A bírákat is megilleti az Alaptörvény keretei között a gyülekezés és a véleménynyilvánítás szabadsága, feltéve, ha a véleménynyilvánítás a bírói létre korlátozódik – nyilatkozta az Indexnek az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke. Senyei György a bírósági hivatalon keresztül indokoltnak tartja bevonni valamennyi bírót és bíróságot az igazságügyi reform jogszabályelőkészítési folyamatába. Az OBH elnöke szerint nincsenek első-, másod- és harmadosztályú bírók, ahogy nincsenek fontos és kevésbé fontos bírók sem.
Senyei György a bírák közelgő demonstrációja előtt adott interjút az Indexnek, amiben a tüntetés és Varga Zs. András nagy visszhangot kiváltó, a Kúria bíráihoz írt levele is szóba jött. A beszélgetés során az alábbi kérdések is terítékre kerültek:
A Kúria elnöke az Indexnek adott interjúban elmondta, hogy nem rendezte nézeteltérését az OBH elnökével. Az ügy háttere: Varga Zs. András írt egy év eleji köszöntőt a Kúria bíráinak, és ez a levél nyilvánosságra került. Erre reagált az Országos Bírói Tanács (OBT) és az OBH elnöke. Reakciójukra azt a választ kapták, hogy az OBH elnökének semmi dolga a Kúria elnöke által a Kúria bíráihoz intézett üzenettel. Azt is szemére vetette, hogy nem tett semmit a bírák és az igazságügyi alkalmazottak béremeléséért, került minden állásfoglalást, nem gondoskodott róla, hogy a bírósági elnökök útján minden bíró értesüljön a fejleményekről. Mit szól ehhez?
A Kúria elnökével eltérő jogászi pályaívünk során eltérő szocializációban részesültünk, aminek következtében álláspontjaink, reakcióink egy adott kérdésre ritkán egyeznek.
Mit ért eltérő pályaív alatt?
Azt, hogy én a pályám döntő részét a bírósági szervezeti rendszeren belül töltöttem, míg a Kúria elnöke nem. Az ön által említett levél a Kúria bíráihoz íródott ugyan, de köztudomásúvá lett. A levél címzettjei a Kúria bírái, de ha egy levél tartalma minden bíróhoz szól, az már nem magánlevél. Ezenfelül a megállapításai sem korlátozódnak a Kúria ügyeire, hiszen a szolgálati bíróságokkal és a bírósági rendszerrel kapcsolatban is tesz nyilatkozatot. Következésképp: a levél a bírák egészére tartozik. Amennyiben a Kúria bíráinak írt levél a bírói léttel függ össze, senki nincs elzárva attól, hogy a véleményét vagy az ellenvéleményét kifejezze. Ez történt részemről. Tudomásul kell venni, hogy az akciót reakció követi.
A közvélemény ebben az ügyben leginkább azt furcsállja, hogy két magas rangú bírósági tisztségviselő nyílt színen konfrontálódik egymással.
Álláspontom szerint a bíróságok nem önmagukért, hanem az ügyfelekért és a társadalmi békéért vannak. A társadalmi békét a jogviták, illetőleg a büntetőügyek elbírálásával tudják elérni. Aki pedig a békéért van, akkor tud békét teremteni, ha maga is békében van.
Elégedett-e azzal a négyoldalú megállapodással, amelyet a Kúria, az Országos Bírósági Hivatal és az Országos Bírói Tanács vezetői kötöttek tavaly novemberben az igazságügyi miniszterrel a bírák béremeléséről, a bírói korhatár emeléséről és a mozgóbírói rendszer bevezetéséről?
Ezzel kapcsolatos álláspontomat már az Országos Bírói Tanács ülésén is kifejtettem. Jóllehet ezt megállapodásnak nevezik, mégsem lehet szerződésnek tekinteni. Tartalma inkább szándéknyilatkozatnak minősül, hiszen a szerződésből kötelezettségek származnak, amelyek bírói úton kikényszeríthetők. Szándéknyilatkozat esetében viszont az aláíró felekre nézve nem tulajdoníthatunk semmilyen kötelmi tartalmat.
