Meghalt a woke, éljen a normalitás címmel szervezett kerekasztal-beszélgetést a XXI. Század Intézet és a Kommunizmuskutató Intézet. Beiktatása óta Donald Trump sorra írja alá azokat a rendeleteket, amelyek célja, hogy „woke-talanítsák” az Egyesült Államokat. A Schmidt Mária vezette Terror Házában tartott csütörtöki eseményen Szabó László egykori helyettes államtitkár, kommunikációs szakember kérdezte Békés Márton történész-politológust, a XXI. Század Intézet igazgatóját, Fekete Rajmund Amerika-szakértőt, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatóját és G. Fodor Gábor politológust, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatóját.
Január 20-i beiktatása óta Donald Trump amerikai elnök több rendeletet is aláírt a „woke”-kultúra megszüntetése érdekében:
Korábban az Orbán-kormánnyal szimpatizáló Rod Dreher amerikai konzervatív újságírót kérdeztük a woke-kultúráról és a társadalmi hatásairól. A woke az „ébren lenni” (wake) szóból származik, Dreher magyarázata szerint az amerikaiak a szélsőbaloldali identitáspolitika leírására használják a „wokeness” kifejezéssel együtt. A szó eredete az amerikai fekete közösségtől származik, és azt jelenti, hogy „légy éber a politikai valóságra”.
A woke-politika kritikusai ugyanakkor már negatív értelemben használják a kifejezést. Dreher szerint a fogalomhoz egyfajta negatív konnotáció tapadt, utalva a woke-ideológiát képviselők radikális intoleranciájára, amit hívei és művelői „társadalmi igazságosságnak” neveznek. A woke középpontjában az identitás – különösen a faji, szexuális és nemi identitás – áll, és amely a világot „elnyomókra” – azaz a fehérekre, a heteroszexuálisokra, a keresztényekre – és „elnyomottakra” – a nem fehérekre, az LMBTQ-közösséghez tartozókra és a nem keresztényekre – osztja.
Békés Márton szerint a woke-ideológia terjedését elsősorban üzleti érdekek mozgatták, amelyek az Amerikai Egyesült Államokból kiindulva az egész nyugati világra rászabadították ezt a jelenséget. Példaként említette a Bud Light esetét: az ismert amerikai sörmárka – „ami valójában inkább egy gyenge, 2 százalékos alkoholtartalmú üdítőital, mint sör” – próbálkozott a woke-elvek alkalmazásával, de ennek súlyos üzleti következményei lettek. A fogyasztók elfordultak tőle, a márka veszített népszerűségéből, ezért a cég hamar visszakozott is.
A XXI. Század Intézet igazgatója úgy vélekedett, a woke gyökereit sokféleképpen lehet vizsgálni: hibáztathatjuk az amerikai demokrata adminisztrációkat, párhuzamot vonhatunk az 1968-as baloldali mozgalmakkal, de a lényeget inkább az üzleti érdekekben kell keresni. A vállalatok piacszerzési és fogyasztóibázis-bővítési lehetőséget láttak a woke-ban, amit persze a politikai támogatás is erősített. Ahogy azonban elérkeztünk a 2020-as évek első harmadának végére, egyre inkább megmutatkoztak a woke ellen irányuló ellenérzések, ezért a cégek maguktól elkezdték kivezetni ezt az irányzatot.
Most pedig, hogy az Egyesült Államokban jelentős politikai változások zajlanak, és ezeknek világszerte is lesz hatása, „az olyan egykori woke-guruk”, mint Mark Zuckerberg is, látványosan irányt váltottak. Békés felhozta, hogy a Meta vezére korábban a vállalat férfimosdóiba tamponadagolókat szereltetett, és diverzitásvezetőt nevezett ki, mostanra azonban mindkettőt eltávolították – egyik napról a másikra. A történész-politológus kiemelte:
Zuckerberg, aki korábban nyíltan elismerte, hogy a Facebook révén segítette a Biden-adminisztrációt, ma már Mar-a-Lagóban koktélozik Trumppal.
Fekete Rajmund arról beszélt, hogy Donald Trump tavaly november 4-i győzelme egyértelmű üzenetet küldött: az amerikai emberek nemet mondtak az identitáspolitikára és az azt erőltető elit uralmára. Az a politikai és gazdasági elit, amely társadalommérnökösködéssel próbálkozott, úgy hitte, hogy létrehozhat egyfajta „kommunizmus 2.0”-t – az osztályharcot azonban identitásharcra cserélték, és a világot leegyszerűsítették az elnyomók és elnyomottak küzdelmére.
