaras vidéken. A kutató szerint ezek az úttörők olyan virulens „figurák” voltak, akiknek a kezei nyomát a mai napig láthatjuk.
A kutatások jól kimutatják a különböző ideológiai áramlatokat is.
Tóth Tamás úgy véli, hogy az 1848-as forradalom és szabadságharc egyik nagy hatása az volt, hogy a betelepült svábok, szlovákok, csehek, szerbek stb. nemzettudata magyarrá vált. Elég csak a szlovák származású Petőfi Sándorra gondolni, vagy a német származású tábornokokra, akik az életükkel fizettek Aradnál.
Jól kimutatható, hogy ebben az időben sokan magyarosították a nevüket. Ugyanakkor a Horthy-korszakban, a náci Németország erősödésével rengetegen visszanémetesítettek. Sokukat 1945 után ki is telepítették a Kárpát-medencéből.
Tóth Tamás tapasztalatai szerint az emberek többsége kíváncsi a felmenőire, a családtagokra, akik meghatározták az életüket.
„Vannak, akik arisztokrata vagy híres felmenőket keresnek az őseik között” – magyarázta a kutató, aki számtalan neves magyar személy nyughelyét is számontartja. Mint hozzátette: komolytalannak tartja azokat a cégeket, amelyek napi, heti és havi csomagokat kínálnak családfakutatás címen, és még eredményt is garantálnak.
„Ez nem így működik. Hosszú napokig, hetekig kell kutakodni, és rengeteget kell olvasni, sőt néha utazni is, hogy eredményesek legyünk” – közölte Tóth Tamás. Szerinte a családfakutatás kitűnő hobbi és szórakozás, de számtalan buktatója is lehet.