Új kiadót hozott létre Kocsis András Sándor, a Kossuth Kiadó egykori tulajdonosa és vezetője. Ennek apropóján kezdtünk el beszélgetni az író-szociológussal, azonban a Kína-szakértőnek számító könyvkiadó nem rejti véka alá véleményét a világ politikai és gazdasági eseményeiről sem. Így jutottunk el a Moldova György özvegye által írt, március végén megjelenő könyvtől a kínai soft power aggasztó terjedéséig. Kocsis András Sándor arra is kitért, hogy meglátása szerint Orbán Viktort rászedte a kínai elnök, és azt is elmondta, hogy mi maradt Európa utolsó esélye arra, hogy fontos szereplő tudjon maradni a világpolitikában.
Kocsis András Sándor a Kossuth Kiadó egykori társtulajdonosa és vezetője 2022-ben, több mint 30 év után kissé keserű szájízzel távozott a legendás kiadótól. Könyvek iránti szeretetét azonban nem törte meg a búcsú, így csakhamar új kiadót alapított, a Kocsis Kiadót. Az új, elsősorban külsős munkatársakkal dolgozó alakulat legnagyobb dobása a Ludas Matyi című szatirikus vicclap feltámasztása volt. A kiadó azonban nem volt sikertörténet, ugyanis a belső szerkesztőségben a személyes viszonyok megromlása oda vezetett, hogy Kocsis Sándor kilépett a csapatból.
Akik ismerik Kocsis András Sándort, azok tudják, hogy az író és szociológust a kisebb bökkenők nem állíthatják meg abban, hogy elérje céljait, így 2024-ben új kiadót alapított, a KAS Könyvkiadót. Első dobásuk a Mercury – Freddie Mercury hiteles története című könyv volt, azonban 2025-re két, előreláthatólag hatalmas sikerű könyvvel fordultak rá.
Az egyik Moldova György életét feldolgozó kötet, amelyet íróként a Kossuth- és József Attila-díjas, Karinthy-gyűrűs magyar író özvegye, Palotás Katalin jegyez. A március végén megjelenő könyv megírásában Kocsis András Sándor segített Palotás Katalinnak. Ők ketten évtizedek óta jó kapcsolatban vannak.
Hetekig ültem Palotás Katalin betegágyánál, és jegyzeteltem. Nem akarok túl sokat elárulni, de olyan érdekes dolog jelenik majd meg benne, amelyről csak kevesen tudtak Moldova Györggyel kapcsolatban. Például, hogy mennyire tartott saját édesanyjától, akinek az se számított, hogy az író Kossuth-díjat kapott, csak az érdekelte, hogy fia még nem szerzett diplomát. Moldova György végül negyvenévesen mégiscsak diplomát szerzett, de egész életében próbálta kompenzálni ezt a »szégyent«
– mesélte el Kocsis András Sándor.
A Mindörökké Moldova című könyv alcíme pedig Moldova György utolsó Palotás Katalinnak címzett mondata lett:
„Ugye soha nem hagysz el?”
„Ez volt Gyuri utolsó mondata, majd becsukta a szemét, és soha többé nem nyitotta ki” – tette hozzá a szociológus.
Emellett további 32 darab könyvvel készül a KAS Könyvkiadó, többek között Orbán Viktor egykori osztálytársa, Hermann Róbert hadtörténész írásával, de a kiadót vezető Kocsis András Sándor Scheer Róbert könyvére hívta fel különösen a figyelmet.
A szerző megtalálta nagymamája auschwitzi naplóját. A napló irodalmi átirata mellett a könyv tartalmazza a napló eredeti reprint változatát. Megítélésünk szerint ez lesz a 2025-ös év egyik legfontosabb kiadványa
– fogalmazott a szociológus.
Mindemellett Kocsis András Sándornak írni is jut ideje, ugyanis február elején fogadta el a Jiangsu Phoenix Publishing Group, Kína legnagyobb könyvkiadója a mai Kínáról írt könyvét, a 100 faces of Chinát. Az írás március végén jelenik meg magyarul, kínaiul, angolul, valamint számos más nyelven.
Kocsis András Sándort azonban a könyvkiadás és az írás mellett továbbra is foglalkoztatják a közéleti események, valamint a világpolitika is, különös tekintettel a szakterületének számító Kínai Népköztársasággal. Legfrissebb elemzésében többek között kijelentette,
Orbán Viktort kínai barátai rendkívül megvezették.
Az író elsősorban Magyarország akkumulátor-nagyhatalommá válásában látja a problémát.
Orbán Viktor elhatározta, hogy a világ második legnagyobb akkumulátorgyártója lesz. Ez meglehetősen rossz, sőt nemzetellenes gondolat
– fogalmazott Kocsis András Sándor.
A kínai politika és történelem szakértőjének számító író kifejtette, az akkumulátorgyárak rövid távon jót tesznek a magyar gazdaságnak, hiszen pörgetik a GDP-t és munkahelyeket teremtenek, viszont közép- és hosszú távon rettenetesen káros hatásai lesznek. A szociológus a problémák között említette, hogy az akkumulátorgyártásból származó veszélyes hulladékok és régi akkumulátorok tárolása továbbra is megoldatlan, miközben a termelés miatt Magyarország ivóvízkészlete is veszélybe kerül.
Nézzük meg nyolc-tíz év múlva az egészségügyi statisztikákat. Ne legyen igazam – bár félek, hogy igazam lesz –, de azt látjuk majd, hogy a gyárak körül kiugróan magasak lesznek a daganatos megbetegedések
– tette hozzá. Kocsis András Sándor úgy látja, az akkumulátorgyártás kiszervezése a kínai elnök, Hszi Csin-ping stratégiájának egy fontos eleme.
