A mára már krónikus betegségként elismert obezitás, azaz elhízásbetegség közel 200-féle szövődmény kialakulásának fokozott kockázatával jár, mint például a szív- és érrendszeri problémák, a cukorbetegség vagy a daganatos elváltozások, de már akár 5 százalékos testtömegcsökkenéssel is mérsékelhetjük a krónikus túlsúllyal járó egészségügyi rizikókat – hívták fel a figyelmet szakorvosok az elhízás világnapján.
A közelmúltban jelent meg az Európai Bizottság friss, daganatos megbetegedésekkel kapcsolatos jelentése, amely szerint lakosságarányosan Magyarországon halnak meg a legtöbben rákban, ennek fő okaként pedig az alkoholfogyasztás és a dohányzás mellett az obezitás egyre inkább növekvő tendenciáját említik.
Az adatok szerint Magyarországon több mint 5,5 millióan élnek súlytöbblettel, míg a magyarok közel 24 százaléka elhízott – szemben a 2014-ben mért 20,6 százalékkal. Világszinten egyre növekvő tendenciáról van szó, ugyanis a becslések szerint 2035-re a föld minden negyedik lakóját érinti majd az obezitás, a gyermekkori elhízás pedig megdöbbentő, 100 százalékos növekedést mutat majd 2020-hoz képest. „Míg Magyarországon ez 1980-ban a gyerekek mindössze 4 százalékát érintette, 2020-ra már 18 százalékos volt az arányuk” – ismertette az aggasztó adatokat Bedros J. Róbert, a Magyar Obezitológiai és Mozgásterápiás Társaság (MOMOT) alapító elnöke az elhízás március 4-ei világnapjához kapcsolódóan neves szakemberek jelenlétével, a Lilly Hungária Kft. szervezésében, a Semmelweis Egyetemen tartott kerekasztal-beszélgetésen.
„Sokszor még az sem fekete-fehér, hogy milyen kritériumok mentén határozzuk meg az obezitást, ráadásul ebben a kérdésben gyakran tör pálcát a páciensek felett a környezetük is. Általánosságban túlsúlyosnak tekintjük azt a személyt, akinek testtömegindexe (body mass index, BMI) 25 kg/m² felett van, 30 kg/m² felett pedig már elhízásról beszélhetünk. Emellett azonban figyelembe kell venni például a derékkörfogatot is, ami a hasi zsírszövet megítélésére szolgál. A számok mögött pedig többek között genetikai, környezeti, fiziológia, életmódbeli, de akár még kulturális tényezők is állhatnak, vagyis a probléma jóval komplexebb, mint ahogy azt korábban gondoltuk” – hangsúlyozta az eseményen Bedros J. Róbert belgyógyász-obezitológus, a Szent Imre Egyetemi Oktatókórház főigazgatója, valamint a Klinikai obezitológia című egyetemi tankönyv szerzője és főszerkesztője.
Egyre több kutatás támasztja alá, hogy az elhízás nem elszigetelt probléma, hanem számos súlyos szövődmény megjelenésében játszik meghatározó szerepet. Ez nemcsak az érintettek mindennapi életminőségét befolyásolja, de sajnos végzetes következményekkel is járhat: évente több mint 5 millióan halnak meg túlsúly és elhízás következtében kialakuló betegségek miatt, az ezzel összefüggésbe hozható szív- és érrendszeri betegségek következtében Európában évente 1,8 millióan vesztik életüket.
„Sajnos még felsorolni is nehéz az obezitás életveszélyes szövődményeit, hiszen ma már kétséget kizáróan tudjuk, hogy a 2-es típusú cukorbetegek mintegy 90 százaléka túlsúllyal vagy elhízással él, illetve a túlsúllyal jelentősen nő a magas vérnyomás, a koszorúér-betegség, a szívelégtelenség, vagy éppen a krónikus vesebetegség kialakulásának kockázata is. Minden 5 BMI-gyarapodás nagyjából 30 százalékkal növeli a kardiovaszkuláris rizikót. Az elhízás a várható élettartamot 5-7 évvel csökkenti. Arról sem beszélünk eleget, hogy a csontozatot és az izomzatot ért terhelés krónikus elváltozásokkal és komoly fájdalmakkal jár” – mondta el az eseményen Merkely Béla kardiológus, a Semmelweis Egyetem rektora.
A legsúlyosabb következmények között említhetjük ugyanakkor a daganatos megbetegedéseket. Az elhízás 13 különböző típusú rosszindulatú elváltozással áll bizonyítottan összefüggésben.
„Ezek közé tartozik például a gyomorrák és a májrák is, illetve számos olyan daganatos betegség, amely kifejezetten a nőket érinti, így a posztmenopauzális emlőrák vagy a petefészekrák, de a méhtestrák is ide sorolható. Ezen daganattípusok mintegy 30-40 százalékánál játszik szerepet az elhízásbetegség, és azt is fontos megjegyezni, hogy a túlsúllyal romlik a rák prognózisa is, növelve a halálozási kockázatot” – hangsúlyozta Dank Magdolna onkológus.
Az Országos Onkológiai Intézet (OOI) főigazgatója arra is kitért, hogy mára az elhízás közvetlenül a dohányzás után a második legnagyobb kockázatot jelenti a rákbetegség kialakulásában.
