Valóságos lavinát, mondhatni véleménycunamit indított el Orbán Viktor miniszterelnök, amikor évértékelő beszédében üzent a Budapest Pride szervezőinek, hogy ne is bajlódjanak az idei felvonulás előkészítésével. Az eddigi nyilatkozatok alapján a kormány az Alaptörvény és a gyülekezési törvény módosításával akarja az Andrássy útról zárt térbe terelni Magyarország legnagyobb LMBTQ-fesztiváljának résztvevőit.
„Azt tanácsolom, hogy a Pride szervezői ne bajlódjanak az idei felvonulás előkészítésével. Kidobott pénz és idő” – ezzel a kijelentéssel indította meg a lavinát Orbán Viktor a február 22-én tartott évértékelő beszédén, ami után a Kormányzati Tájékoztatási Központ (KTK) is kiadott egy közleményt: „Brüsszel hiába követeli, Magyarország nem mond le arról, hogy megvédje a gyermekeket az agresszív LMBTQ-propagandától. Ezt a célt hatékonyan szolgálja a korábban meghozott gyermekvédelmi törvény, és ezt a célt tartja szem előtt a kormány minden további lépése is.”
A kormányfő a Kossuth rádió február 28-i műsorában elmondta: „A gyermekvédelmet a más, nevelést érintő területeken is végig kell vinni. Nevezzük Pride-nak. Ilyesmi nincs többé. Korábban sem kellett volna hogy legyen, de – utalt a nemrég távozott amerikai nagykövetre, Davis Pressmanra – ilyen nagykövetünk volt.” Azt is megjegyezte, hogy ilyen többé nincs, mert szerinte „ez ellenkezik a gyerekeink fejlődésének lehetőségeivel”.
A miniszterelnök két megnyilvánulása között kormányzati szereplők igyekeztek megvilágítani a kormány álláspontját. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a február 26-i Della podcastműsorban hangsúlyozta:
Az a cél, hogy olyan keretek között ne lehessen megrendezni a Pride-ot. A gyermekek védelme az elsőrendű politikai és társadalmi cél kell hogy legyen. A kettőt, ha össze lehet egyeztetni, akkor így kell összeegyeztetni, és ennek valószínűleg nem az Andrássy út a terepe. A kormány a gyermekvédelem szempontjait akarja érvényesíteni, és például egy zárt térben tartott Pride esetén én nem látok ilyen kockázatot.
Hasonló szellemű Facebook-posztot tett közzé február 27-én Lázár János építési és közlekedési miniszter is: „A Pride-ot mihamarabb be kell tiltani! (...) Mindig világosan fogalmaztam: a magánélet szent és sérthetetlen. A hálószobában mindenki azt csinál, amit akar. A Pride azonban közügy, megbotránkoztat és provokál, amit a gyermekek védelmében mihamarabb be kell tiltani. A meleglobbit pedig ideje visszaszorítani.”
Gulyás aznap a Kormányinfón közölte: az Alaptörvény 15. módosítása többek közt rögzítené, hogy a gyermekek testi, szellemi, erkölcsi fejlődéséhez való joga az élethez való jogon kívül minden más joggal szemben elsőbbséget élvez. Egy újságírói kérdésre pedig úgy válaszolt, nem látja, hogy az Alaptörvény módosítása jogot vonna el emberektől. Szerinte „a gyülekezési jog és a gyerekek testi, lelki és szellemi fejlődési joga közti kollíziót (összeütközést) kell feloldani”. Megerősítette: abban a köztéri formában, ahogy a Pride-ot megismerték, nem lesz többé a jövőben.
Azzal, hogy Gulyás Gergely szerint fel kell oldani a gyülekezési jog és a gyermekek testi, szellemi, erkölcsi fejlődéshez való joga közötti ütközést, két lehetséges megoldás adódik:
Az Alaptörvény meglehetősen szigorú feltételeket (I. cikk (3) bekezdés) ír elő valamely alapjog korlátozására:
Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.
Vagyis az alapjog-korlátozás akkor alkotmányos,
Magyarán mondva: szükségessé válhat az alapjog-korlátozás más alapvető jog érvényesülése vagy alkotmányos érték védelme érdekében. Az alkalmasság azt jelenti, hogy az adott alapjog-korlátozás alkalmas a cél elérésére, és a cél csak így, alapjog-korlátozással érhető el. Az arányossági kritérium szerint pedig az alapjog-korlátozás nagyságának arányban kell állni az elérni kívánt céllal.
Csakhogy a három feltétel nem vagylagos, azaz nem elegendő, ha csupán az egyik érvényesül. A korlátozás akkor marad az Alaptörvény keretei között, ha a három feltétel együttesen teljesül.
Az eddigi kormányzati nyilatkozatok kétlépcsős jogalkotást vetítenek előre: egyrészt az Alaptörvény 15. módosítását, másrészt a gyülekezési törvény korrekcióját.
Az Alaptörvény a gyülekezési jogot ez idő szerint két helyen említi:
Ugyancsak két rendelkezés foglalkozik a gyermeket megillető jogokkal:
A jogalkotóknak tehát ezeket az alkotmányos tételeket kiemelten is figyelembe kell venniük a legújabb Alaptörvény-módosítás szövegezésekor. Mindenesetre Stánicz Péter alkotmányjogász a hvg.hu-nak nyilatkozva elmondta, hogy jogilag nem áll meg Gulyás Gergely érvelése, amikor kifejtette, hogy „a belvároson átmasírozó Pride nem szolgálja a gyermekek védelmét”. Stánicz szerint a gyülekezési jog a véleménynyilvánítás szabadsága alá tartozik, melynek a legfontosabb elve, hogy az tartalom- és értéksemleges. „Nincs olyan, hogy egyik előrébb van, mint a másik, fogalmilag kizárt, hogy egy vélemény helyes vagy helytelen legyen, az Alaptörvény szerint még a bántó, sértő, meghökkentő vélemény is alkotmányos védelmet élvez” – figyelmeztetett az alkotmányjogász.
