Az Indexnek adott interjújában Kubatov Gábor többek között kijelentette:

• „Őszintén és egyenesen fogalmazok: Magyar Péter jól láthatóan egy idegbeteg, gyenge idegzetű csávó. Minden ütés fáj neki, és egyre inkább kirajzolódik az igazi arca, hibát hibára halmoz.”
• „Valóban elváltam, amire nem vagyok büszke, és most egy nagyon-nagyon nehéz időszakot élek meg.”
• „Majkáé egy becsülni való pályafutás. Ózdról, nehéz körülmények közül jött Budapestre, és egy sikeres emberré, egy businessmanné vált. Nagy valószínűséggel állítható, hogy nála a pénz lett az Isten.”
• „De itt mégiscsak világhatalmakról van szó, és ezt a háborút nem lehet csak úgy telefonon elintézni, hogy az egyik felhívja a másikat, és azt mondja, »hé, hagyd már abba«, az pedig aztán abbahagyja.”
• „Szomorúan tapasztaltam, hogy a Nemzeti Sport hozzáállása nem jelentett valódi segítséget – és itt nem a Ferencvárosról van szó, hanem általánosságban a magyar sportról és annak megítéléséről. Úgy éreztem, hogy a hozzáállásuk nem volt pozitív.”
• „A hagyományos sajtónak természetesen megvan a szerepe, de nekünk szükségünk van egy saját, mindenre gyorsan reagáló médiacsatornára. Erre a közösségi média kiváló lehetőséget biztosít, és ezen a területen is szeretnénk tovább erősödni.”

Orbán Viktor azt mondta, hogy 2025 egy fantasztikus év lesz. 2024 milyen év volt fideszes szemszögből?

Politikailag rendkívül sikeres volt.

Miért?

Brutálisan jó eredményt értünk el az európai parlamenti választáson. Ha ezt átfordítottuk volna az országgyűlési választásokra, akkor újra kétharmadunk lenne. Az önkormányzati választások tekintetében ugyanez a helyzet. Megyei jogú városokat nyertünk vissza: Baját, Egert, Salgótarjánt és Miskolcot. Megtartottuk a megyei közgyűléseket. És mindezt akkor értük el, amikor általában a kormányzó pártoknak a ciklus közepén a legalacsonyabb a támogatottsága. Szóval én nem osztom az olyan borúlátó véleményeket, hogy „fú, ez most nem volt az igazi”. Persze kétségtelen, hogy gazdaságilag egy nagyon nehéz év volt, és nehéz is lesz, amíg az orosz–ukrán háború tart. Amíg háború van, addig sok jóra sem Európa, sem Magyarország nem számíthat. Ami a fantasztikus évet illeti, reménykeltő, hogy Magyarországon idén olyan gyárak kezdik meg a termelést, amelyek hatalmas GDP-növekedést hoznak majd. De nem a számok a lényegesek, ami fontosabb, hogy az emberek könnyebben élhetnek.

Novák Katalin még köztársasági elnökként tavaly januárban a mozgás évévé nyilvánította 2024-et, és valóban voltak nagy mozgások: őt a kegyelmi ügy elsodorta, majd a botrány farvizén felbukkant egy új kihívó, Magyar Péter, aki aztán változást hozott a belpolitikai erőviszonyokban. 2024 tehát nem a kormány és a Fidesz legnehezebb éve volt, mióta 2010-ben kiütötték a szocialistákat?

A politikában minden év nehéz. Szeretek pozitívan gondolkodni, de kétségtelen, hogy a Novák-ügynek nincs olyan aspektusa, ami jól jött volna. Két tehetséges női politikus is nagyot hibázott, akikben megbíztunk. De azért azt is hozzá kell tenni, hogy vállalták a felelősséget, és lemondtak a pozíciójukról. A baloldalon nem látok ilyen felelősségvállalást.

És Magyar Péter felbukkanása nem hozta nehéz helyzetbe a Fideszt?