De az amerikaiak nem kértek ebből az ideológiából, elege lett az embereknek abból, hogy a hagyományos életmódjukba, a mindennapjaikba egyre inkább beszivárogjanak ezek a mesterséges társadalmi kísérletek. A Kommunizmuskutató Intézet igazgatója ezzel arra utalt, hogy Donald Trump győzelme nem csupán egy politikai siker volt, hanem annak a jele is, hogy az amerikai emberek visszautasították a társadalom erőltetett átalakítását.
G. Fodor Gábor szerint a woke elsősorban politikai jelenségként értelmezhető. Korábban olyan fogalmak, mint a safe space, a #MeToo, a cancel culture, a gender, az LMBTQ+, a trigger warning vagy a Black Lives Matter léteztek ugyan, de jellemzően a „radar alatt” maradtak. Az utóbbi években azonban ezek a fogalmak egy átfogó politikai vállalkozás részévé váltak, amelyet a baloldal önmaga újrafogalmazására használt. A politológus hozzátette: érdemes végiggondolni, hogyan jutottunk el a hagyományos burzsoá–proletár megkülönböztetéstől a rasszok és szexuális kisebbségek közötti új törésvonalakig.
A woke hatalomtechnikai szempontból is értelmezhető. Lényegében a hatalmukat elvesztő demokraták stratégiájává vált, egyfajta ellenforradalomként. Ezzel kapcsolatban G. Fodor Gábor megjegyezte: érdekes módon a Covid-válság idején – amikor az államnak a kríziskezelés volt a fő feladata – a woke nemhogy háttérbe szorult volna, hanem éppen ellenkezőleg: felerősödött. A woke-jelenség célja a társadalmi struktúrák lebontása volt, hogy azokat újraépítve instabil, bizonytalan elemekből álló rendszert hozzanak létre – olyat, amely idegen mindattól, amit egy konzervatív világnézet képvisel.
A politológus harmadik megállapítása az volt, hogy
a woke vált az Egyesült Államok új softpolitikájává.
Amerika ezt kínálta a világnak egy globális életformaként: az emberek azonosuljanak ezzel a szemlélettel a streamingszolgáltatásokon, a reklámokon és a fogyasztási szokásokon keresztül. A cél az volt, hogy ettől kezdve ezek az új normák, tilalmak és megoldások határozzák meg a mindennapi életünket.
Ami azonban igazán megdöbbentő G. Fodor szerint, hogy a woke mára lényegében megszűnt létezni. Bár sokan dolgoztak a woke-on, végül egyetlen ember „ölte meg”: Donald Trump elnökké választása elegendő volt ahhoz, hogy sorra szülessenek azok a rendeletek, amelyek eltörlik ezt az ideológiát. A XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója kifejtette, hogy most visszatérhetünk a beszéd és a világ értelmezésének normális kereteihez, férfiak és nők léteznek, az életet pedig újra a hagyományos alapokon képzelhetjük el. Mindezek fényében pedig a woke valójában egy evolúciós zsákutcának is bizonyult.
Békés Márton szerint az Egyesült Államokban minden nagy szellemi felforgatás és forradalom vallási eredetű volt – és valószínű, hogy a woke is ebből indult ki. A woke-ról azt mondta:
az egy tipikus kvéker szemléletmódra épülő, egyenlősítő, haladáselvű, moralista és elitista felfogás.
Azt is hozzátette, hogy ha megnézzük a nagy amerikai egyetemeket, akkor láthatjuk, hogy azok mind protestáns alapítású fellegvárak, utalva arra, hogy történelmileg is az előbb említett gondolkodásmódot közvetítik. A woke tehát nem katolikus jelenség, nem is lehet az, mert a katolikus gondolkodásmód egyszerűen nem képes ilyen típusú radikális társadalmi átalakításokra. Békés kijelentette, hogy a woke egy tipikus lecsupaszított, „puritán, amerikai, protestáns pestis”.
G. Fodor Gábor rámutatott, abból, hogy a nagy amerikai cégek a demokraták választási veresége után könnyen „átváltottak”, és beálltak Trump mellé, az látszik, hogy nem belső meggyőződésből jött nekik a woke. Esetükben szó sem volt hitről vagy elköteleződésről, hanem csak egy érdek felismeréséről, amit azonban „át lehet váltani”. A politológus azt is kijelentette, hogy
a baloldal megújítása végső soron a baloldal kinyírásához vezetett, mert a társadalom ellenállt a woke-nak.