Ehhez képest már hat és fél éve hatályba lépett a Lex Becsület Napja (a gyülekezési törvény 14. §-a), ami sok mindennek mondható, csak tartalom- és értéksemlegesnek nem. E rendelkezés alapján a nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek áldozatai emlékének védelme érdekében a gyülekezési hatóság a gyűlés megtartását akkor is megtiltja, ha
Ami a gyülekezési törvény módosítását illeti, Novák Előd, a Mi Hazánk alelnöke február 27-én egy módosító javaslattal sietett a kormány segítségére. A homoszexualitást népszerűsítő gyűlések betiltásáról szóló indítvány egy mondattal egészítené ki a törvényt. A jelenlegi szabályozás tételesen felsorolja, milyen esetekben tiltja meg a rendőrség a közterületi gyűlést:
A Novák-féle törvénymódosítás szerint a gyűlés ezek mellett akkor is veszélyezteti a közrendet, ha
a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti.
Nem kell nagy képzelőerő, hogy a Pride-korlátozó szabályok milyen fogadtatásra számíthatnak az Európai Parlamentben. Amikor 2021. július 1-jén hatályba lépett az a törvény, amely megtiltotta 18 éven aluliak számára a homoszexualitás „népszerűsítését” és megjelenítését iskolákban, tévében, hirdetésekben, illetve lehetőséget adott egyes civil szervezetek kizárására a szexuális felvilágosításból és más iskolai programokból, pár nappal később az EP-képviselők nekimentek a szabályozásnak.
Ursula von der Leyen szégyenletesnek minősítette a törvényt, mert diszkriminálja a szexuális kisebbségeket, és így szembemegy az EU alapértékeivel.
Az Európai Bizottság elnöke csak ürügynek nevezte azt az érvet, hogy a törvény a gyerekek és a szülők jogainak védelmét szolgálja. Valójában szerinte diszkriminálja a szexuális kisebbségeket, hiszen megtiltja a velük kapcsolatos ismeretterjesztő információk bemutatását a 18 év alattiak körében.
A magyar kormány ezzel szemben azt állította, hogy a törvényt félreértették, hiszen az csupán a gyerekek védelmét szolgálja, és azt biztosítja, hogy a szülők úgy nevelhessék őket, ahogy szeretnék. Orbán Viktor a vitát összegezve kijelentette: „Akármit is csinálnak, nem fogjuk beengedni az LMBTQ-aktivistákat a gyerekeink közé az óvodákba és az iskolákba.”
Napjainkban a házasságon kívül háromféle együttélési forma létezik Magyarországon:
Míg a bejegyzés nélküli és a nyilvántartásba vett élettársak azonos és különneműek is lehetnek, a bejegyzett élettársak csak azonos neműek.
A bejegyzett élettársi kapcsolatokról szóló 2009. évi XXIX. törvény az azonos nemű személyek közötti kapcsolat létesítését és megszűnését szabályozza.
A bejegyzett élettársi kapcsolat intézményét legelőször a skandináv államok vezették be: 1989-ben Dánia, 1993-ban Norvégia, 1994-ben Svédország és 2001-ben Finnország.
Noha nálunk is már több mint másfél évtizede adott a törvényi lehetőség, viszonylag kevesen élnek vele. A KSH adatai szerint évente mintegy százötvenen létesítenek bejegyzett élettársi kapcsolatot.
Bejegyzett élettársi kapcsolat akkor jön létre, ha az anyakönyvvezető előtt együttesen jelen lévő két, tizennyolcadik életévét betöltött, azonos nemű személy személyesen kijelenti, hogy egymással bejegyzett élettársi kapcsolatot kíván létesíteni. Az ilyen kapcsolat a törvényben meghatározott – a házassághoz hasonló – vagyonjogi, öröklési jogi jogkövetkezményekkel jár. Így a bejegyzett élettársak ugyanúgy örökölnek egymás után, mintha házasok lettek volna, válás esetén ugyanúgy osztozkodniuk kell a közösen megszerzett vagyonon, továbbá azokra az adó-, szociális, munkajogi és bevándorlási kedvezményekre jogosultak, mint a házastársak.
Más tekintetben viszont – legalábbis jogi szempontból – nem egyenrangúak a házastársakkal.
Így nem fogadhatnak örökbe közösen gyermeket, és arra sincs lehetőségük, hogy a partner által korábban örökbe fogadott gyermeket az azonos nemű partner fogadja örökbe. A kapcsolat nem keletkeztet apasági vélelmet, ahogy a házastársak névviselési szabályai sem alkalmazhatóak rájuk. Ez azt jelenti, hogy a bejegyzett élettárs volt férje nevét a házasságra utaló toldással nem viselheti tovább, és ez a joga akkor sem éled fel, ha a bejegyzett élettársi kapcsolata megszűnt.
De nem alkalmazhatóak az egészségügyi törvényben szabályozott, az emberi reprodukciós eljárásra (a lombikbébiprogramra, a petesejt-, illetve ivarsejt-adományozásra) irányuló szabályok sem. Amennyiben pedig az egyik félnek gyermeke születik, a másik nem lehet a szülője.
(Borítókép: A Budapest Pride 2021. július 24-én. Fotó: Gorondy-Novák Edit / Index)