„Kína két évvel ezelőtt a világ egyik legszennyezettebb országa volt, de néhány évvel ezelőtt úgy döntöttek, hogy kitisztítják az országot. Ennek eredménye, hogy minden környezetszennyező tevékenységet megpróbálnak kivinni. Ennek vagyunk az áldozatai” – jegyezte meg Kocsis András Sándor.
A szociológus felhívta a figyelmet, hogy Kína szépen csendben nagy lépésekkel halad afelé, hogy a világ vezető gazdasági hatalmává váljon, ha már nem az.
A kínaiak soha nem tesznek semmit véletlenül. Mindennek üzenetértéke van, ők csak stratégiában gondolkoznak, nem ismerik a carpe diem fogalmát
– emlékeztetett az író.
Kiváló példa eme stratégiai gondolkodás szemléltetésére, hogy tavaly az amerikai választások alatt 2,3 ezer milliárd jüant öntöttek a kínai gazdaságba, elsősorban az elektronikába és az autóiparba. Kitűnő volt az időzítés, ugyanis az amerikai tőzsdén éppen meg voltak rémülve a befektetők Kamala Harris színre lépése miatt. Berobbant, és példátlan módon dübörgött a sanghaji tőzsde, három nap alatt sokkal több pénz érkezett be, mint amennyit a kínai kormány beletett.
Ha a világnak egyszer vége lesz, Kína lép ki utoljára az ajtón, és kapcsolja le a villanyt
– tette hozzá Kocsis András Sándor.
Kína gazdasági erejét arra a használja, hogy kiterjessze befolyását, de nem úgy, ahogy azt a klasszikus birodalmak tették.
Az elmúlt évtizedekben a soft power a külpolitika, illetve a diplomácia egyik meghatározó elemévé vált. Maga a soft power kifejezést Joseph Nye amerikai politológus használta először 1990-ben. Meghatározása szerint ez azt a politikában is felhasználható erőt takarja, amely „rávesz másokat arra, hogy azt akarják, amit te akarsz”.
Kína rettenetesen veszélyes, mert nagyon okos. Általában ahol korrupt rendszert talál, azt szétgyalulja. Srí Lankában például tízéves hitelt adtak egy hatalmas kikötőre, azzal a feltétellel, hogy amennyiben az ország nem tudja fizetni a hitelt, abban az esetben Kínáé lesz a kikötő. A szigetország korrupt vezetése nem tudta tartani az általa vállaltakat, és most az ország legnagyobb kikötője kínai kézben van
– mutatott rá egy példán keresztül Kocsis András Sándor a kínai soft power erejére, majd hozzátette, hasonló eszközökkel szerezte meg az ázsiai ország Afrika legértékesebb nyersanyag-erőforrásait is.
Katonai lépéseket azonban sosem tesz Kína, ennek pedig az a konfuciánus bölcselet az oka, amely szerint a területnövelés kezelhetetlenné teszi és megbuktatja a hatalmat.
Ki tud példát mondani arra, hogy Kína egy-két apró határincidenst leszámítva fegyveresen átlépte volna a határait? Senki
– magyarázta az író, aki hozzátette, a 21 ezer kilométer hosszú kínai nagy fal is elsősorban a birodalom határainak kijelölésére szolgált, nem védelmi célokra.
Ezzel a felfogással azonban szembemegy az, hogy Hszi Csin-ping kijelentette, 2026-ra elfoglalja Tajvant.
Kína történelmi szempontból jogosan tart igényt Tajvanra és Tibetre. Ennek ellenére Hszi Csin-ping nem próbálja meg elfoglalni Tajvant
– fogalmazta meg Kocsis András Sándor a véleményét, amelyről ő maga is tudja, hogy nem éppen a mainstream vonalhoz tartozik.
Kifejtette, bár Kína rendszeresen megsérti Tajvan légterét, nem kerül sor valódi katonai konfliktusra, egyrészről azért, mert az amerikai hadihajók vigyáznak az amúgy is jól védhető szigetre – és katonai, valamint politikai szempontból még mindig az Egyesült Államok a világ legerősebb országa –, másrészről pedig Tajvan legnagyobb kereskedelmi partnere Kína, így Hszi Csin-pingnek gazdasági érdeke sem fűződik a sziget elfoglalására.
Adódik a kérdés, ha Kína a világ vezető gazdasági hatalma, az Egyesült Államok pedig a világ vezető katonai és politikai hatalma, akkor mi marad Európának. Kocsis András Sándornak erre is van válasza:
Európa legyen a világ legnagyobb múzeuma.
A szociológus úgy látja, Európa már elvesztette a gazdasági versenyt, hiszen hiába próbálnak meg szankciókat kivetni a kínai autókkal szemben, Kína – pontosabban a Chery Automobile – már korábban megvásárolta a Nissan legnagyobb gyárát Spanyolországban, rég kijátszva ezzel a védővámok kérdését. Tovább tetézi az európai gazdaság nehézségeit, hogy az Egyesült Államok azt várná el az EU tagállamaitól, hogy a GDP-jük 5 százalékát fordítsák haderőfejlesztésre, ami megroppantaná az uniós államokat.
„Az EU-tagországok átlagosan a GDP 1,8 százalékát fordítják ilyen kiadásokra. Az oroszoktól rettegő lengyelek állnak ebben a mutatóban a legjobban, ők 4 százalékot fordítanak a haderejük fejlesztésére. Ennél többet azonban nem bírna el egyik ország gazdasága sem” – összegezte Kocsis András Sándor.
Európa egy dologban versenyképes. Itt a legmagasabb az oktatás átlagos színvonala
– jegyezte meg az író, aki szerint Európa utolsó esélye, ha mindent feltesz az oktatás színvonalának további emelésére.
(Borítókép: Kocsis András Sándor)