A Kúria elnöke az Indexnek adott interjújában többek között kijelentette:

• „Az a feladatom, ha egy kúriai bírót bántódás ér, akkor megvédjem.”

• „A szavaknak nincs egy, csakis egy kötelezően elfogadott értelme. Mert ha például vita van arról, hogy ki a férfi és ki a nő, akkor a bíróságokon hogyne lenne vita ennél sokkal, de sokkal kevésbé világos kérdésekről.”

• „Már a jelölésemkor a közérdeklődés középpontjába állítottak, nyilvánosság elé került az életem, ami nem jó.”

• „A bíróságokat azért tartják az adófizetők, hogy elintézzük a vitáikat, a mindennapi életükben felvetődött veszekedéseiket jogvitává szelídítsük, és megoldjuk.”

• „Sajnos a közéleti megnyilvánulások eleve durvulnak, de a durvaságnak azért van egy szintje, amire válaszolni kell.”

Hogy repül az idő! Immár négy éve, hogy legutóbb interjút adott az Indexnek. Akkor megígérte, hogy a bírói függetlenséget minden helyzetben és mindenkivel szemben megvédi. Kezdjük ezzel: betartotta a vállalását?

Legjobb meggyőződésem szerint igen. A vállalás terjedelme azonban változik, mert néhány éve még számonkérték, hogy ha egy másik bíróságon lévő bírót bántanak, miért nem szólalok meg. Azért nem, mert a Kúria elnöke a Kúriáért felelős. Kétségkívül volt egy időszak, amikor a Legfelsőbb Bíróság elnöke az ország valamennyi bíróságának igazgatásáért felelt, de ez már régen nem így van. Nekem az a feladatom, ha egy kúriai bírót bántódás ér, akkor megvédjem. Meg is védtem.

Nagy energiát fektetnek a jogegységbe

Emlékezetes eset volt, amikor nem hagyta szó nélkül Szánthó Miklósnak, az Alapjogokért Központ igazgatójának a megjegyzését, hogy „a Kúria egyik, kormányellenes bírája beállt genderistának, és a nyílt társadalom hálózatával karöltve letiltotta az egyik kérdést a gyermekvédelmi népszavazás ügyében”. Úgy reagált erre, hogy a bírák elleni személyes támadás sérti az alkotmányos működést.

Ma sem mondanám másként.

Az Alkotmánybíróság 2014-ben egészen újszerűen közelítette meg ezt a kérdést, amikor úgy fogalmazott, hogy „a bírói függetlenség nem alapjog, nem is a bíró kiváltsága, hanem a jogkeresők érdekét szolgálja”.

Így is van. Hadd tegyem hozzá: ha engem támadnak, akkor sem bánnám, ha valaki megvédene.

A bíróságokat legtöbbször azért támadják, mert hasonló ügyekben különböző ítéleteket hoznak. Ha azonos szinten hoznak eltérőt, az valóban gondot jelenthet, ha viszont a másodfok változtatja meg az elsőfok döntését, az éppen a többszintű bírósági rendszer lényege, hiszen működik a felülvizsgálati kontroll. Egyetért ezzel?

Heisenberg és Gödel óta tudjuk, hogy a természet is határozatlan és bizonytalan. Ha ezt a matematikusok és a fizikusok, azaz a reáltudományok művelői belátják, akkor mi mit tegyünk, akiknek az eszköze a nyelv.

Mert ha például vita van arról, hogy ki a férfi és ki a nő, akkor a bíróságokon hogyne alakulna ki vita ennél sokkal, de sokkal kevésbé világos kérdésekről, és főleg szavakból összerakott jogszabályok, illetve jogszabályok figyelembevételével megírt nagy szerződések, nyilatkozatok értelmezéséről. Ezért is tartom fontosnak a jogegységet, amiről szeretném, ha nagy társadalmi viták, beszélgetések lennének. Mert ezzel minden bíróság küzd minden országban. Mi is. A Kúria nagyon nagy energiákat fektet a jogegység megteremtésébe.

Együttműködés nélkül nem megy

És ahelyett, hogy most a jogegységről diskurálnánk, arról folyik polémia, hogy a Kúria, az Országos Bírósági Hivatal és az Országos Bírói Tanács vezetői titkos megállapodást kötöttek az igazságügyi miniszterrel, amelyben a fizetésemelés mellett reformlépéseket is rögzítettek.

