Kegyetlenül kivégezték társukat egy budapesti büntetés-végrehajtási (bv.) intézet rabjai még 2022 nyarán. A férfit többször is bántalmazták, az evést is megvonták tőle, majd túlevésre késztették, és az esti gyógyszerelosztást is megtiltották neki. Végül a férfi belehalt a sérüléseibe. Az üggyel kapcsolatban a vádlottak vezetőszáron, a bv. kommandósainak kíséretében először álltak a Fővárosi Törvényszék bírája elé kedden reggel.
Brutális módon bántalmazta három budapesti rab a negyedik társukat az ügyészség szerint, de a Fővárosi Törvényszék bírája előtt tagadták a tettüket. Az elsőrendű vádlott, V. István, aki mostanra már több mint tíz éve van börtönben, azzal egészítette ki a mondanivalóját, hogy a bántalmazásokat elismeri, de nem akarta azokkal a társuk halálát okozni. A keddi előkészítő ülésen kezdeményezték a vádlottak és védőik, hogy szakértőket és tanúkat is hallgassanak meg, így az ügy áprilisban folytatódik a törvényszék Fő utcai épületében.
A Fővárosi Főügyészség tavaly ősszel emelt vádat az elkövetők ellen. A vádirat szerint a három vádlott – egy 41, egy 30 és egy 54 éves férfi – és a sértett másokkal együtt mind jogerős szabadságvesztésüket töltötték ugyanabban a zárkában a Budapesti Fegyház és Börtön egyik X. kerületi, Maglódi úti épületében. V. István és K. László a zárkába helyezésüket követően testalkatuk, erőszakos személyiségük révén rögtön vezető szerepre törekedtek. A domináns helyzetükben egyedül csak a harmadik vádlott, egy 54 éves férfi tudott osztozni, aki a másik két férfi viselkedését is képes volt befolyásolni.
A 41 és a 30 éves vádlott a zárkában az egyik társukat időnként élő súlyként használták, valamint bántalmazták, 2022 augusztusában pedig megtiltották neki, hogy egyen, majd túlevésre kényszerítették. Ezt követően egyik zárkatársukat arra kényszerítették, hogy bántalmazza a sértettet, aki kényszerhelyzetében ennek eleget tett. Ezután a két vádlott maga is verni kezdte az áldozatot, aki életveszélyes sérüléseket szenvedett.
A bántalmazók ráadásul megtiltották neki, hogy az esti gyógyszerelosztáson részt vegyen, így nem derült ki rövid időn belül az állapota, és az éjjeli órákban életét vesztette.
A hajnali zárkaellenőrzésen a büntetés-végrehajtási személyzet megkezdte a férfi újraélesztését, ez azonban már nem vezetett eredményre. Az ügyész vádirata alapján a felsőtestén annyi sérülést szenvedett, hogy órákon át tartott a szenvedése, míg meghalt.
Az 54 éves férfi annak ellenére, hogy a bántalmazást mindvégig látta, és felmérte annak súlyosságát, mégsem kísérelte meg leállítani a társait. Emellett a gyógyszerosztáson nem jelzett a büntetés-végrehajtási intézet személyzetének, és a zárkában elhelyezett segélyhívó gombot sem nyomta meg.
A Fővárosi Főügyészség a két bántalmazót aljas indokból, különös kegyetlenséggel, védekezésre képtelen személy sérelmére társtettesként elkövetett emberölés bűntettével vádolja a Fővárosi Törvényszék előtt, és életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélésüket indítványozza azzal, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége nélkül. Harmadik társukat a főügyészség segítségnyújtás halált okozó elmulasztásának bűntettével vádolja, és határozott idejű fegyházbüntetés kiszabására tett indítványt. Mivel a férfi nem ismerte be a tettét, így ez az ügyészi indítvány a továbbiakban már nem áll fenn számára.
K. László, a másodrendű vádlott esetében nemcsak előkészítő ülést tartott a törvényszék, de a rá kiszabott kényszerintézkedésről is dönteni kellett a bíróságnak. A fiatal férfi február végén szabadult volna a börtönből, de az ügyészség indítványozta, hogy a szökés, elrejtőzés és bűnismétlés veszélye miatt maradjon bv. intézetben. K. László és védője is jelezte, hogy ez számára nem lehet biztonságos, mert az elsőrendű halálosan megfenyegette azzal, hogy ő vagy a harmadrendű lesz a második rab, aki bent meghal. V. István ezt tagadta, állította, hogy sohasem lépett fel fenyegetően a két másik vádlottal szemben, így okuk sincsen félni tőle.
A törvényszék azonban nem látott lehetőséget a bűnügyi felügyelet, azaz a korábban házi őrizetként ismert kényszerintézkedés elrendelésére, így esetében maradt – nem jogerősen – a letartóztatás.