Miközben az amerikai és az orosz delegáció Szaúd-Arábiában egyezkedett, addig Emmanuel Macron francia elnök kétszer is Párizsba hívta tárgyalni az Európai Unió vezetőinek egy részét. A John Lukacs Intézet munkatársa az Indexnek úgy fogalmazott, több területen is komoly ellentétek vannak az Egyesült Államok és Oroszország között, így a megegyezés még odébb lesz.
„A harcok esetleges szüneteltetése nem jelent egyet a békével. A 2015 utáni időszakban – amikor névlegesen tűzszünet volt Ukrajnában – a gyakorlatban folyamatosak voltak a kisebb-nagyobb incidensek, harcok” – nyilatkozta az Indexnek Kemény János, az NKE John Lukács Intézetének tudományos munkatársa. Várható-e, hogy a konfliktus jegelésével a harcedzett ukrán katonák nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek Magyarországnak, illetve az Európai Uniónak? Kemény János szerint egy esetleges tűzszünettel sem az orosz, sem az ukrán hadsereget nem eresztik szélnek.
Az ukrán állam nem fog megbízni Oroszországban, és Oroszország sem Ukrajnában. Ennek megfelelően a hadsereg szerepe fontos marad, nem kerülnek volt katonák ezerszám az utcára, új megélhetés után kutatva
– válaszolt a kérdésre az elemző.
Mint ismeretes, miközben az amerikai és az orosz küldöttség a háború lezárásáról tárgyalt Szaúd-Arábiában, Emmanuel Macron francia elnök kétszer is összehívta az EU vezetőinek egy csoportját, hogy megvitassák, milyen választ adjanak a Trump-adminisztráció negligáló magatartására. Szijjártó Péter magyar külügyminiszter szerint Párizsban a háborúpárti, anti-Trump, frusztrált európai vezetők gyűltek össze, akik meg akarják akadályozni, hogy létrejöjjön a megállapodás a békéről Ukrajnában.
A trumpi álláspont még mindig nagyon sok szempontból homályos és nem egyértelmű. Marco Rubio külügyminiszter a mostani találkozót előkészítő tárgyalásnak nevezte. Annyi bizonyosnak tűnik, hogy az Egyesült Államok nem kíván hozzájárulni komolyabb erőforrásokkal a háború utáni rendezéshez
– fogalmazott a John Lukács Intézet munkatársa, aki szerint a nagyhatalmak tárgyalásain nemcsak Ukrajna van napirenden, hanem a stratégiai fegyverkezés kérdése, a közel-keleti válság, valamint az orosz–amerikai bilaterális kérdések is.
Az elemző szerint több területen is jelentős ellentétek húzódnak az USA és Oroszország között. Például még az első Trump-adminisztráció mondta fel a közepes hatótávolságú fegyverekről szóló egyezményt, mivel véleményük szerint Oroszország olyan fegyvert fejlesztett ki és vett rendszerbe, amivel az amerikaiak szerint egyértelműen megszegte az egyezményt.
Ráadásul az orosz–ukrán háború három éve alatt Oroszország a saját nukleáris doktrínáját látványosan módosította, alacsonyabbra téve a lécet bizonyos helyzetekben. „Ez sem könnyíti meg a közeledést” – tette hozzá Kemény János, aki szerint a Közel-Keleten az orosz vezetés és Irán közötti szorossá váló kapcsolat miatt valószínűtlen, hogy a felek közeledni tudnának egymáshoz.
A Trump-adminisztráció nem akar második Afganisztánt, ugyanis túl nagy engedmények esetén könnyen rásüthetik a politikai ellenlábasai, hogy elvesztette Ukrajnát
– magyarázta az elemző, hozzátéve, a Biden-elnökségre az afganisztáni kudarc rányomta bélyegét, és feltételezhetően Trump nem kíván hasonló hibát elkövetni. „Ezért a megegyezés jó eséllyel még odébb lesz” – vélekedett a Kemény János.
A szakértő úgy véli, az európai államoknak nagy szerep jut, mert az Egyesült Államok jelen állás szerint nem kíván hozzájárulni a háború utáni helyzet fenntartásához. Ennek megfelelően az esetleges tűzszüneti megfigyelők küldését és az egyéb felvetődő kérdéseket javarészt Európának kell megoldania.
Az ENSZ adatai szerint a világon jelenleg 11 misszióban csaknem 60 000 békefenntartó van szolgálatban.
Egy több mint ezer kilométeres tűzszüneti vonal és az orosz–ukrán határ ellenőrzése, ha felfegyverzett erőket kell a harcoló felek közé helyezni, a fenti számnak a többszöröse lehet
– jelentette ki a John Lukacs Intézet munkatársa. Hozzátette, az EU által bevezetett szankciók nem szűnnek meg maguktól, az ezzel kapcsolatos procedúra még járatlan út. De ott van még Ukrajna újjáépítésének kérdése is, amire nincsenek egyszerű válaszok, és abban is valamilyen európai részvétel megkerülhetetlen.
Az elnökválasztás előtt Donald Trump és a republikánusok azzal kampányoltak, hogy az Ukrajnának szánt fegyverek egy része mexikói drogkartellekhez került. Kemény János szerint figyelembe kell venni, hogy nagyon sok fegyver, amely Ukrajnába ment, megsemmisült, elhasználódott, nem korszerű, és emiatt nincs hozzá alkatrész. Ráadásul jelentős mennyiségük védelmi jellegű, például lég- és rakétavédelemre használt eszköz.
Az elemző hangsúlyozta – árnyalva a képet –, hogy az amerikaiaktól is nagyon sok olyan eszköz ment Ukrajnába, amit az aktív hadrendből már kivontak. Példaként említette a M113-as csapatszállítót, amelynek különböző változataiból több mint 1000 darabot kapott Ukrajna, és a vietnami háborúban vetették be őket először.
A mexikói drogkartellek az Egyesült Államokban a szabadpiacon szerzik be lőfegyvereik jó részét. Ez régi vita a két ország között
– fogalmazott az elemző. A kétezres évek vége felé az amerikai Alkohol-, Dohány- és Fegyverügyi Hivatal (ATF) nagyszabású műveletet indított, melynek keretében 2000 lőfegyver útját igyekezett megállapítani Mexikó felé. Nagy részüket nem sikerült megfelelően követni, és a művelet botrányba fulladt, miután egy amerikai határőrt ilyen fegyverrel öltek meg. A konklúzió az lett, hogy a fegyverek különböző utakon, de délre jutottak. A mexikói drogkartellek a mai napig egyszerűbben és gyorsabban tudják beszerezni a szükséges fegyvereket az amerikai civil piacról, mint bármilyen más forrásból.
(Borítókép: Pierre Crom / Getty Images)