Ez annyira titkos volt, hogy Tuzson Bence miniszter úr még aznap fotókat tett ki a Facebook-oldalára a megállapodás aláírásáról. De az előkészítés is teljesen nyilvános volt: tudott róla a Magyar Bírói Egyesület és az Országos Bírói Tanács, ahol egyfolytában erről beszélgettünk. És mivel feladataim elsősorban a Kúriához kötnek, itt is mindenkivel, akivel csak lehetett, konzultáltam a megállapodásról. Szerintem ez a titkosság skarlát betű! Az egész folyamatra rásütötték, hogy titkos, ezért mindenki úgy tudja, azt hirdeti, hogy titkos volt, hiába cáfolgatjuk, hiába a tények, mert keveseket érdekel.

Elnök úr, a rendszer tényleg nehezen áttekinthető. Egyrészt ott van a végrehajtói hatalom, az Igazságügyi Minisztérium, az Országos Bírósági Hivatal, másrészt az Országos Bírói Tanács és a Kúria. Nem bonyolult ez kissé? Nincsenek itt átfedések, amelyek önmagukban is generálják a feszültséget?

Ha kívülről úgy tűnik, hogy a rendszer bonyolult, akkor az a válaszom, hogy igen, a rendszer csakugyan bonyolult. 1998-tól a kormány lemondott ugyan arról, hogy az igazságügyi miniszter útján végezze a bíróságok külső igazgatását, a miniszternek mégis van egy csomó feladata az igazságszolgáltatással összefüggésben, például jogosult jogszabályalkotás kezdeményezésére. A jogalkotói mellett megmaradt a költségvetési hatalom is. Viszont a bíróságok napi operatív igazgatásában nincs szerepe. Mégis azt állítom, hogy együttműködés nélkül nem megy. Mert ellenkező esetben mi történik? A miniszter kitalál valamit, készíttet egy jogszabálytervezetet, elküldi, és erre azt a választ kapja, hogy nem kell. Ez papíron elképzelhető, de a gyakorlatban azt jelentené, hogy semmi nem változik.

A bírósági központi igazgatással kapcsolatos szerepet pedig, amit korábban az igazságügyi miniszter látott el, előbb az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, majd 2012-től az Országos Bírósági Hivatal elnöke tölti be. A Kúria ugyanakkor a többi bíróságnál kicsit önállóbban működik, mert önálló az igazgatása. Az Országos Bírói Tanács meg eredetileg azért jött létre, hogy felügyelje az Országos Bírósági Hivatal elnökének központi igazgatási tevékenységét. Az már történelem, hogy a bírói tanács fokozatosan egyre több jogosultságot szerzett, és emiatt manapság már nagyon sok ügyben együttdöntési joga van a bírósági hivatal elnökével, illetve a miniszterrel. És ki lóg ki ebből a rendszerből? Hát a Kúria elnöke.

A durvaságnak van egy szintje

Miért gondolja így?

Mert ebben a rendszerben az egyetlen olyan szereplő, akinek központi igazgatási jogosultsága nincs, a felügyeletben pedig összesen tizenötöd része van, mint a bírói tanács egyik tagja. Az elnöknek alapvetően az a feladata, hogy a Kúrián működjön.

Ehhez képest a sajtó legtöbbször a Kúria elnökét találja meg, ha gondja van a bíróságok működésével, a perek elhúzódásával, a bírák bérezésével vagy függetlenségével.

Ennek a jelenségnek is bonyolult háttere van. Egyrészt az igazságszolgáltatási piramis csúcsán van a Kúria, és mivel minden országban létezik legfelsőbb bíróság és annak elnöke, már csak megszokásból is őt kérdezik. Ráadásul már a jelölésemkor a közérdeklődés középpontjába állítottak, nyilvánosság elé került az életem, ami nem jó. Másrészt a Kúria elnökét olyasmiért vonják felelősségre, és olyan kérdésekre kell válaszolnia, ami elsősorban nem a saját hatáskörébe tartozik.

A másik, ami zavar engem, hogy nem arról beszélünk, amit a bíróságok csinálnak. A bíróságokat ugyanis azért tartják az adófizetők, hogy elintézzük a vitáikat, a mindennapi életükben adódó veszekedéseiket jogvitává szelídítsük, és megoldjuk. Ez a mi feladatunk. Ezért nem szerencsés, hogy ezek az igazgatási kérdések valamilyen megfontolásból kikerültek a nyilvánosság elé. És most mindenki azon csámcsog, hogy jé, a bírók is pont úgy veszekednek, mint mi. Ez nagyon nagy veszély. A bíróknak a tárgyalóteremben a helyük. Mert ha valaki tegnap azt olvasta, hogy ki kinek mit üzent, mit szólt be, mások hogyan értelmezik, milyen kommenteket írtak, majd bejön a tárgyalóterembe, a bíró hogyan tudja megőrizni előtte az igazságszolgáltatásba vetett bizalmat.

