Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke vasárnapi, kongresszusi beszédében március 15-ével összefüggésben az ellenzéki együttműködésről is kifejtette álláspontját. A volt miniszterelnök később tisztázta, pontosan mire gondolt. Elemzőt kérdeztünk egy potenciális szövetségről és a DK pozíciójáról.
Gyurcsány Ferenc vasárnap, a Demokratikus Koalíció XV. kongresszusán kijelentette: „Az Orbánnal szemben álló sokaság, mivel természeténél fogva sokszínű, ezért egy következő kormány csak koalíciós kormányban tudja majd azt a sokszínűséget képviselni, amellyel ez az ország rendelkezik”. A Demokratikus Koalíció elnöke arról is beszélt, „előrehozott választást követelni nem annyit jelent, hogy mondok egy sajtótájékoztatót. Az három perc hírnév, azért nem érdemes. Miért adnák át a helyüket, ha úgy gondolják, hogy nyeregben vannak? Szembe kell fordulni velük”. Gyurcsány Ferenc ezután a vajdasági, a belgrádi, a romániai, valamint a pozsonyi eseményeket megemlítve kijelentette:
Nincs nagyon más dolgunk, mint azt mondani, hogy március 15-e legyen az ellenzék hazafias küzdelmének nyitánya. Az új magyar köztársaság közös ellenzéki felvonulása.
Gyurcsány Ferenc hangsúlyozta, hogy március 15. „közös hazánkról, a köztársaságról, hazafias kötelezettségünkről szól. 15-e nem egyik vagy másik párté, hanem az Orbánnal szemben álló hazafias ellenzéki demokratáké, ezért nem tudunk mást mondani, mint hogy az a dolga az ellenzék minden szereplőjének, minden képviselőjének, hogy megtaláljuk egymáshoz az utat, amely közös küzdelemre visz bennünket. Nyilvánvaló módon ebben nincs helye a mi oldalunkon sem semmilyen pártoskodásnak. Az is nyilvánvaló, hogy a nagyobbat, az erősebbet nem több jog, hanem több felelősség terheli. Ezzel a felelősséggel kell élnie mindenkinek. Annyi felelősséggel, amennyi támogatottsága van”.
Helyesen mondják azt az ellenzéki szavazók, Magyarország ellenzéki fele, hogy tessék együttműködni az Orbán-rendszer megbuktatása érdekében. Ennek az együttműködésnek nem nagyon tud lenni erősebb, világosabb, hangosabb kezdő pillanata, mint március 15., amely legyen az ellenzék együttműködésének, közös felvonulásának nyitánya, hogy végre bukjon, aminek és akinek buknia kell, Orbánnak és Orbán világának
– mondta Gyurcsány Ferenc, akinek beszédéről itt írtunk bővebben.
A Demokratikus Koalíció elnöke hétfői Facebook-posztjában a kongresszusi beszédét kiegészítve rögzítette: „Amikor arról beszéltem, hogy Orbán után majd koalíciós kormány kell, akkor nem politikai ajánlatot tettem, hanem elmondtam amit helyesnek gondolunk. Nem tartjuk jónak ebben a helyzetben az egypárti kormányt. Sokadszorra ismételjük meg álláspontunkat: nem jó az országnak az egypártrendszer. Mert láttuk, hogy hova vezet.”
Gyurcsány Ferenc azt is tisztázta, hogy: „Amikor meg azt mondtam, hogy közösen kell megdönteni Orbán rendszerét, akkor a szerintünk nyilvánvalót hangsúlyoztuk. Minden demokratára szükség van, mondjuk mi. Nem akarok én felülni senki vonatára, nem hívok én össze közös március 15-ei ellenzéki tüntetést – hogy is tehetném? –, de látva ezekben a napokban Belgrád utcáit is, egyszerűen azt gondoljuk, hogy ha közös hazafias ügy Orbán eltávolítása, akkor miért nem megyünk nekik egyeztetett módon. Közös erővel. Hitünk, meggyőződésünk ezt diktálja. Ennyi. Aztán mindenki eldönti, hogy szerinte mi a helyes. Nem mindenki Magyarországát akarjuk megteremteni?”
Pék Szabolcs lapunk kérdésére úgy vélekedett Gyurcsány Ferenc szavaival kapcsolatban, hogy:
Mind a kormányhoz közel álló, mind a kormánytól független kutatóintézetek egyetértenek abban, hogy a DK támogatottsága a bejutási küszöb környékén alakul. Ezt politikai értelemben nem nevezhetjük életbiztosításnak, ezért a DK-nak elemi érdeke, hogy szövetségeseket találjon, és összegyűjtse azokat az ellenzéki szavazókat, akik nem szimpatizálnak a Tisza Párttal. Kérdés, ez mennyire lehet sikeres stratégia, mivel az összefogás 2022-ben látványosan megbukott. Ennek ellenére úgy tűnik, a kisebb pártok továbbra is ezt próbálják erőltetni.