Olyan nincs, hogy jelölt nélkül maradjon a baloldal a választásokra. Magától értetődő volt, hogy valakinek jönnie kell. Magyar Péter egy tipikus eset. Pont ugyanolyan, mint az elődei voltak: Vona Gábor, Jakab Péter vagy Márki-Zay Péter.

Ezt hogy érti?

A dolog kulcsa az, hogy a baloldalon kerestek egy olyan embert, aki a brüsszeli érdekek kiszolgálója. Magyar Péternek hosszú ideje jó brüsszeli kapcsolatai vannak. Ráadásul Brüsszel számára szerencsés helyzet, hogy egy zsarolható emberről beszélünk.

Kik keresték meg Magyar Pétert?

Szerintem a brüsszeli elit. A napnál világosabb, hogy minket Manfred Weber és Ursula von der Leyen meg akar buktatni, mert velünk nem tudják azt csinálni Európában, amit csak akarnak. Ezt ők meg is mondták, hogy a Fidesszel nem számolnak, és a következő kormányzó pártnak a Tiszának kell lennie. Nem is titkolják ezt. De ettől nem kell megijedni, mert legalább négyszer már legyőztük a baloldalt. Azért vagyunk a brüsszeliek szemében szálka, mert ellenállunk nekik a migráció, a háború és a gender támogatásának a kérdésében. Ezért megtalálták maguknak Magyar Pétert, ezt a zsarolható pasast.

Mitől lenne zsarolható?

Ugye az megvan, hogy ellopta valakinek a telefonját? Ki kellene adni a mentelmi jogát, és ha ez megtörténne, akkor a magyar bíróságok el is ítélnék lopásért. A telefonügyét nem lehet másképp látni. Nem véletlenül nem mond le a mentelmi jogáról, nem véletlenül kéri az Európai Parlamentet, hogy mentsék fel. Brüsszelben azonban így most azt mondhatják neki, hogy „kedves Péter, vagy úgy cselekszel, ahogy mi kérjük, vagy kiadjuk a mentelmi jogodat, és téged elítélnék Magyarországon”.

Komolyan azt gondolja, hogy Magyar Péter nem egy autonóm politikai szereplő, és nem maga döntött arról, hogy politizálni kezd?

Biztos vagyok benne, hogy Magyar Péter nem a maga ura. Az lehet, hogy magától kezdett el politizálni, de az biztos, hogy rögtön megtalálta a szponzorait, és a politikai jövője előre borítékolható.

„Jól láthatóan egy idegbeteg, gyenge idegzetű csávó”

Korábban Magyar Pétert „futballistafeleségnek”, aztán „ripacsnak” nevezte, majd arról is beszélt, hogy hirtelen jött sikere egy világtrend része, amelyre érdemes odafigyelni, félni azonban nem kell tőle. De mégis mi a magyarázata, mi táplálja a magyar belpolitikában a Magyar Péter-, illetve a Tisza-jelenséget?

A baloldal. Világos, hogy a jobboldalról nem visz el szavazatokat. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a dombóvári időközi választáson – százalékos arányban több szavazatot kaptunk, mint a 2022-es országgyűlési választáson. Teljesen egyértelmű, hogy Magyar Péter szavazatai a baloldalról jönnek. Erre példa egyébként az európai parlamenti választás is. A baloldalon mindenki összeomlott, csak ő jött fel. Mi meg a jobboldalon annyit kaptunk, mint szoktunk.

Ugyanakkor számos közvélemény-kutatás szerint a Fideszt már megelőzte a Tisza Párt. Ezeket nem tartják intő jelnek?

Ne legyünk naivak, azoknál a kutatásoknál nem mérnek, hanem írják őket.

Kik?

Hát a közvélemény-kutatók.

Az összes közvélemény-kutatást, ami azt mutatja, hogy a Tisza a Fidesz előtt van?

Volt egy valós nagy mintás közvélemény-kutatás Tolna megyében. Nem ezer embert kérdeztek meg, mint egy országos reprezentatív közvélemény-kutatásnál szokás, hanem tizenkétezren a Fidesz jelöltjére szavaztak. Azért ez egy komoly felmérés. És a következő hétvégén még nyertünk Veszprémben és Óbudán is.

