Csütörtök délelőtt hirdetett ítéletet dr. Zsálek Henriett bírónő az Agrárminisztérium egykori helyettes államtitkára és társainak hivatali visszaélés miatt indult büntetőügyében. Hosszú órákon át tartó indoklása elején ismertette döntését, eszerint mindegyik vádlott bűnös:

• Nagy János elsőrendű vádlottat hivatali vesztegetés elfogadása, illetve közokirat-hamisítás bűntette miatt mondta ki bűnösnek, amiért hat év hat hónap börtönbüntetésre, illetve 3,2 millió forintos pénzbüntetésre ítélte;
• a másodrendű vádlottat hivatali vesztegetés bűntettében mondta ki bűnösnek, amiért 2 év börtönbüntetésre ítélte, amit 5 év próbaidőre felfüggesztett;
• a harmadrendű vádlott társtettesként elkövetett hivatali vesztegetés elfogadása miatt kapott 2 év 6 hónapot, valamint 2,4 millió forintos pénzbüntetést;
• a negyedrendű vádlott szintén hivatali vesztegetés miatt kapott 2 év börtönbüntetést, valamint 3 millió forintos pénzbüntetést.

A bírónő az indoklásában kitért a vádlottak és a tanúk vallomásaira, valamint a lehallgatott telefonbeszélgetésekre és levelezésekre, amik meglátása szerint bizonyítják a döntésének az alapját. A kimerítő magyarázat után az ügyészség képviselője három munkanap gondolkodási időt kért, a vádlottak közül Nagy János teljeskörű fellebbezést jelentett be, hozzáhasonlóan nyilatkozott a többi vádlott, így az ítélet nem jogerős. Az ítélet kihirdetésével még a tárgyalás nem ért véget, az ügyész ugyanis indítványozta, hogy szökés és elrejtőzés veszélye miatt a törvényszék rendelje el Nagy János letartóztatását. Az egykori politikus és védője is ezt megalapozatnak tekintette, kérték, hogy utasítsa el a bíróság az ügyészi indítványt. A bíróság végül úgy rendelkezett, hogy Nagy János Budapest határát nem hagyhatja el, csak külön bírósági engedéllyel. A döntéssel szemben az ügyészség és a vádlott is fellebbezést jelentett be. 

Az utolsó szó jogán

Ősszel Nagy János és az ügy másodrendű vádlottja szólt az utolsó szó jogán a bírósághoz, most a két másik vádlotton volt a sor, hogy az ítélet előtt még szóljon az eljáró bírónőhöz. A harmadrendű vádlott, az egykori osztályvezetőként dolgozó nő elcsukló hangon közölte, hogy nagyon nehéz neki most ott állnia. Felidézte, hogy a vádlottak padján is arra gondolt, hogy mennyi mindent tett Magyarországért az élelmiszer-biztonság terén, valamint az öntözéstechnikával és a vízgazdálkodással kapcsolatban. A hosszas eljárás alatt nemcsak az emberek fordultak el tőle, de a stressz jelentősen rányomta a bélyegét az egészségére is. Sírva mondta, hogy szeretné bebizonyítani, hogy ő nem az az ember, akit a vádirat leír:

Szeretnék továbbra is hasznos tagja lenni a társadalomnak, szeretném a három gyermekemet tisztességgel felnevelni!

A nő ezek után közölte, hogy csatlakozik védőjéhez és az általa korábban elmondott perbeszédhez. Papp Gábor kiemelte, hogy egyedül a harmadrendű vádlott ismerte el felelősségét az ügyben a tekintetben, hogy ő készítette volna el a tanulmányt, valamint tanúsított megbánást a tettével kapcsolatban. Hozzátéve, az ügyészi indítványban meghatározott jogi minősítések viszont tévesek, és az ügyészség által rögzített vádbeli cselekményt nem követte el, ezért a vádbeli minősítést elfogadni nem tudja. Meglátása szerint a vádirat így is tartalmazott valótlanságokat a nővel szemben, többek között azt, hogy nem volt vezető beosztásban, a szerződéseken is csupán ügyintézőként szerepelt, és valós döntést nem hozott. Megjegyezte, nem látott politikai előremenetelt a pluszmunkáért cserébe, csupán szakmai feladatokat végzett, amelyekre apró félresiklásként tekint, illetve előtte is és azóta is próbálja helyesen élni az életét. Kiemelte, a vád tárgyává tett tanulmány sosem készült el, de az is tény, hogy a nő lett volna az, aki a tudományos szakmai anyaggal dolgozott volna, anélkül, hogy ez a munkaköri feladatát képezte volna.