A négyoldalú megállapodás, amit nevezzünk szándéknyilatkozatnak, a bírák és az igazságügyi dolgozók fizetésemelésén kívül reformelemeket is tartalmaz. Tényleg szükség van bírósági reformra?
Kétségtelen, hogy a bírósági szervezeti rendszer racionalizálásra, korszerűsítésre szorul. Ezt a reformot azonban hatástanulmányoknak, tudományos igényű elemzéseknek kell megelőzniük.
A jelenlegi járásbírósági rendszer ugyanis évtizedekkel ezelőtt alakult ki, amikor a maihoz képest más színvonalú volt az úthálózat, a gépjármű-ellátottság, vagy épp a távközlési rendszer.
Azóta hatalmas fejlődésen ment keresztül a digitalizáció, és közben kiépült a távmeghallgatási rendszer is. Ezen tényezők figyelembevétele indokolt, ügyelni kell azonban az érdeksérelmek minimalizálására, hiszen minden változás szükségképpen érdeksérelemmel, ez esetben ügyféli és szervezeti érdeksérelemmel járhat. Ezért hangsúlyozom a reform alapos előkészítését.
És ki koordinálja a folyamatot?
Véleményem szerint a jogszabályelőkészítés folyamatába az Országos Bírósági Hivatalon keresztül feltétlenül indokolt valamennyi bíró és bíróság bevonása.
Hol lesz ebben a helye az OBT-nek?
Közreműködik, hiszen jogszabály-véleményezési és -kezdeményezési jogosultsága is van.
Az OBT eredetileg azért jött létre, hogy felügyelje az OBH elnökének központi igazgatási tevékenységét.
2023. június 1-jétől megváltozott az OBT hatásköre, aminek révén vegyes rendszer alakult ki, hiszen a tanácsnak több ügyben is együttdöntési joga van a bírósági hivatal elnökével. Az együttdöntés pedig együttműködést is jelent.
A szerintük méltatlan bérezés és a kormány által kilátásba helyezett igazságügyi reform miatt február 22-én a bírák egy része demonstrációt tart, amelynek keretében a Kúriától az Igazságügyi Minisztériumig vonulnak. Mi erről a véleménye?
A bírákat bizonyos keretek és korlátok között megilletik az Alaptörvényben nevesített alapvető szabadságjogok, úgymint a gyülekezés és a véleménynyilvánítás szabadsága. Ugyanakkor ügydöntő jelentősége van annak, hogy ez a demonstráció politikamentes legyen. A szervezők is politikamentesnek hirdették meg a rendezvényt, amelyen a véleménynyilvánítás a bírói létre korlátozódik.
Korábban úgy vélekedett, hogy egy sajátos szabályozási hiátus következményeként a bírósági szervezeti, illetve jogállási törvény nem különbözteti meg elég élesen a bírói és a bíró általi, de nem bírói minőségben eljárva vállalt közszereplés határait. Mire gondolt konkrétan?
Ezt annak kapcsán mondtam, hogy az OBT tagjait ebben a minőségükben eljárva nem illeti meg a bírákat az ítélkezésnél megillető fokozott védelem. Ha valaki az OBT tagjaként vagy bíróként az ítélkezési tevékenységen túl vállal nyilvános szereplést, az olyan kivételes közszereplői státuszt keletkeztet, amelynél már a kritika magasabb szintjét köteles tűrni – azzal együtt természetesen, hogy a kritika ebben az esetben sem lehet az emberi méltóságot sértő.
Az Országos Bírósági Hivatal tájékoztatása szerint 2025. január 31-én 2694 bíró és 8387 igazságügyi alkalmazott állt jogviszonyban Magyarországon. A 2694 bíróból 91-en a Kúrián, 171-en az ítélőtáblákon, 1118-an a törvényszékeken, 1278-an a járásbíróságokon, míg 36-an az Országos Bírósági Hivatalban dolgoztak. Ami az igazságügyi alkalmazottakat illeti, a Kúrián 263-an, az ítélőtáblákon 310-en, a törvényszékeken 3602-en, a járásbíróságokon 3969-en, az Országos Bírói Tanács mellett 17-en, az Országos Bírósági Hivatalban pedig 226-an voltak.
