Van-e idős-fiatal ellentét? Mit és miért csinálnak másként a mai fiatalok? Beragadunk-e a mamahotelben? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ Steigervald Krisztiánnal, rögtön azzal indítva a beszélgetést, miként lesz valaki generációkutató, hiszen ilyen tantárgyat nem nagyon oktatnak az egyetemeken. Aztán kiderült az is, hogy manapság a generációk és a kutatások, no meg a tanácsok iránt leginkább a vállalatok érdeklődnek. Steigervald Krisztián szerint a cégek már nagyon érzik, hogy mekkora különbségek vannak a generációk között abban, hogy miként állnak a munkához. Persze a munkáltató eszköztára is inkább a 20-30 évvel ezelőtti helyzetet mutatja, amikor még teljesen másként kerültek az emberek a munkahelyekre.
Mivel manapság munkaerőhiány van, ezért a munkáltatónak kell egészen másként viselkednie, ha a megfelelő embert magához akarja édesgetni. Ugyancsak fontos „használói” a generációs kutatásoknak a tanárok, akik bizony már nagyon érzik, hogy ma egészen másként kell a diákokkal kommunikálni, másként kell őket tanítani. Érdekes módon a sport is ilyen terület.
Ma már nem lehet ugyanúgy edzeni mondjuk úszókat, mint a rendszerváltás előtt, amikor még a szakértőt is strandpapuccsal verve igyekezett edzője gyorsabb tempózásra noszogatni.
Steigervald szerint az elmúlt 60 évben nagyon komoly globális kultúraváltás történt. És ez nem csak a médiában ment végbe, hiszen egész életünket behálózzák a környezetünkben lévő digitális eszközök. Ugyanakkor megváltozott a neveléssel kapcsolatos tudásunk is. Míg régen a poroszos, szigorú, alá-fölé rendeltségi viszony volt a jellemző, és mindent áthatott a tekintélyelvű nevelés, addig az 1990-es évek kutatásainak eredményeként rájöttek, hogy a gyereket nem lehet „kis felnőttként” kezelni.
Ezt váltotta fel a válaszkész, demokratikus családmodell, amelyben a gyereket partnerként kezeljük. A szakértő nem tudta megmondani, hogy ez jobb vagy rosszabb, mint a régi nevelés volt, de az tény, hogy ezzel a túlféltéssel, „túlóvással” mintha most átestünk volna a ló másik oldalára.
Az idősebb generációk még abban nőttek fel, hogy dolgoztak 35 évig, és 55, illetve 60 éves korban nyugdíjba mentek. Ma már viszont megnőtt a várható élettartam, ennek eredményeként egy mai fiatalnak nem 35, hanem 50-55 évnyi munkával kell számolnia. Viszont sok mai szülő, hogy a gyereke már 20 évesen leváljon róla, inkább otthon tartja, amíg lehet, ráér még megvalósítani önmagát.
Beszéltünk arról is, hogy van-e fiatal és idős korosztály, illetve mi is igazán a különbség egy generáció és egy korosztály között.
Ma már nem számít a korunk, mert lehetünk idősebben is rendkívül aktívak, munkaképesek, igazából az az öreg, akit a társadalom öregnek tart.
Mindez pedig azt sugallja a mai fiataloknak, hogy nagyon hosszú az élet, ráérnek még. Nincs tehát idős vagy fiatal generáció, mert egy generáció tagjai tudnak csak idősek vagy fiatalok lenni.
Steigervald Krisztián végigvitt azon a szálon, hogy a most élő generációkat mikortól számítjuk, és melyikre mi az igazán jellemző (baby-boomer, X, Y, Z, alfa és béta generáció). Ezekből az utolsó négyet nevezik médiagenerációnak, mert indulásuk mindig valamilyen médiatörténeti eseményhez kötődik.
Nem szabad ítélkezni a generációk felett. Nem bölcs olyanokat mondani, hogy ez a generáció már okostelefonnal a kezében született. A szakértő szerint ez butaság, hiszen mi, szülők adtuk azt a kezébe. Nem szabad elfelejteni, hogy a megértés az alapja, hogy a generációk egymáshoz tudjanak kapcsolódni.
A szakértő idézett egy brit kutatást, amelyben Z generációsokat faggattak, és kiderült, leginkább attól tartanak, ha valami elromlik otthon, mert nem tudják maguktól kicserélni vagy megjavítani. Például izzót cserélni. Steigervald szerint ez egyfelől azért van, mert a mai modernebb eszközök strapabíróbbak, mint voltak az 1970-es vagy az 1980-as években, tehát a gyerekek egyszerűen nem látják a szülőket mondjuk villanykörtét cserélni. Ellentétben az idősebbekkel, akik olyan családokban nőttek fel, ahol apu barkácsolt, ha kellett megbütykölte az autót, tehát volt előttük minta.
A szakértő szerint az sem igaz, amit az idősek állítanak, hogy csak a könyvekből megszerzett mély tudás ér valamit, és ilyennel a könyvet ritkán olvasó generációk nem rendelkeznek. Ezzel szemben az igazság az, hogy a digitális kor gyermekeire a felszíni tanulás a jellemző, vagyis az úgynevezett audiovizuális ismeretszerzés, amikor keveset vesznek fel egy-egy területről, viszont nagyon sok mindenből tanulnak meg egy keveset. Az agyunk így is képes tudást létrehozni – állítja a generációkutató.
A műsorban szó volt még arról is, hogy