Ezeken az időközi választásokon nem indult el a Tisza.

De a Fidesznek a támogatottsága nem lett alacsonyabb.

Az európai parlamenti választáson a Tisza közel 30 százalékot ért el, a kormányzati kapcsolatokkal rendelkező Nézőpont Intézet tavaly decemberben pedig már 37 százalékra mérte a pártot. Ez akkor is erősödést mutat, ha nem vesszük készpénznek, hogy a Tisza már átvette a vezetést a Fidesztől. Egy ilyen növekedés nem válságtünet a Fidesz számára?

Attól függ, hogy kinek a rovására növelte a támogatottságát, de egyébként 37 százalékkal még nem nyertek választást Magyarországon.

Mindenesetre, úgy tűnik, hogy a politikai támadások nem fognak Magyar Péteren. Ön szerint miért nem?

Ez egy nagyon összetett kérdés, mert én közben látom erodálódni a karakterét. Őszintén és egyenesen fogalmazok: Magyar Péter jól láthatóan egy idegbeteg, gyenge idegzetű csávó. Minden ütés fáj neki, és egyre inkább kirajzolódik az igazi arca, hibát hibára halmoz.

Hatékony kommunikációs stratégiának tartja, hogy például Menczer Tamás úgy konfrontálódik Magyar Péterrel, mintha kocsmai bunyóra készülne vele?

Hatékonynak és ráadásul szükségesnek.

Ez a kommunikációs stílus Menczer Tamásnak magától jött, vagy kitalálták neki?

Magától jött, de nagy szurkolója vagyok.

Nem látja annak veszélyét, hogy a verbális agresszió majd éppen a választóknál fajul el tettlegességig?

Nem hiszem, hogy ilyen hatása lenne a politikának. Az Egyesült Államokban ez már évtizedek óta így megy, és ott sem látok ebből problémát.

Kell valamit másképp csinálnia a kormányoldalnak a 2026-os országgyűlési választásokig?

Nem láttam még olyan kormányzást, amit ne lehetne jobban csinálni, mindig van mit javítani. Tizenöt éve vagyunk kormányon, és ha megnézzük, honnan indultunk és hová jutottunk el, az mindenképpen figyelemre méltó teljesítmény. Aki reálisan méri fel a helyzetet, annak ez nyilvánvaló – elég csak az egymillió új munkahelyre, az adófizetők számának növekedésére vagy Magyarország biztonsági helyzetére gondolni. Európa gazdaságilag és a közbiztonság tekintetében is lejtmenetben van, míg nálunk egyértelműen látható az előrelépés. Természetesen mindig lehet és kell is fejlődni. Nem megyek bele most a részletekbe, például hogy minden kórházban van-e elegendő vécépapír, mert az élet minden területén lehetne javítani. Nagyon szurkolok azoknak, akik az egészségügyben dolgoznak, hogy még jobbá tegyék a rendszert, de itt is hatalmas utat tettünk meg – a kórházbezárások, a vizitdíj, a kórházi napidíj időszakából indultunk el. Kivezettük a hálapénzt és a rendszerváltás óta a legnagyobb béremelést hajtottuk végre az egészségügyben. Összességében úgy látom, hogy a fejlődés iránya pozitív.

Milyen hibát róna fel a saját politikai közösségének?

Talán a gyorsabb cselekvőképességet említeném. Sokkal gyorsabban kellene reagálnunk, egy „fürgébb” államra lenne szükség. Például a tanárok életpályamodelljének kidolgozását előrébb kellett volna hozni. Sokat gondolkodtunk rajta – talán túl sokat is. Végül sikerült jelentős béremelést végrehajtani, és most már vannak tanárok, akiknek az alapfizetése ötössel kezdődik, ami komoly előrelépés. De ha ezt egy-másfél évvel korábban meglépjük, az még jobb lett volna. A világ felgyorsult, és ezzel együtt a kormányzat reakcióidejének is dinamikusabbnak kell lennie. Ez nem csupán a kommunikációról szól, hanem a döntéshozatal tempójáról is. A hagyományosan nehézkes minisztériumi struktúrák sem működhetnek már úgy, mint korábban.