A negyedrendű vádlott hozzá képest szűkszavúan, röviden ismételten ártatlannak vallotta magát. Védője korábban a felmentését indítványozta.

Nagy János ügyvédje, Csóka Velmira még korábban, már a védői beszéde elején indítványozta, hogy az egykori politikust mentse fel a vádak alól a törvényszék, vagy előzetes mentesítésében részesítse egy felfüggesztett börtönbüntetés esetén. Ez azzal járna, hogy a vádlott továbbra is büntetlen előéletű maradna, még akkor is, ha az ítéletben kimondják a bűnösségét. A védő koncepciós eljárásnak nevezte a pert, majd vádpontonként igyekezte megcáfolni a vádiratot, amelyben több kérdés is megválaszolatlan maradt, köztük

• nem derült ki, hogy miért nem lehetett egyesíteni az eljárást a Székesfehérváron zajló büntetőüggyel;
• a lehallgatási anyagot az ügyészség nem használhatta volna fel bizonyítékként, mert jogellenesen lettek beszerezve;
• két cégnevet is felcserélt az ügyészség a vádiratban;
• a mintagazdaságnak tervezett cég vezetője az ügy másodrendű vádlottjánál, Nagy Jánosnál magasabb szinteken tárgyalt korábban, így az államtitkárra nem lett volna szüksége;
• a másodrendű vádlott cégei kiemelt ügyfélként voltak kezelve, amiért ekkor már birtokkal rendelkeztek, még azelőtt, hogy Nagy Jánost kinevezték volna;
• Nagy János nem a pályázati pénzekért cserébe kapott ötszázaléknyi részesedést az egyik cégből, hanem ő maga szállt bele anyagilag;
• nem tiltja jogszabály, hogy egy államtitkárnak tulajdona legyen bármelyik gazdasági társaságnál;
• Nagy az agráregyetem kuratóriuma előtt nem vázolhatta a Heves megyei telkek felhasználásáról szóló ötletét, mert ekkor még nem történt meg a modellváltás, így kuratórium sem volt;
• az ügyész társadalomra veszélyesnek nevezte Nagyot, mire védője válaszul felsorolta a földügyek terén elvégzett munkáit és érdemeit.

Pályázatok az agrártárcánál 

Nagy János 2020-ig volt az Agrárminisztérium földügyekért felelős helyettes államtitkára, majd két évvel később menesztették pozíciójából. Korrupció gyanúja miatt őrizetbe vették, később letartóztatták, végül bűnügyi felügyelet alá helyezték. Az ügyészség Nagy ellen vezető beosztású hivatalos személy az előnyért hivatali helyzetével egyébként visszaélve elkövetett hivatali vesztegetés elfogadása és hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntette miatt emelt vádat.

Az első vádpont szerint

Mindezért cserébe ötszázalékos tulajdonrészt kapott az egyik érintett cégben, így ő is érdekeltté vált, hogy összejöjjön a beruházás. Azzal is vádolták továbbá, hogy állami földek megvásárlásában is segítette üzlettársát, az ügy másodrendű vádlottját. A másik vádpont szerint a harmadrendű vádlott még osztályvezetőként összejátszott az akkori főnökével, Nagy Jánossal, valamint egy vállalkozóval, hogy „lezsírozzanak” egy minisztériumi pályázatot. Az öntözésfejlesztési tanulmány elkészítésére kiírt pályázatot a megállapodásuk szerint nem az előre meghatározott nyertes cég készítette volna el, hanem az osztályvezető. A befolyó tízmilliós pályázati pénzt pedig hármuk között tervezték elosztani. Végül a szerződést nem tudták megkötni, mert a kiírt pályázatot a keretösszeg hiányára való hivatkozással visszavonták.

Az ügyészség az elsőrendű terheltet, Nagy Jánost vezető beosztású hivatalos személy az előnyért hivatali helyzetével egyébként visszaélve elkövetett hivatali vesztegetés elfogadása és hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettével, a harmadrendű terhelttel együtt pedig társtettesként vezető beosztású hivatalos személy az előnyért hivatali helyzetével egyébként visszaélve elkövetett hivatali vesztegetés elfogadása bűntettével, a másod- és harmadrendű terhelteket pedig hivatali helyzettel visszaélésre irányuló hivatali vesztegetés bűntettével vádolja.

A vádhatóság képviselőjének még a tavaly nyári álláspontja szerint a megbánást nem mutató egykori helyettes államtitkár a büntetésének kétharmadánál feltételesen szabadulhatna, emellett többmilliós pénzbüntetést róna ki rá, valamint vagyonelkobzásra is tett indítványt. Az indítvány szerint az előkészítő ülésen elhangzotthoz képest legalább négy évvel lett magasabb a büntetése.