Országszerte bombariadókkal kellett szembenézzenek a magyar iskolák tanulói és tanárai, de vajon milyen hatással van egy efféle esemény a fiatalok lelkivilágára? Ennek jártunk utána Ambrózi Kata pszichológus segítségével, aki elmondta, mi ilyenkor a legjobb, amit egy szülő tehet, hogy támogassa gyermekét, és hogyan befolyásolja a feldolgozás folyamatát az, hogy mennyire összetartó egy osztályközösség.
Országszerte több iskolát is kiürítettek bombafenyegetés miatt csütörtök reggel. Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára a rendőrséggel tartott közös sajtótájékoztatóján elmondta, hogy Magyarországon nem áll fenn sehol sem bombatámadás veszélye.
A rendőrség minden fenyegetést átvizsgál. Délelőtt fél 12-ig összesen 268 iskola volt érintett, ez a szám később 287-re emelkedett, ezek közül 257 budapesti, 30 pedig vidéki intézmény.
Rétvári Bence a rendőrséggel közösen tartott rendkívüli sajtótájékoztatón emlékeztetett: hasonló típusú fenyegetések történtek Bulgáriában, Horvátországban és Csehországban. A levelek iszlamista szöveget tartalmaztak, ezért együtt dolgoznak az Interpollal.
Ambrózi Kata pszichológus a történtekkel kapcsolatos kérdéseinkre válaszolva úgy fogalmazott: „nem érdemes elhallgatni vagy becsomagolni az információkat, de fontos az életkornak megfelelően adagolni.”
„Meg kell kérdezni a gyerektől, hogyan érezte magát. Hagyni kell, hogy elmondhassa, mi történt vele, hogy élte meg, mi segített neki átvészelni a napot, fontos az elfogadó, türelmes hangvétel. A gyerekkel valami rendkívüli történt ma, a legkülönfélébb módon élhette meg az eseményeket. A szülő is elmondhatja ilyenkor a saját verzióját: hogyan követte a híreket, honnan értesült a helyzetről, mit írt az iskola. Fontos kiemelni, hogy tudta, mi történik a gyermekével, és ott volt ugrásra készen, ha indulni kell érte az iskolába, és ha legközelebb bármi ilyen van, akkor is ott lesz, számíthat rá.”
A szakember elmondása szerint a legjobb, amit egy hasonló eset után a szülő tehet, hogy biztonságos hátteret ad gyermekének, megmutatva, hogy miként vigyáznak rá családi, intézményi és társadalmi oldalon egyaránt.
„Fontos ilyenkor kapaszkodókat adni a gyermeknek, hiszen a bizonytalan veszélyhelyzet az egyik érzelmileg legnehezebb és legmegterhelőbb esemény. Ilyenkor arról is lehet beszélni, hogy minden iskolának van protokollja vészhelyzet esetére, egy előre megírt forgatókönyve, miként óvja meg a gyermekeket veszélyhelyzetben. Ha a jövőben bármi hasonló történne, akár egy tűzriadó, vannak biztosítékok arra, hogy senki se sérülhessen meg” – tette hozzá Ambrózi Kata.
Akár a hírforrásokat is meg lehet mutatni a gyereknek, közösen elolvasni, hogy mi a helyzet, mik a legfrissebb információk, hogy áll a nyomozás, és mit kommunikálnak a hatóságok. Ez utóbbi különösen a kis-nagy kamaszoknál lehet fontos, akiknek első dolguk lesz maguktól is tájékozódni az interneten, de fontos, hogy ne maradjanak magukra a szűretlen információtömeggel.
Segíthetünk értelmezni, kiválasztani a megfelelő forrásokat. Minél több ilyen kapaszkodót, biztos pontot tud adni a szülő a gyermeknek, annál jobban tud ezekre támaszkodni. Egy ilyen rendkívüli esemény fárasztó is lehet a gyermekek számára, hiszen stresszhelyzetet éltek át. A szülők hagyják, hogy lepihenjenek a gyerekek, nem kell nekiülni tanulni, vagy rohanni a különórára. Otthon elkészíthetik a szülők a gyermekeik kedvenc ételét, teázhatnak, kakaózhatnak együtt, játszhatnak, beszélgethetnek, vagy egy nagy pléd alá bebújva nézhetnek a kanapén egy könnyed filmet a család összetartó erejét megtapasztalva
– fogalmazott a szakember.
Ambrózi Kata külön kiemelte, hogy minden gyermekben máshogy csapódik le egy hasonló eset, és korcsoporttól, szociális környezettől függően is eltérő módon érdemes kommunikálni feléjük a történteket. Egy fiatalabb gyerek esetében például valószínűleg újszerű élmény volt a mostani, míg egy középiskolás már megélhetett hasonló szituációt, akár egy kamuhívás vagy -üzenet kapcsán.