Rendkívül gyorsan zajlanak a változások. Gondoljunk csak a háború kitörésére és annak következményeire, vagy az európai gazdaság átalakulására. Ezek szinte egyik pillanatról a másikra történnek meg. Ilyen helyzetekben nincs idő arra, hogy hónapokig stratégiát alkossunk, miközben az európai munkaerőpiac hanyatlásnak indul, az energiaárak a duplájára nőnek, és ezáltal az európai ipar versenyképessége is csökken. És közben pedig vannak versenytársaink a világban. Mialatt Európában olyan kérdésekről vitatkozunk, mint a négynapos munkahét bevezetése, addig Délkelet-Ázsiában hat napot dolgoznak napi tíz órában, és olcsó energiával termelnek. Európa előnye eddig a technológiai fejlettség, az innováció volt, de ha nem vigyázunk, a fejlesztéseink gyorsan átszivárognak, és egy év múlva Ázsiában már hatékonyabban gyártják ugyanazt, amit mi itt hosszú évek munkájával hoztunk létre.

Gyorsabbnak kell lenni az innováció terén.

Hát persze. Európában egyáltalán nem vagyunk elég gyorsak az innováció terén. Vagy ha mégis sikerül előrelépnünk, a fejlesztéseinket hamar elviszik Keletre, ahol a növekvő piacoknak köszönhetően már elegendő erőforrás áll rendelkezésükre ahhoz, hogy megszerezzék a legjobb európai innovátorokat. Mi jelenthet reményt Európának ebben a helyzetben? Ezt a problémát írja le a Draghi-jelentés is. A diagnózisa hibátlan, tökéletesen rávilágít arra, hogyan vész el az európai tőke és erőforrás. A megoldási javaslatai azonban kevésbé találják el a lényeget, mert tipikusan baloldali megközelítést alkalmaz. Éppen ezért a magyar uniós elnökség idején lehetőségünk volt arra, hogy ezeket a problémákat legalább felszínre hozzuk. Fontos, hogy ezek a dilemmák bekerüljenek az európai gondolkodásba, mert csak így lehet esély arra, hogy a kontinens versenyképessége megmaradjon a globális gazdasági versenyben.

„A valós anyagi helyzetem mindig transzparens volt”

Magyar Péter száján nem egyszer kicsúszott az ön neve is. Azt állította, hogy anyagi és lakhatási juttatásért cserébe, a volt barátnője, Vogel Evelin tizenegy órányi hangfelvételt adott el önöknek. Ismeri Vogel Evelint?

Nem.

Nem találkoztak soha?

Nem.

Közvetítőn keresztül sincs köze önnek vagy a Fidesznek Vogel Evelinhez?

Nincs ilyenről tudomásom.

Tehát azt állítja, hogy a Fidesznek az égvilágon semmi köze sincs a Vogel–Magyar-ügyhöz?

Bolond lyukból bolond szél fúj.

Nem is hallott arról, hogy mi lehet még ezeken a felvételeken?

Nem.

Elképzelhetőnek tarja, hogy a sajtónak kiszivárogtatott hanganyagok manipuláltak?

Nem.

Miért nem?

Mert elég hosszú ideje ismerem Magyar Pétert.

És ebből az következik, hogy a hanganyagokon azt halljuk, ami elhangzott Magyar Péter szájából?

Igen. Ez egy ilyen hülyegyerek. Egy gátlástalan hülyegyerek.

Magyar Péternek volt egy másik állítása, azt mondta, hogy ön titokban elvált, és szerinte a valós vagyoni helyzete a válási papírokból derülhetne ki. Ezután a sajtóban megírták, hogy a feleségével 1998-ban alapított közös cégében már nem tulajdonos. Reagál erre most?