Az Iránytű Intézet elemzője összefogás esetén arra a veszélyre is felhívta a figyelmet, hogy két párt közös indulásánál nem 5, hanem 10 százalék a parlamenti bejutási küszöb, három vagy több párt szövetségénél pedig már 15 százalék. „Jelenlegi formájukban ezt a kisebb szereplők feltehetően nem tudnák megugrani” – fűzte hozzá Pék Szabolcs, aki a DK természetes szövetségeseinek az MSZP-t és a Párbeszédet nevezte, „ám kérdés, hogy e két párt hány szavazót tudna behozni. Valószínűleg ebben a formában is távol lennének a bejutáshoz szükséges 15 százaléktól”.
Pék Szabolcs úgy gondolja, a Jobbik, az LMP és a Momentum nem szeretne együttműködni Gyurcsány Ferenccel. „Sokkal inkább egyéni túlélési stratégiákra számítok, néhány jól bejáratott fővárosi országgyűlési képviselő próbálhat felkéredzkedni egy baloldali listára, ám ennek pontos, technikai körvonalai 15 hónappal a választások előtt még nem látszanak.”
A baloldal sok szempontból ugyanott tart, mint az elmúlt 15 évben minden választás előtt, tehát beindult egy összefogás-diskurzus: ki kivel és hogyan fogjon össze, illetve kivel ne fogjon össze. Számukra ez öngyilkos taktika, mivel ez láthatóan nem vált be az elmúlt négy országgyűlési választáson sem, illetve úgy vélem, a választókat sem érdekli a pártok pozícióosztozkodása. Ha a fent említett kis pártok megint csak önmagukról beszélnek, és nem tudnak hiteles üzeneteket megfogalmazni a választóik felé, akkor 2026-ban végleg eltűnhetnek a politikai palettáról
– prognosztizálta az elemző.
Pék Szabolcs szerint: „Magyar Péter számára kiemelten fontos, hogy semmilyen szinten ne vegyen részt az összefogás-diskurzusban, mert akkor ugyanabba a csapdába sétálna, mint az óellenzék pártjai. A témában a Tisza kommunikációja egyértelmű: 2026-ban egyedül szeretnék kihívni a Fideszt. Ilyen egy az egy elleni küzdelemre 2010 óta nem került sor, mivel az ellenzék mindig valamilyen lazább vagy szorosabb szövetségben próbálta legyőzni a kormánypártokat. Korábban is voltak dominanciakísérletek az ellenzéki oldalon belül, akár az MSZP, akár a Jobbik, akár a DK részéről, ám ezek nem jártak sikerrel. Úgy tűnik, ebben Magyar Péter és a Tisza Párt a leginkább sikeres, mivel ekkora támogatottságot egyik korábbi ellenzéki formáció sem tudott felmutatni.”
Az elemző szintén Magyar Péter érdekének nevezte elkerülni az „összegyurcsányozódást”, ezért is tartja kizártnak, hogy a választások előtt bármilyen együttműködés legyen a Tisza és a DK között. Pék Szabolcs úgy fogalmazott, hogy „a Tisza jelenleg a biztos pártválasztók körében 40 százalék fölötti támogatottsággal rendelkezik, míg a DK 5 százalékon áll, tehát a túlélésért küzd. A Tisza számára semmit nem hozna a konyhára, ha felkarolná a DK-t, sőt ezzel szavazókat veszthetne. Magyar Péter az Orbán–Gyurcsány-korszakkal szemben határozza meg magát, ezért sem látok esélyt bármiféle együttműködésre a felek között. Egy ilyen együttműködés óriási magas labdát adna fel a Fidesz számára, és csak elő kéne vennie az unalomig ismételt paneljeit a Gyurcsány-korszakról.”
Kérdés persze, hogy mi lehet a 2026-os választások után? Alakulhat úgy a választási matematika, hogy a Fidesz–KDNP-nek a Mi Hazánkra lesz szüksége a többséghez, vagy a Tiszának egy másik ellenzéki formációra, ám ez egyelőre mind spekuláció. Tehát a lehetséges koalíciókról a 2026-os végeredmény ismeretében lesz érdemes beszélni, addig minden más csak szócséplés
– mutatott rá Pék Szabolcs.
(Borítókép: Gyurcsány Ferenc a Demokratikus Koalíció XV., tisztújító kongresszusán a Budapest Kongresszusi Központban 2025. február 2-án. Fotó: Tövissi Bence / Index)