A vita egyik kulcskérdése a fizetésemelés módja és mértéke. Kielégítőnek tartja-e a bírák javadalmazását, a béremelés orvosolja-e az igazságügyi alkalmazottak elvándorlásának problémáját, illetve megszünteti-e a krónikus jegyzőhiányt, ami az ön szavai szerint is már a bíróságok működését veszélyezteti.
A bérekkel összefüggésben három pontot kell kiemelni. Az első: az igazságügyi alkalmazottak fizetése, amely összefügg az elvándorlással és főként a központi régiót sújtó jegyzőhiánnyal. Az igazságügyi alkalmazotti béremelés két egymáshoz közeli lépcsőből áll: január 1-től 15 százalékkal emelkedtek a fizetések, majd egy február 19-én hatályba lépő jogszabály alapján március 1-től átlagosan további 15 százalékkal emelkednek. Azért átlagosan, mert ezt a 15 százalékot bértömegként kapják meg a munkáltatók, akik diszkrecionális döntési jogkörükben differenciáltan osztják szét az emelést a munkavállalók között. Megjegyzem: ez utóbbi béremelés visszamenőleges hatályú, azaz szintén január 1-től érvényes. A bírák béremelése a következő két pont, ugyanis más mértékben emelkednek a járásbírósági, a törvényszéki és az ítélőtáblai bírók bérei, mint a kúriai bíróké.
Itt szeretnék egy félreértést eloszlatni: senki nem a kúriai bírók bérét sokallja, hanem azt a megoldást, amely – függetlenül a kapcsolódó OBT-határozattól – olyan bérollót nyit a kúriai és a nem kúriai bírók között, amely feszültséget okozott. Akkorát, hogy az – legalábbis részben – demonstrációhoz vezetett.
Azt természetesnek tartom, hogy a sajátos jogorvoslati hierarchia szerint tagozódó bíróságok között eltérőek a jövedelmek. Amikor azonban egy kúriai bíró háromszor annyit keres, mint egy hasonló korú járásbíró, az már olyan nagy fokú különbségtétel, ami az érintett járásbíró társadalomban betöltött szerepét nem kellő súllyal tükrözi. Nincsenek első-, másod- és harmadosztályú bírók, ahogy nincsenek fontos és kevésbé fontos bírók sem.
Ön szerint mi lehetne a megoldás?
Ezt a tágra nyílt ollót a járásbírósági, törvényszéki és ítélőtáblai bírói pótlékok emelésével lenne indokolt kompenzálni.
Magyar Péter február 11-én a Partizánnak adott interjújában elmondta: sok feljelentést tett az utóbbi évben a sajtó és egyes politikusok ellen is, de semmilyen előrelépés nem történt, még tanúkihallgatások sem kezdődtek. Elmondása szerint emiatt nem tesz most feljelentést semmilyen ügyben, mert nem működik megfelelően az igazságszolgáltatás. Mit szól ehhez a kritikához?
Azt, hogy nem értek egyet vele.
Senyei György (1969) a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán végzett 1993-ban. Két év múlva jogi szakvizsgát tett, majd külkereskedelmi szakjogász oklevelet szerzett. Bírói pályáját 1996-ban a Miskolci Városi Bíróságon kezdte. 2004-től a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság bírája, 2012-től a Fővárosi Ítélőtáblán bíró, majd 2016-tól megbízott polgári-gazdasági ügyszakos ítélőtáblai tanácselnök. 2019. december 10-én – Handó Tünde utódjaként, akit 2020. január 1-jétől alkotmánybírónak választottak – az Országgyűlés az Országos Bírósági Hivatal elnökének választotta. Meghívottként több előadást tartott a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán.
(Borítókép: Dr. Senyei György. Fotó: Szollár Zsófi / Index)