Sosem a nyilvánosság előtt éltem a magánéletemet. Nem magam miatt, hanem a családom védelmében tettem ezt. Valóban elváltam, amire nem vagyok büszke, és most egy nagyon-nagyon nehéz időszakot élek meg. De erről nem szeretnék többet mondani. A valós anyagi helyzetem mindig transzparens volt, és az is lesz, a vagyonnyilatkozataimból minden kiderül, az is, hogy folyamatban van a vagyonmegosztás.

Honnan tudhatott a válásáról Magyar Péter, és mire akarta felhívni a figyelmet?

Nem tudom, és nem is érdekel.

„Azahriah vagy Majka?” – tavaly nyáron ezt a kérdést tették fel a TikTok-videójában Orbán Viktornak, aki egyből rávágta, hogy: Majka. A kérdés most önnek szól: Azahriah vagy Majka?

Mindkettőjüket rendkívül tehetséges embernek tartom. Talán Azit egy kicsit jobban.

Megnézte, meghallgatta Majka Csurran, cseppen című klipjét?

Nem.

De biztos, hogy hallott róla.

Persze, hallottam róla.

És mi a véleménye?

Őszintén mondom, Majkáé egy becsülni való pályafutás. Ózdról, nehéz körülmények közül jött Budapestre, és egy sikeres emberré, egy businessmanné vált. Nagy valószínűséggel állítható, hogy nála a pénz lett az Isten. Ha finoman akarok fogalmazni, akkor az RTL Klub kormánykritikusnak nevezhető, és ha én ott csinálnék valamit, akkor biztosan megfizetnék egy ilyen embert.

A Csurran, cseppen című klipjéből kőkemény rendszerkritika hallatszik ki. A beszélgetésünk idején már több mint 9 millióan nézték meg a YouTube-on, a hozzászólások elég árulkodóak. Mit gondol, miért ennyire népszerű ez a klip?

Ez egy szabad ország. Hol van itt elnyomás, ha egy ilyen dal szabadon szárnyalhat? Hol van itt elnyomás, amikor egy ilyen előadó komoly szponzorokat tudhat maga mögött, mint például a 4iG-s One? Lassan 59 éves vagyok, én éltem diktatúrában. Az azért nagyon más volt.

Mintha nem úgy alakulnának a magyar–amerikai kapcsolatok, ahogy azt előzetesen a kormányoldalon várták. Továbbra is kérdés, hogy Rogán Antal mikor kerül le az amerikai szankciós listáról, és egyelőre úgy tűnik, hogy Donald Trump sem a békén dolgozik. Mit szól hozzá?

Közvetlen a beiktatása után Donald Trump számos változást elindított, például véget vetett az LMBTQ-lobbi túlkapásainak. Ez egy óriási dolog. A magánélet mindenkinek a magánügye. Az biztos, hogy a túlzások időszaka most véget ér az Egyesült Államokban, és idővel Európa is követni fogja, ez szerintem jó hír. Ami a háború kérdését illeti, nehéz megmondani, mi várható, de az biztos, hogy az álláspontok a háború lezárásának az irányába mozdultak el. Erre idáig remény sem volt. De itt azért mégiscsak világhatalmakról van szó, és ezt a háborút nem lehet csak úgy telefonon elintézni, hogy az egyik felhívja a másikat, és azt mondja, „hé, hagyd már abba”, az pedig aztán abbahagyja. Ebben a kérdésben Donald Trump munkájára és politikai tehetségére lesz szükség. Nagyon kíváncsi vagyok rá. A magyar–amerikai kapcsolatok esetében látni kell, hogy az amerikaiaknak mindig Amerika lesz az első, nekünk pedig Magyarország. De abban biztos vagyok, hogy a két ország között nyílt és őszinte párbeszéd lesz, és ezen Magyarország csak nyerhet. Erre eddig nem volt példa.

Rogán Antal szankciós ügyében tud valamilyen új fejleményről?