Békés Márton kifejtette, hogy Amerika egy kétarcú ország. Egyrészt létezik egy pietista, puritán hagyományokra épülő, szélsőségesen bigott Amerika, amelynek gyökerei a brit kultúrából erednek. A XXI. Század Intézet igazgatója utalt rá, hogy ez az a mentalitás, amely egykor boszorkányokat égetett Salemben, hisz az angolszász felsőbbrendűségben, és kifejezetten nőgyűlölő, valamint rasszista vonásokat hordoz – ugyanakkor erős, férfias energiákat képvisel.
Másrészt ott van ennek a modern megfelelője, amely bár más eszközökkel, de ugyanolyan bigott, moralista, pietista és intoleráns. Ez az irányzat a hagyományos családszerkezettel és társadalmi normákkal szemben határozza meg magát. Korábban a fehér angolszász protestáns kultúrát (WASP – White Anglo-Saxon Protestant) tartották meghatározónak, de mára egyre inkább beszélnek egy új típusú, liberális angolszász protestáns elit kialakulásáról, amelyet Liberal Anglo-Saxon Protestants (LASP) néven emlegetnek. Békés gondolatmenete szerint kiderült, hogy az északnyugati Pennsylvania és Új-Anglia fehér angolszász protestáns kultúrája valójában egy liberális kultúrát hozott létre. Ezzel áll most szemben egy új republikánus többség, amely Trump mögött sorakozik fel. Ez az új tömb nemzetiségi és etnikai, rasszi szempontból is sokszínűbb, diverzebb közösséget alkot, amely szembeszáll a liberális elitek által képviselt woke-kultúrával.
A woke-jelenséggel kapcsolatban két dolgot érdemes végiggondolni G. Fodor Gábor szerint. Az első, hogy mit lehet belőle tanulni. Amikor olyan mozgalmak jelentek meg, mint például a metoo, azok halálos fegyverekké váltak.
Akire rámutattak, annak vége volt – kinyírták őket.
Ugyanez igaz a cancel culture különböző megnyilvánulásaira is, amelyek tulajdonképpen az amerikai civilizáció ellen fordultak. Az alapító atyák örökségével szemben is támadást intéztek, és ezek a módszerek végül teljes hatékonysággal működtek: szereplőket, gondolatokat, eszméket tettek semmissé. Képesek voltak olyan eljárásokat kidolgozni, kulturális szintre emelni és végigvinni, amelyekkel célzottan kiiktattak embereket vagy ideológiai irányzatokat. G. Fodor szerint az ellenféltől tanulni kell.
A másik fontos szempont, amit említett a politológus, hogy nem szabad teljesen eltüntetni a woke-ot.
Én nem irtanám ki az írmagját, hagynék belőle mutatóba, mert mindig szükség van egy ellenfélre
– jelentette ki, hozzátéve, hogy ha most tíz nap alatt végleg leszámolnak woke-kal, akkor felmerül a kérdés: ki lesz az új ellenfél? Éppen ezért hasznos lehet, ha marad belőle valami mutatóba – valami, ami ellen továbbra is lehet küzdeni.
A kerekasztal-beszélgetés mindhárom résztvevőjétől megkérdezték, hogyan definiálnák a Trump-korszakot.
Békés Márton szerint elsősorban az Egyesült Államokon belül értelmezhető, hogy Donald Trump a beiktatásán kijelentette: aranykor kezdődik. A történész-politológus azonban úgy látja, hogy
ami most történik, az olyan, mint amikor a rozsdát letisztítják a vasról: a régi, elavult rétegek eltűnnek, akárcsak amikor a kést elviszik a köszörűshöz.