Azért elnök úr is felvette a kesztyűt, amikor hatoldalas levélben válaszolt az Országos Bírói Tanács és az Országos Bírósági Hivatal elnökének közleményére. A történethez tartozik, hogy ön írt egy év eleji köszöntőt a Kúria bíráinak, és ez a levél nyilvánosságra került. Erre reagált a bírói tanács és a bírósági hivatal elnöke.

Ha egy viszonylag durva üzenet érkezik, akkor válaszolni kell – már csak a kollégáim miatt is. Mert ha azt olvassák, hogy miket mondanak az elnökről, okkal kérdezik meg, tényleg lehet, hogy ez így van-e. Sajnos a közéleti megnyilvánulások eleve durvulnak, de a durvaságnak azért van egy szintje, amire válaszolni kell.

A személyes kapcsolatok nem elsődlegesek

Ebben a levélben úgy fogalmazott, hogy a bírósági hivatal elnökének semmi dolga a Kúria elnöke által a Kúria bíráihoz intézett üzenettel. Azt is a hivatal elnökének szemére vetette, hogy nem tett semmit a bírák, igazságügyi alkalmazottak fizetésemeléséért, került minden állásfoglalást, nem gondoskodott róla, hogy a bírósági elnökök útján minden bíró értesüljön a fejleményekről. Kemény szavak.

Egyik kérdés az, hogy miért írtam. A kontraszt miatt. Érkezett egy kritika egy olyan levélre, amely csak a Kúria bíráinak szólt. Olyannyira csak nekik, hogy a Kúria többi munkatársa nem is kapta meg. Ők másik levelet kaptak. Erre jött egy reakció olyan személytől, akinek ez nem tartozik a hatáskörébe. A másik kérdés az, hogy mi zajlik a novemberi négyoldalú megállapodás aláírása óta. Annyit tudok mondani, hogy a bíróságok tekintetében nem az elnökök, nem az állami hierarchia kormányozta a folyamatot. Emiatt értékelődött túl minden, amit a Kúria elnökeként mondtam.

Azóta sikerült rendezni a nézeteltérést Senyei Györggyel, az Országos Bírósági Hivatal elnökével?

Semmit nem rendeztünk.

Ezek után hogyan tudnak együttműködni?

Az Országos Bírósági Hivatal elnökének és a Kúria elnökének is megvan a feladata. Bármilyen is a viszony közöttünk, elsősorban a feladatainkat kell ellátni. A személyes kapcsolatok nem elsődlegesek, mindenki próbáljon a saját feladatára koncentrálni. Én is ezt teszem.

Utcára vonulnak a bírák

Miért lett magasabb arányú a kúriai bírák béremelése, mint a többi bíróé?

A kúriai bírák új illetményrendszere ahhoz az alkotmányos tételhez igazodik, amely szerint a Kúria őrködik Magyarország összes bírósága jogalkalmazásának egységessége felett. Változott az illetményrendszer, amely alapján a bérek a Kúria elnökének illetményéhez igazodnak, illetve meg akartuk szüntetni az előmenetelt. Ez utóbbi azt jelenti, hogy az azonos kategóriába tartozó kúriai bírók, tanácselnökök között nem lesznek fizetési osztálybeli különbségek. Én már egy éve mondom, hogy ez a jó irány, amit a járásbíróságokig el kellene vinni. Nem így történt. Volt olyan nézet, hogy ezt az illetményrendszert nem lehet megvalósítani, ha a Kúria álmodik, akkor intézze el, nekünk nem kell. Miután elintéztük, most már mindenkinek kellene. És most mindezt a szemünkre vetik. Abszurd.

Mit szól ahhoz, hogy a bírák a szerintük méltatlan bérezés és a kormány által kilátásba helyezett igazságügyi reform miatt február 22-én talárban vonulnak a Kúriától az Igazságügyi Minisztériumig?

Többször érintettük ebben a beszélgetésben, hogy mi a bírák társadalmi szerepe. Ennél konkrétabbat nem mondanék, nem is az én feladatom civil szervezetek terveinek előzetes minősítése.

(Borítókép: Varga Zs. András. Fotó: Tövissi Bence / Index)