Úgy tudom, a megfelelő hatóságok már felvették a kapcsolatot a megfelelő amerikai társszervekkel, de a kérdéseikre nem érkezett azóta sem válasz, pedig már elég idő eltelt. Ebből aztán arra következtetek, hogy az egész egy politikai hecckampány. Az egész mögött David Pressman volt amerikai nagykövet áll, aki egy kampányember volt. Túlnyomórészt baloldali embereket és influenszereket hívott meg magához vacsorázni. Azt is láthattuk, hogy az Egyesült Államokból csak a kormánykritikus médiát támogatták. Úgy látom azonban, hogy ennek most vége. David Pressman nem egy országot, hanem egy ideológiát képviselt, és színtiszta kampánymunkát végzett, aminek semmi köze a diplomáciához. Ennek ilyen záróakkordja volt, hogy még utoljára egy nagyot akart villantani.

Rogán Antal a párttársa. Egészen biztosan szoktak beszélgetni. Kérdezte erről az ügyről? Megkérdezte, hogyan érinti őt az amerikai szankció, vagy mit gondol erről?

Én csak a támogatásomról biztosítottam. Számomra teljesen világos, hogy egy politikai döntés született ellene.

„Saját közvetlen kommunikációs csatornákat építünk”

A narancssárga csapatáról már sokat beszéltünk, de mi a helyzet a zöld-fehérekkel? Tavaly decemberi évértékelőjében azt mondta, hogy 2024 az álmok éve volt. Milyen célokat tűztek ki 2025-re?

Fradista vagyok, tehát mindent meg akarunk nyerni, amin elindulunk.

Arról is beszélt, hogy megmérték, és nem meglepő módon, az emberek többségét, 60 százalékát a futball érdekli, utána következik a kézilabda. Kijelentette, feltett céljuk, hogy önöké legyen a világ legjobb női kézilabdacsapata, és Bajnokok Ligáját akarnak nyerni. Mit kell megtenniük ezért a célért?

Ahogy a kézilabdában, úgy a futballban is, rengeteg ismeretlen tényező befolyásolja a mérkőzések kimenetelét. Ha valaki Bajnokok Ligáját akar nyerni, minden apró részletnek stimmelnie kell: kiváló edző, remek csapat, megfelelő fizikai állapot, lelkes közönség és persze egy kis szerencse is szükséges. De mi ezt hosszú távú célként tűztük ki, és nem szeretnénk az idén még túl nagy nyomást helyezni a csapatra. Sok lemaradásunk van, és nem építettünk ki minden szükséges tudományos háttérrendszert. A futballból rengeteg innovatív módszert és technológiát emeltünk át más sportágakba, például a kézilabdába és a vízilabdába is. Utóbbinál már vízben használható mérőeszközökkel követjük a sportolók fizikai állapotát, például a pulzus visszarendeződését. Ez fontos, mert ha valaki magas pulzussal dönt, gyakran hibázik – innen ered a mondás is, hogy „elborult az agya”. A kézilabdába is számos fejlett technológiát és módszert ültettünk át a labdarúgásból, de ezek napi szintű, tökéletes alkalmazásában még van hová fejlődnünk. Az erőnléti edzés, az orvosi háttér és a tudományos megközelítések terén még mindig jelentős lemaradásban vagyunk. Ha meg kellene becsülni, hogy hol tartunk a kitűzött céljainkhoz képest, akkor nagyjából 40 százaléknál járunk. Még sok mindent kell hozzátennünk ahhoz, hogy biztosan kijelenthessük: képesek vagyunk megnyerni a Bajnokok Ligáját.

A tavalyi év vége egyik legnagyobb bejelentése volt, hogy a Fradi vezetőedzőjét, Pascal Jansent kivásárolták a szerződéséből. Ha az edzőt színvonalban mindig maguk fölé lövik, nincs meg annak a veszélye, hogy kevésbé kötődik majd a csapathoz, és könnyebben is vált?

Ez egy örök dilemma. Ha kisebb nevű edzőt hozunk, lehet, hogy kevésbé inspirálja a klubot, nem hoz akkora lendületet. Pascal Jansen fantasztikus ember. Bár sokan kritizálták az eredményeket és a pályán látott teljesítményt, rendkívül intelligens szakember, aki alapos elemzésekkel dolgozott. Nemrég volt a születésnapja, és üzenet váltottunk egymással.

Nem neheztel rá?

