Az OECD idei Rákügyi profilja szerint Magyarországon a daganatos halálozás 32 százalékkal haladta meg az uniós átlagot, miközben a népegészségügyi szűrővizsgálatokon való részvétel az állami ellátásban a KSH adatai szerint még a 40 százalékot sem éri el. Az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének (AIPM) konferenciáján onkológusok és népegészségügyi szakemberek beszéltek a jelenség hátteréről és arról, hogyan lehetne javítani az adatokon.
A Semmelweis Egyetem felismerte, milyen fontos szerepe lehet a háziorvosoknak a prevencióban, ők a pillérei az onkológiai ellátásnak. Dank Magdolna, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója az AIPM kerekasztal-beszélgetésén arról is beszélt, hogy a korfa szerit a praktizáló szakemberek egyre nagyobb része idős.
Nekik van egy rutinjuk, nehéz őket motiválni, muszáj a fiatalokat megszólítani, amihez edukációra van szükség
– fejtette ki az onkológus főigazgató. A Családorvosi Tanszéken éppen ezért lehetőség van a Háziorvosok Onkológiai Kérdései című tanfolyamot kreditpontokért elvégezni, amit online is megtehetnek. Az elismert szakemberek által tartott előadások évről évre vissza is nézhetők. „A szakellátás 40 százaléka a fővárosba koncentrálódik, miközben a mellékhatásokkal a háziorvoshoz fordulnak, aki ha nem tudja, mit kell tenni, az szorongást vált ki a betegben”– indokolta a képzés fontosságát.
Papp Magor, a Semmelweis Egészségfejlesztési Központ igazgatója a népegészségügyi kérdéseknél három beavatkozási pontot említett. A páciens önrésze az egészségügyi tudatosság, a családi kórelőzmények, az életkor és a nem szerint esedékes szűrések, a rizikófaktorok ismeretéből épül fel. Az egyetem erről összeállított egy ismeretanyagot, illetve könyvet is adott ki.
Mindenkinek magának kell a saját egészsége szakemberévé válni, mivel soha nem lesz annyi szakdolgozó vagy orvos, hogy minden fontos részletről kellő alapossággal tájékoztatást adjanak
– hangsúlyozta az Egészségfejlesztési Központ igazgatója. Mint megemlítette, régi protokoll van a szűrésekkel kapcsolatban, nincs egy sorvezető arra nézve, hogy a családi, életmódbeli rizikófaktorok tekintetében milyen szűrések lennének indokoltak. Az egyik próbaolvasójuk a leírtak alapján szembesült azzal, hogy 31 évesen nagyon magas kockázata van a vastagbéldaganatra, ugyanis testvérénél és felmenőinél is ennyi idősen fedezték fel a betegséget. „Az ilyen esetekben a protokoll szerint 50 éves kornál korábban javasolt a szűrővizsgálat” – jegyzete meg Papp Magor, hozzátéve, hogy középiskolai oktatási anyagként szeretnék adaptálni az ismeretanyagot, hiszen a megelőzés fiatalkorban kezdődik.
A másik fontos pontnak nevezte, hogy a betegadatok visszakerüljenek a háziorvoshoz, a kezelőorvoshoz, hogy időben észlelni tudják az eseményeket, például ha valakinek a rizikófaktorok miatt idejekorán vizsgálatra kell mennie. Harmadik pontként a háziorvos felelősségét említette abban, hogy a praxishoz tartozókat tájékoztassa, motiválja, illetve szükség esetén utánamenjen a betegnek, utánkövesse betegútját.
Az ilyen adatalapú figyelmeztetésekben majd a mesterséges intelligencia is segítheti a szakemberek munkáját, csakúgy, mint az adott markerek változásainak nyomon követésében – tette hozzá Surján György, a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ Prevenciós és Epidemiológiai Igazgatóság vezetője.
Surján György tapasztalataikról beszámolva elmondta, hogy vidéken nem igazán működnek a szórólapok, plakátok útján történő tájékoztatások, a személyes ismeretségnek nagyobb az ereje, inkább akkor mennek el a helyiek a vizsgálatra, ha a falu véleményvezérét sikerül erre rávenni.
Amikor az NNGYK Prevenciós Központjához kerültem, rájöttem: az egészségfejlesztés arról szól, hogy pénzt és energiát fordítsunk arra, hogy olyan dologban meggyőzzük az embereket, amiket valóján nem akarnak
– említette az igazgató.
A dohányzási szokásokról készült felmérésben benne volt, hogy támogatást tudnak nyújtani a leszokáshoz, ám azt a többség visszautasította. Meglátása szerint a szűrési hajlandóságra is ez vonatkozik, ezért úgy véli, egy lépéssel korábban kellene beavatkozni. „Nem elég felvilágosítani az embereket, hanem rá kell venni őket arra, hogy akarjanak egészségesek lenni. Véleménye szerint ez egyrészt mentális, másrészt közösségi kérdés. „Hihetetlen módon elszigetelődtek az emberek egymástól, nincsenek erkölcsi, szellemi irányt mutató valódi közösségek, amelyek egészségügyi kérdésekben támogatást jelenthetnének”, fejtette ki, majd hozzátette: bár a betegszervezetek ilyesmit csinálnak. Meglátása szerint a gondolkodásunkat kell átformálni. „Nem lehet azt mondani az iskolában a gyereknek, hogy ne dohányozzon, mert ha addig nem tette, azután csak azért is rá fog gyújtani. Azt kell hangsúlyozni, hogy az egészséges életnek milyen örömei vannak ahhoz, hogy ezt fontosnak tartsák az emberek” – fogalmazott.
