Tavaly júniusban jött létre a Budapesti Klímaügynökség elsősorban a budapesti lakásállomány energetikai korszerűsítésének támogatására. Az üvegházhatású gázok háromnegyede városi eredetű, amit nagyrészt az elavult épületek és korszerűtlen fűtési rendszerek okoznak. A szervezet képviselői most egy sajtóbeszélgetésen ismertették, milyen mozgástér nyílik energetikai modernizációjára.

Budapesten az összes kibocsátás 36 százaléka a lakossághoz, ezen belül a fűtéshez köthető, és ez a levegőminőséget is rontja. A lakossági energiafelhasználás nagyjából háromnegyedét a fűtés teszi ki, ez a teljes fővárosi energiafelhasználás 40 százaléka. Pedig nem kellene, hogy így legyen. A Budapesti Klímaügynökség ezért is helyezte fókuszba a megfizethető energiát, azaz a megtakarítást. A Zöld Panelprogram támogatási koncepciója azon a felismerésen alapul, hogy pénz és információ hiányában a háztartások önmagukban nem képesek a kibocsátás csökkentésre. Ámon Ada, a Budapesti Klímaügynökség ügyvezetője az energetikai korszerűsítés jó példájaként az óbudai faluház rekonstrukcióját említette.

A 36 éve működő Városkutatás Kft. alapvetően városszociológiával, lakhatással, szociális lakáspolitikával, illetve felújítások pénzügyi és szervezeti vetületeivel foglalkozik. A közelmúltban személyes megkereséses módszerrel egy komoly reprezentatív felmérést végeztek arról, hogy milyen a budapestiek lakóépület-felújításhoz fűződő viszonya. A cég szakértője, Gerőházi Éva ismertetése szerint a lakásállomány 80 százalék feletti arányban társasházakban található, a panelházak a lakásállomány ötödét teszik ki. A kutatás egyik legmegdöbbentőbb megállapítása, hogy a családok 64–79 százaléka nem lát reális esélyt lakásának energiahatékonysági felújítására, ettől pedig nem függetlenül családok 60–80 százaléka nem is tartja ezt prioritásnak a pénzügyi tervezésében.

A többlakásos társasházak esetében a jobb jövedelműek szeretnének felújítani, a családi házaknál inkább csak akkor, ha már szinte rájuk omlik a tető. Az európai térségünkben is kiemelkedő passzivitás két okra vezethető vissza: egyrészt a tudatlanságra, másrészt a teljes elszegényedésre. A budapestiek sokkal jobb véleménnyel vannak saját ingatlanaik állapotáról, mint amilyenek azok valójában. Nem is tudják, hogy 100 lakásból 98 nem felel meg a legkorszerűbb energetikai sztenderdeknek. 

Az úgynevezett energiaszegénység azokat sújtja, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy elvárható hőmérsékletre fűtsék lakásukat, azaz energiafelhasználás szempontjából komfortos lakásban éljenek. A kutatásnak nem az a legmeglepőbb állítása, hogy a legalsó jövedelmi ötödben élők 30 százaléka él energiaszegénységben, hanem, hogy a legmagasabb jövedelmi osztályba tartozók 16 százaléka is. Ez arra világít rá, hogy a nagy társasházak lakóközösségei cselekvésképtelenek.

Szemző Hanna szerint ezen nemzeti és intézményes megoldásokkal lehet segíteni. A környező országokban (legkésőbb 2010 óta) mindenütt van többlakásos házakat célzó folyamatos energetikai korszerűsítési támogatás. Szlovákiában már 1997 óta működik, ezért is szembeötlő, hogy a panelépületek északi szomszédunknál nagyrészt már fel vannak újítva. Esetükben a nemzeti és EU-forrás a támogatás kisebb részét teszi ki, az újabb épületek felújítását már a korábban felvett hitelek visszafizetéséből finanszírozzák. A kereskedelmi bankok, illetve szakemberek hálózatával és az önkormányzatok részvételével kialakított sokszereplős együttműködés azonban nem ismeretlen Görögországban, Bulgáriában és Romániában sem. A mostanság sokszor Magyarországgal összehasonlított Bulgária és Románia eurómilliárdokat költött – elsősorban uniós forrásokból – vissza nem térítendő támogatásokra a lakóépületek komplex energetikai felújítására. Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy ezen támogatási rendszerek klímavédelmi és társadalmi szempontból egyértelműen eredményesek, gazdasági fenntarthatóságuk azonban megkérdőjelezhető, ha figyelembe vesszük, hogy gyakran a beruházási érték 80-100 százaléka támogatás.

Ámon Ada a KSH számait idézte: eszerint a fővárosi lakáscélú ingatlanegyüttes 201 ezer épületet és 961 ezer lakást takar. Az épületek 79 százaléka családi ház, de a lakások 84 százaléka többlakásos épületben található. 

A Budapesti Zöld Panelprogram célja az, hogy a panelben lakók jelentős, azaz legalább 30 százalékos megtakarítást érjenek el. A program pénzügyi modellje a fővárosi és kerületi 1+1 forint konstrukció. A program 2,5 milliárd forintos fővárosi kerettel indul, ezt egészítik ki a kerületek további 2,5 milliárddal. Mivel nincs kormányzati forrás, ez az összesen 5 milliárd biztosítja a beruházásokhoz szükséges 30 százaléknyi támogatást. Ez viszonyul a szükséges 1859 milliárdhoz. A kerületi és fővárosi forrás a 30 százalékos támogatási arány biztosítására lesz elég, melyet a szerencsés kevesek vehetnek majd igénybe. A nagyságrendek indoklásaként az előadáson elhangzott, hogy egy nagyon hosszú út első lépéseiként érdemes a programra tekinteni.

Ez egy tesztprojekt, és azt reméljük, hogy sokat tanulunk a közös képviselőktől, az első épületek, a pályázatok és a lakóközösségek tapasztalataiból

– hangsúlyozta a Budapesti Klímaügynökség ügyvezetője.

Egy 10 emeletes panelháznak hozzávetőlegesen 300-350 millió forint a felújítási költsége, a finanszírozási konstrukció alapján tehát nagyjából 50-60 darab panelépület újulhat meg. A bankok üdvözölték a programot, mert az energetikai korszerűsítés számukra kiváló üzlet, nagyrészt azért, mert minimális a hitelkihelyezési kockázat. 

A Budapesti Klímaügynökség várhatóan idén májusban írja ki az első pályázatokat.

(Borítókép: Róka László / MTI)