Nem. Szerződésünk volt, de ezt ő nem szegte meg. A távozása szerződéses keretek között zajlott. Amikor egy nagy és erősebb klub jelentkezett érte fél milliárd forintért, elvitték. Nyilván ők is meglátták benne azt, amit mi itt a Fradiban. A City Football Grouphoz tartozó New York City FC éppen dollármilliárdokból épít stadiont, számunkra felfoghatatlan erőforrásokkal rendelkezik, amelyekkel nehéz versenyezni. Ilyen helyzetben egy edző távozása érthető, és igazából nem is akadályozható. Ez nemcsak az edzőknél, hanem a játékosoknál is így működik. Ha megfelelő ajánlat érkezik, akkor azt kell mondani: menjél nyugodtan, mert tudom, hogy neked ez az álmod.

Fél éven belül történt két hasonló eset után nem gondoltak arra, hogy változtatnak a szerződési feltételeken?

Lehetne változtatni a szerződési feltételeken, de nem biztos, hogy egy edző alá is írná így a megállapodást. Tegyük fel, a szerződésében nem lett volna kivásárlási záradék, és azt mondjuk neki, hogy nem mehet sehová. Hogyan érezte volna magát, amikor élete lehetősége adódik? Meg is kérdeztem tőle korábban, hogy mi a célja, és egyértelműen az angol első osztályban akart edzősködni. Lehet-e gátolni valakit az álmai elérésében? Szerintem nem. Érdemes ilyen szerződést kötni és elfogadni, hogy mi egy transzferklub vagyunk. Ez már a második edzőnk, akit értékesítünk – ami egyébként ritkaság. Általában az edzőket kirúgják, és ki kell fizetni a szerződésük hátralévő részét. Nálunk viszont az a helyzet, hogy komoly pénzt keresünk az edzői kivásárlásokkal. Most is több száz millió forint bevételünk származott ebből, ami jelentős eredmény.

Bizonyára elég korai még hosszú távú következtetéseket levonni, de milyenek a megérzései Robbie Keane-nel kapcsolatban?

Jók, de őt is az eredményei fogják minősíteni, mint minden edzőt.

Minden nyáron a BL-főtábla a cél, de a valóságban azt látjuk, hogy ez egyszer jött össze, pont egy összeforrt kerettel. Ami azóta egyre értékesebb ugyan, mégsem sikerül. Mi kellene ahhoz, hogy ez megváltozzon? Még több pénz kérdése, vagy szakmai téren van szükség több munkára?

Még több pénz és még több munka. Nehéz versenyezni a legnagyobb klubokkal. Ez olyan, mintha egy Skoda 120 L-essel állnánk rajthoz egy Forma–1-es pályán, miközben ott van mellette egy valódi versenyautó. A különbségek óriásiak: a topklubok költségvetése meghaladja az 1 milliárd eurót, míg a miénk körülbelül 50 millió euró, ami hússzoros különbséget jelent. Mintha a vézna négyhengeres szívómotorunkkal egy hússzorosan erősebb autóval próbálnánk versenyezni. Ez egy rendkívül nehéz feladat. Ennek ellenére a célunk továbbra is az, hogy elérjük a BL-főtáblát.

Már többször közel kerültünk a sikerhez, ugyanakkor hibákat is elkövettünk. Hiszem, hogy minden kudarc egy tanulási lehetőség: vagy nyerünk, vagy tanulunk. Az eddigi tapasztalatokból levontuk a következtetéseket, és ezeket felhasználva tovább dolgozunk a céljaink eléréséért.

Év végén kiderült, hogy összeakasztották a bajszukat a Nemzeti Sporttal, és már hónapok óta nem működnek együtt. Elmondja, hogy mi történt?

Sok minden történt ebben az ügyben. Szomorúan tapasztaltam, hogy a Nemzeti Sport hozzáállása nem jelentett valódi segítséget – és itt nem a Ferencvárosról van szó, hanem általánosságban a magyar sportról és annak megítéléséről.