A fém ugyan kopik, de ennek a folyamatnak az a célja, hogy egy új, éles kés szülessen. Békés úgy gondolja, hogy a Trump-korszakkal az Egyesült Államok még nem ért a folyamat végére. Azt mondta, hogy amit most látunk, az a kapitalizmus logikájából fakadó kreatív destrukció – egy olyan átalakulás, amely szakít mindazzal a „rozsdával”, amely az Egyesült Államok karakterére rárakódott. Ez a réteg részben a progresszív ideológiákból állt, részben pedig olyan tényezőkből, amelyek akadályozták az ország fejlődését. A most zajló folyamatok nem egy új Reagan-korszakot jelentenek, inkább egy sokkal régebbi, egy kétszáz évvel ezelőtti ciklus ismétlődik meg, amely még Amerika fiatalságához, a nemzetállami szemlélethez és a republikánus nacionalizmushoz kapcsolódik. Most ennek a kora jött el, ha pedig a jelenlegi alelnök, J. D. Vance egyszer elindul a választáson, és elnökké választják, akkor az ő nyolc éve fogja meghatározni az új amerikai korszakot.
Fekete Rajmund új kezdetnek nevezte a Trump-korszakot. Ő is úgy látja, hogy
ha J. D. Vance elég okos, politikailag nem követ el hibákat, és kellő türelemmel várja ki a megfelelő pillanatot, akkor eljöhet az ideje, hogy a republikánusok akár további négy vagy nyolc évre hatalmon maradjanak.
A Kommunizmuskutató Intézet igazgatója szerint egy olyan lehetséges elnökjelöltről van szó, aki talán közelebb áll a reagani republikánus vonalhoz. J. D. Vance egy karakteres, szerethető politikus, aki képes továbbvinni Trump mozgalmát, de egy szofisztikáltabb formában. Ugyanakkor Fekete Rajmund megjegyezte, hogy ha a helyzet úgy kívánja, Vance is rendkívül szókimondóan tud megnyilvánulni.
G. Fodor Gábor úgy véli, megjósolhatatlan, hogy mi jön, hozzátette: könnyen lehet, hogy a Trump-korszak teljesen felforgatja mindazt, amit eddig az Egyesült Államokról ismertünk.
Miért ne nyúlhatna hozzá a politikai berendezkedéshez?
– tette fel a kérdést. Politológiai szempontból felmerülhet: vajon az a rendszer, amely nyolc évre korlátozza az elnöki mandátumot, képes-e hatékonyan versenyezni Kínával?
A politológus megjegyezte, hogy kivételes időszakot élünk, hiszen úgy tűnik, drámai változások előtt állunk. Rengeteg mindent újra kell értelmezni, és bár az öncélú értelmezésnek nincs értelme, most egy olyan helyzet alakult ki, amelyből lehet tanulni. Egy sor régi korlát leomlott, felszabadultak bizonyos ösztönök és impulzusok. G. Fodor számára
a trumpizmus alapvetően egy impulzusvezérelt politika, amely természetesen hordozhat magában veszélyeket is.
Olyan különleges időpillanatban vagyunk, amikor megfigyelhetjük, hogy a dolgok akár többféleképpen is alakulhatnak. A politológus szerint éppen ezért most van itt az idő, hogy figyeljünk, elemezzünk, és felismerjük a változások mögött meghúzódó folyamatokat. A woke bukására utalva azt is kijelentette, hogy ha valami meghalt, akkor valami el is kezdődött, és ami most van, az tényleg új, de nem tudni, hogy mi lesz belőle.
A cikkünk elején idézett Rod Dreher konzervatív újságíró Donald Trump beiktatása után lapunknak kijelentette: noha a Biden-éra woke-politikáját leváltották, a woke elleni harc még egyáltalán nem ért véget. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a woke az amerikai elit de facto vallása, és ez az elmúlt évtizedben végigvonult az amerikai társadalom összes intézményén.
A woke hívei nem egyszerűen csak azt gondolják, hogy az ellenfeleik tévednek, hanem azt hiszik, hogy mi gonoszak vagyunk. Számukra ez egy vallásháború, és egy egész amerikai diákgenerációnak adtak ideológiai kiképzést. Ez nem fog gyorsan véget érni. Ezt a káros ideológiát nem lehet pusztán elnöki rendelettel legyőzni. A harc hosszú és nehéz lesz. De az anti-woke érzés népszerű Trump Amerikájában
– fogalmazott a konzervatív újságíró, aki egyébként szintén abban reménykedik, hogy a következő négy év előkészítheti a terepet nyolcévnyi Vance-elnökséghez.
(Borítókép: Donald Trump amerikai elnök a Capital One Arénában tartott beiktatási parádén egy végrehajtási rendeletet tart a kezében, miután aláírta azt Washingtonban 2025. január 20-án. Fotó: Anna Moneymaker / Getty Images)