A múlt héten életét vesztő édesanya nem tudott egyedül előrejutni a magyar fővárosban, ezért az ország elhagyását tervezte. Ez jelenthette azonban a szikrát, amely berobbantotta gyermekei apjának gyilkos indulatait.
Szerkesztőségünkhöz eljutott egy tavaly novemberben írt levél részlete, amelyet a január 29-i gyilkosság feltételezett elkövetője írt a később az V. kerületi lakásban életét vesztő japán származású feleségének.
Mint ismert, január 29-én napközben tűz ütött ki a társasház harmadik emeleti lakásában. Az oltás közben a tűzoltók rátaláltak egy középkorú külföldi nő holttestére. A tűzesetet eredetileg a rendőrség balesetként kezelte, kedd délelőtt azonban bejelentették, hogy az adatgyűjtés során olyan újabb információ került elő, amely megalapozhatja az emberölés gyanúját, ezért a nyomozás folytatása mellett döntöttek. Egy kamerafelvétel ugyanis azt mutatta, hogy a történtek napján az illető férfi elhagyja az épületet reggel, majd teljesen más ruhába átöltözve, táskával, símaszkot felvéve visszatér 10 órakor a társasházba, ahonnan 11 óra 2 perckor távozik. Összesen tehát valamivel több mint 1 órát töltött az ingatlanban. Ezt követően a férfi délután érkezik vissza a társasházba, már abban a ruhában, amelyben reggel kilépett az ingatlanból.
A Patent Egyesület már napokkal korábban családon belüli erőszakról írt, mivel kapcsolatban álltak az M. A. monogramú japán asszonnyal. Meghatalmazottként ők segítették a gyámhatósági eljárás lebonyolításában, mivel magyarul nem beszélt. Az egyezséggel záruló válóperüket követően az volt a nő célja, hogy két kiskorú gyermekével Japánba költözzenek (noha a bíróság a férfinak is megadta a jogot a gyerekek nevelésre), mert a férfi kifejezetten nehezítette a mindennapi boldogulását. Nem járult például hozzá, hogy a gyerekek ugyanabba az iskolába járhassanak. A volt férj egyébként jövedelmét informatikusként kereste, de úgy tudjuk, nem minden esetben legális forrásból. Ezzel függhet össze, hogy amerikai állampolgárságáról lemondott, és ír papírokkal utazott.
Az asszony nem talált Budapesten munkát, és nem érezte magát biztonságban, a többnyire Hollandiában tartózkodó volt férje pedig hol fizetett tartásdíjat, hol nem. Novemberben rendőrségi feljelentést is tett emiatt, a veszélyeztetett helyzetét azzal a levéllel igazolva, amelyből az alábbi idézet is származik.
A volt férj, D. A. ebben az indulatoktól túlfűtött levelében egyebek mellett azt írta:
„Bárki, aki megpróbál elválasztani engem a gyerekeimtől, ellenség. R. és apja anyagi támogatást nyújt M.-nek, ami értelemszerűen ellenségemmé is teszi őket. Ahogy a szervezett bűnözés elleni RICO-törvény kimondja, ahol, ha egy ember bűnös, ott mindenki más is bűnös. Tehát itt is, az ellenem három kontinenst felölelő nagy összeesküvésben, mindenki bűnös a vonaltól felfelé és lefelé is. A bűnösöknek üzenem, lassú és fájdalmas halált halsz. De előtte meglátogatlak rémálmaidban. Közeledik a számonkérés napja.”
M. A. novemberi feljelentését a rendőrség elutasította, védelmét és viszonylagos szociális biztonságát széles körű, de nem magyar nyelvű közössége biztosította számára.
Ma este 19 órakor a tetthelyen, a Stollár Béla utca 22. szám előtt csendes megemlékezés lesz az áldozat emlékére.
(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)