Ugyanakkor mi sem vagyunk kötelesek ebben részt venni, ezért döntöttünk úgy, hogy nem dolgozunk tovább együtt. Nincs harag közöttünk, Szöllősi Gyurival például továbbra is beszélünk kéthetente vagy háromhetente. Egyszerűen csak úgy érzem, hogy így jobb. Innentől kezdve azt írnak rólunk, amit akarnak. Ha valaki valódi partnerként dolgozik velünk, az más helyzet, de ha rosszindulatú és gonosz kritikákat kapunk, akkor nincs értelme együttműködni.

Lehet ezt a viszonyt még rendezni?

Az emberi kapcsolatok nyilván megmaradnak...

Az évértékelőjében azt mondta, hogy a közösségi média teljesen átveheti a hagyományos sajtó helyét. Ez az új irány a Ferencvárosnál?

Igen, és erre a kollégáimat is próbálom ösztönözni, szinte rákényszeríteni őket. Fontosnak tartom, hogy közvetlen csatornákat építsünk ki azokkal, akik szurkolnak nekünk, és a kommunikációnk gyors, közvetlen és hatékony legyen. A hagyományos sajtónak természetesen megvan a szerepe, de nekünk szükségünk van egy saját, mindenre azonnal reagáló médiacsatornára. Erre a közösségi média kiváló lehetőséget biztosít, és ezen a területen szeretnénk is tovább erősödni.

Mi a véleménye úgy általában a magyar sportújságírásról?

Szerintem a magyar sportújságírásban évek óta jelen van egy alapvetően negatív hozzáállás, ami sajnos a magyar sajátosságok közé sorolható. Amerikában, ha megkérdezed valakitől, hogy van, azt mondja: „Jól.” Franciaországban már árnyaltabb a válasz: „Hol így, hol úgy.” Magyarországon viszont gyakran azt hallani: „Ó, ne is kérdezd!” Én viszont nem vagyok hajlandó így élni, keresem azokat, akik szintén pozitívabban állnak a dolgokhoz. A sportújságírók persze dolgozhatnak így, ez az ő döntésük. Lehet, hogy a végén nekik lesz igazuk, és nekünk vissza kell térnünk a hagyományos eszközökhöz, például a Nemzeti Sporthoz, de mi most egy kicsit megpróbáljuk másként.

Nem elég egy interjút adni egy sportlapnak vagy egy tévéműsornak, ehelyett saját csatornákat kell építeni: podcaststúdiót létrehozni, témákat kidolgozni, megfelelő szakembereket összeszedni, vágni, szerkeszteni. Ez egy sokkal összetettebb és időigényesebb folyamat, de úgy érzem, hogy ez az irány a jövő, és megpróbálom meggyőzni a kollégáimat is.

Saját médiabirodalmat építenek a Ferencvárosnak?

Igen, saját közvetlen kommunikációs csatornákat építünk a Ferencváros számára. Ma már félmillió fölött van a Facebook-követőink száma, amivel valószínűleg a legerősebbek vagyunk a magyar sportban. A közösségi médiában kiemelkedően erősnek kell lennünk, mert a kommunikációs tér átalakulóban van. Ha például egy marketingügynökséggel dolgozol, és van egymilliárd forintod reklámra, azt elköltheted stadionok körüli hirdetésekre vagy közösségi médiás kampányokra. Ma már az utóbbi sokkal nagyobb hatást érhet el. A sportnak alkalmazkodnia kell ehhez a változó környezethez. Emellett egy csapatnak ki kell alakítania olyan nyitott struktúrákat, amelyekkel hatékonyan tudja befogadni és megjeleníteni a szponzorokat a közösségi médián keresztül. Az is izgalmas kérdés, hogy egy klub márkája hogyan segíthet egy cégnek, és hol húzódnak ennek a határai. Minden folyamatosan változik, és nekünk ehhez rugalmasan kell hozzáállnunk.

Ez a szerkesztőségi tartalom a Régens Informatikai Zrt. támogatásával jött létre. A cikkhez az Alrite beszédfelismerő programot használtuk.

(Borítókép: Kubatov Gábor 2025. január 29-én. Fotó: Papajcsik Péter / Index)