Sándor János, a Debreceni Egyetem professzora, Népegészségügyi Képző- és Kutatóhelyek Országos Egyesületének vezetőségi tagja öt gyermekénél figyelte meg, hogy már óvódásként tudják, a dohányzás, az alkoholfogyasztás káros, a zöldség- és gyümölcsfogyasztás pedig egészséges. „Minden korban megvannak azok az üzenetek, amik el tudnak érni a gyerekekhez. Az egészségfejlesztés komolyan kidolgozott tudomány, a megvalósításhoz kapacitásra és szakértelemre van szükség. A nép egészségével való foglalkozás az átlagmagyarnál nem prioritás” – mondta.
Visszautalt Kiss Zoltán a Pécsi Tudományegyetem docensének korábbi előadására, amely a NEAK és a KSH 15 éves adataiból levezette, hogyan változott ez idő alatt a rákbetegek hazai helyzete. Mint rámutatott, az adatbázis természetéből azt is látni lehet, hogy Békéscsabán, Pécsen vagy Miskolcon voltak jobbak a betegek ötéves túlélési adatai, ami minőségbiztosítási szempontból fontos mutató. A professzor szerint a hazai szűréseken a részvételi arányról szóló jelentések gyalázatos képet festenek, amin akár a háziorvosok hangsúlyosabb bevonásával is lehetne némileg változtatni.
Megemlítette a „svájci projektet”, amiben együtt dolgoztak Papp Magorral, ebből kiderült, hogy a háziorvosok és helyi egészségőrök ösztönzésére az emberek 98-99 százaléka ment el a vizsgálatra, miközben ez hatósági felhívásra csupán 40 százalék. A kistelepüléseken élők az erre szóló meghívóleveleket gyakran egyszerűen csak kidobják, mivel azt gondolják: „ha eddig sem mentem, most már minek”. Ebből adódóan sokan már panaszos, előrehaladott stádiumban kerülnek orvoshoz. Svájcban az egészségbiztosítóknál van egy bizonyos szűrési panel, amit ha nem használnak ki, magasabb díjat kell fizetni a következő évre – ismertette Papp Magor a nyugat-európai ország gyakorlatát.
Dank Magdolna az átszűrtségről szólva elmondta, nem a reális adatokat látjuk, mivel sokan magánellátásban végeztetik el a vizsgálatot, ami nem kerül be a központi adatbázisba. Mint rámutatott, Magyarország 1987-ben végezte el az első emlőrák-szűrést, amit 2002-től vezettünk be a lakosság számára, ebben megelőzve franciákat és a németeket. Az Országos Onkológiai Intézet megválasztott új vezetőjeként fontos célkitűzésnek tartja, hogy a tömegszűrések megtartása és emelése mellett az egyéni szűrések és az egészségtudatosság felé vigyék el a kommunikációt.
A közösségi médiában terjedő tévhitekkel is sokakat elriasztanak a valójában ártalmatlan és fájdalommentes szűrővizsgálatoktól. Az onkológus úgy véli, ezeken a felületeken is meg kell szólítani a célközönségeket, akár családtagjaikat olyan módon, amivel ösztönözni tudják az érintetteket a részvételre. A közoktatásba bevezetett egészségnevelés szerinte olyan hatással is járhat, hogy a gyerekek is figyelmeztethetik majd szüleiket vagy nagyszüleiket az egészségtudatos magatartásra.
Mint aláhúzta, a NEAK finanszírozási adataihoz a szakmai adatokat is hozzá kell tenni, a cseh regiszterhez hasonlót kell itthon is megvalósítani. Az OOI főigazgatójaként és egyben a Semmelweis Egyetem professzoraként úgy tartja, az onkológiai centrumok és az egyetemek együttműködésével valósítható meg a komprehenzív rákcentrum módszertana.
Rozványi Balázs, a Magyar Rákellenes Liga elnöke elmondta, hogy vannak olyan programjaik, amelyek az óvodásokat szólítják meg, ezek többek között az egészséges táplálkozásról, a dohányzás káros hatásairól szólnak. Tapasztalataik szerint a kisgyermekeken keresztül a szülőket is el tudják érni. Sulicsapatprojektjükben pedig a középiskolás kortársak oktatják egymást.
A szűrésekre való ösztönzések sorában sikeresnek értékelte a Magyar Szervátültetettek Szövetsége a Magyar Urológusok Társaságával és az Országos Kórházi Főigazgatósággal együttműködve ősszel meghirdetett, nemrégiben zárult férfiegészség-kampányukat, amin pár hónap alatt több mint hatezren vettek részt. Tapasztalatuk szerint a férfiakat maguktól nem könnyű rávenni az ilyen vizsgálatokra, ezzel szemben 20 szűrési pontjukra kétszer annyian érkeztek, mint korábban gondolták.
Hárompercenként váltották az emberek egymást, sokan 50-100 kilométert utaztak azért, hogy részt vegyenek a prosztatarák kockázatát vérmintából kimutató PSA-szűrésen
– fogalmazott.
(Borítókép: Banedeki / Getty Images)