A leendő óvodapedagógusok és tanítók többsége azt válaszolta a felmérésben, hogy a saját szakmájában képzeli el jövőjét. Tízből nyolc hallgató pedagógusként szeretne dolgozni a diploma megszerzése után, 10−10 százalékuk azonban már most azt tervezi, hogy nem állami, hanem egyházi, magán−vagy alapítványi intézményben helyezkedik majd el.

Gloviczki Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora elmondta: az elmúlt másfél évtizedben kétszer volt példa nagy bérrendezésre, utána mind a két alkalommal kiugróan sokan jelentkeztek a pedagógusképzésekre. Ugyanakkor a szaktanárképzés helyzete némileg kritikusabb. Kevesebb a jelentkező, visszatérően tapasztalható lemorzsolódás, nehezebb az elhelyezkedés. Ezzel szemben az óvodapedagógus, a tanító és a csecsemő−kisgyermeknevelő szak töretlenül, hosszú évek óta rendkívül népszerű. 

A megkérdezettek többsége alacsonynak látja a pedagóguspálya presztízsét és társadalmi elfogadottságát. Azonban ebben a tekintetben is megfigyelhető kettősség, mivel az óvodapedagógusok és a tanítók megbecsültsége magasabb. 

Tavaly országszerte több mint 30 százalékkal ugrott meg a tanító szakra első helyen jelentkezők száma, de óvodapedagógus alapképzésre is jóval többen felvételiztek, mint a korábbi években. A váci és budapesti campusszal rendelkező, pedagógusokat és segítő szakembereket képző Apor Vilmos Katolikus Főiskolán is rekordot döntött tavaly a jelentkezők száma

 − tette hozzá Gloviczki, az InfoRádiónak adott interjújában.

A kimutatott adatok szerint a leendő szakmabeliek egy része stabil munkahelynek tartja az óvodákat és az iskolákat: 17 százalékuk úgy gondolja, hogy óvodapedagógusként vagy tanítóként mindig lesz állása, 26 százalékuk pedig kiváló tanárokkal találkozott diákként, akik példájukkal inspirációnak bizonyultak.