„Hogy mi zajlik le a gyerekekben, hogy ki hogyan reagál egy ilyen félelemkeltő hírre, az nagyon eltérő lehet. A kicsiknek valószínűleg csak tűzriadós gyakorlati élményük van, amiről ráadásul tudják, hogy egy gyakorlat. A mostani, függetlenül attól, hogy fals történet volt, nagyon is valós félelemként, riadalomként csapódhat le bennük. Összeszedetten, gyorsan el kellett hagyni mindenkinek az épületet. Az bizonytalanság, hogy most mi is történik, mindenkiben megjelenik ilyenkor” – vélekedett a pszichológus.
Ambrózi Kata elmondta, hogy a mostani esetnél is voltak olyan gyermekek, akik könnyebben vészelték át az eseményeket, míg mások sírva fakadtak, nem tudták, mit kezdjenek a történtekkel. Bár ilyenkor sokan nevetgélnek, ami miatt a szülők úgy hihetik, hogy minden rendben van, attól belül még őrlődhetnek a történteken.
A nagyobb tinédzsereknél, kamaszoknál előfordulhat, hogy már ciki kimutatni, ha félnek vagy megijednek, ezért felvehetnek egy maszkot, egyfajta keményebb viselkedés álcáját
– részletezte a pszichológus.
Ilyenkor intézményi oldalról is jelentős, hogy miként kezelik a történteket. „Nagyon fontos, hogy mit és hogyan kommunikált az adott iskola vezetősége a gyermekek felé. Vannak olyan intézmények, ahol közölték, hogy ez egy bombariadó, máshol pedig csak szedni kellett a kabátot, a táskát, és minden mást otthagyni, gyorsan kiterelték a gyerekeket az udvarra, akik azt sem tudták, hogy mi történik” – tette hozzá.
Persze az iskolák többsége elég hamar, korrekt mód tájékoztatta a gyerekeket és a szülőket az igazgató vagy a tanárok által, de nem csupán a saját helyzet bizonytalansága okozhat ilyenkor nehézséget. Tudván, hogy nem egyedi esetről van szó, a gyerekek aggódhatnak testvéreikért, akik másik iskolába járnak, és aggódhatnak szüleikért is, hogy vajon mit és mennyit tudnak. Ezek a terhek fokozatosan rá tudnak rakódni a gyerekekre, amin az osztályközösség adott esetben javíthat és ronthat is.
Egy jó osztályközösség tagjai, ahová szeretnek járni a gyerekek, és biztonságban érzik magukat, nagyobb erőforrást jelentenek egymás számára. Ezzel szemben, ahol bántalmazás van vagy belső feszültség, ott egy ilyen helyzetre még inkább rátesz egy lapáttal az eset, hisz nincs kihez fordulni a közösségen belül. Egy-egy kiközösített gyerek ilyenkor még nagyobb magányt vagy erősebb félelmet élhet meg
– fogalmaz a pszichológus.
Ambrózi Kata szerint az intézményeknek, tanároknak fontos szerepe lesz a következő napokban, hogy a fiatalok miként dolgozzák majd fel a történteket. A szakember elmondása alapján kiemelten fontos, hogy ilyenkor minél hamarabb folytatódjon az oktatás, visszakerüljenek a gyerekek az osztályokba, mert közösen kell túllendülni egy hasonló eseményen.
„Nagyon fontos, hogy ma még mindenki kövesse a híreket, közleményeket. Ha az iskolákból megérkezik az információ, hogy a rendőrség átvizsgálta az épületeket és nincs veszély, akkor az a legfontosabb, hogy mindenki mielőbb térjen vissza az iskolájába, a közösségébe. Itt a tanároknak, osztályfőnököknek lesz a feladata, hogy az első egy-két órában leüljenek a gyerekekkel beszélni, megkérdezni tőlük, hogyan érezték magukat, mit gondolnak a történtekről. Megértő légkört kell teremteni, hogy bárhogy is érezték magukat, az rendben van, jogos érzés, hiszen ez mindenki számára egy ijesztő, váratlan helyzet volt” – jegyezte meg a szakember.
A pszichológus úgy véli, ilyenkor az is fontos, hogy az iskola dolgozói reflektáljanak arra, hogy közös siker, ahogy átvészelték az eseményeket. Az iskola fantasztikusan együttműködött, a biztonsági protokoll bevált, mindenki gyorsan összeszedte magát, és rendezetten hagyta el az épületet. Az üzenet: az egész iskola sikerrel teljesítette ezt a kihívást, bármennyire is félelmetes volt. Külön ki kell emelni, hogy senkinek sem esett bántódása.
A szakember szerint a szülőnek figyelnie kell arra, hogy ezen a közösség együtt lendült át, ezért együtt is kell feldolgozni, ha pedig ebből kimarad egy gyermek, mert otthon tartják, akkor ő nem tudja a közösséggel együtt feldolgozni a történteket. Ha bármilyen stresszhelyzet van, nem jó stratégia, hogy megfutamodunk, és elkerüljük a szembenézést.
A megküzdendő helyzetekbe támogatással, segítséggel kell belemenni, és meg kell tapasztalni, hogy erősek vagyunk, meg tudunk küzdeni a történtekkel, megyünk másnap is iskolába – tette hozzá.
(Borítókép: Németh Kata / Index)