A rendelkezésre álló kutatási eredmények szerint az elhízással élő fiatal nők háromszor nagyobb eséllyel tapasztalhatnak termékenységi problémákat későbbi életük során. A nőket emellett fokozottan érinti a testsúlyukkal kapcsolatos stigmatizáció: gyakrabban válnak negatív kommentek célpontjaivá a különböző közösségimédia-felületeken, a társadalom szigorúbb szépségideálokat állít fel velük szemben, illetve még a várandósságuk idején és szülés után is megbélyegezve érzik magukat a testsúlyukra vonatkozó „elvárások” miatt. A kutatások ráadásul arra is rámutattak, hogy mindez jelentős hatással lehet az obezitás hatékony kezelésére a nők körében, mivel a fizikai aktivitással, testedzéssel kapcsolatos motivációjukat is befolyásolhatják a kívülről érkező bántó megjegyzések.
A testsúly folyamatos ellenőrzése, a fogyásra tett – sokszor sikertelen – kísérletek, a krónikus fájdalom és a korlátokba ütköző életmód, valamint az ehhez hozzájáruló ítélkezés a társadalom és a szűkebb környezet részéről komoly mentális terheket ró a betegekre – emelték ki a szakértők. Bedros J. Róbert elmondta, hogy a Szent Imre Egyetemi Oktatókórházban működő Lipidológiai Osztályon ezt felismerve pszichológus szakember közreműködésével támogatják a testsúlycsökkentő programot.
A MOMOT elnöke hozzátette: létezik úgynevezett stresszevés, amikor az emberek a bevitt, általában szénhidrátdús, cukros tápanyagok fogyasztásával próbálják nyugtatni magukat nehéz helyzetükben. A szorongások, a depresszió, az alvási és étkezési zavarok ugyanakkor következményei is lehetnek az elhízásnak, éppen ezért a kerekasztal-beszélgetésen részt vevők hangsúlyozták, más társszakmákkal együttműködve kell támogatni a pácienst a probléma leküzdésében. Mint rámutattak, az obezitással küzdő páciensek hatékony kezelése több terület – így az alapellátó orvosok mellett például endokrinológusok, dietetikusok és mozgásszervi betegségekkel foglalkozó szakemberek – értő együttműködését igényli.
Takács István belgyógyász, endokrinológus, a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Onkológiai Klinikájának igazgatója megemlítette, hogy gyakran először endokrinológushoz fordulnak az érintettek, mert még tartja magát a tévhit, miszerint a nagymértékű súlygyarapodás hátterében hormonzavar áll.
Vannak ugyan súlygyarapodással összefüggő endokrin betegségek, de ezek valójában ritkán fordulnak elő. A Cushing-szindróma (mellékvesehormon-túltermelés) például 100-300 beteget érint évente, és az esetek többségében a testtömegindexük normál értéket mutat. A következő, már lényegesebb probléma a 60 feletti nők 4-6 százalékát érintő pajzsmirigy alul- vagy felülműködés, de ez is az összlakosság csupán négy ezrelékét érinti, de a túlsúly a hormonrendszer működésére is hatással van, így az önmagában TSH-növekedést okoz. Ugyanez mondható el az inzulinrezisztenciáról vagy a nők 6-10 százalékát érintő policisztás ovárium szindrómáról
– magyarázta a szakember, hozzátéve: 15 százalék testsúlycsökkentéssel számos ilyen folyamat visszafordítható.
„Egyre jobban megismerjük az obezitás hátterében álló folyamatokat, vagyis hogy miért ragaszkodik a szervezetünk a hosszú ideig fenntartott testsúlyhoz, miért éget el kevesebb kalóriát, amikor fogyni próbálunk, vagy hogy miért fokozódik az éhségérzet. Ez egy komplex jelenség, amely gyakran a páciens kontrollján kívül esik, így ítélkezés helyett értő támogatásra és segítségre van szükség”– tette hozzá Bedros J. Róbert.
Vágó Hajnalka kardiológus, sportorvos, a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika Sportorvostan és Kardiológiai Tanszékének egyetemi tanára a testsúlycsökkentésben fontos faktornak nevezte meg a fizikai aktivitást. A WHO hetente minimum 150 perc közepes intenzitású testmozgást ajánl beépíteni a mindennapjainkba. Ezzel szemben az Eurobarometer 2022-es adatai szerint a lakosság 60 százaléka nem sportol rendszeresen, 22,15 százalék néha vagy ritkán, és csupán 4 százalék heti több alkalommal.
Bármely szervrendszer tekintetében a rendszeres testmozgás előnnyel jár, szív-érrendszeri, daganatmegelőző, hangulatjavító hatással, fogyás nélkül is a normál testsúlyúakhoz hasonló pozitív élettani folyamatokat indukál, az immunrendszert erősíti, az állóképességet, közérzetet javítja
– részletezte a szakember. Az obezitással küzdőknél gyakran társbetegségek is jelen vannak, ezért a sportorvos hangsúlyozta, hogy a mozgásforma kiválasztását rizikóbecslésnek kell megelőzni, ugyanakkor az úszás, a nordic walking, a séta, a korábban inaktív életmódot élők számára is biztonságosnak tekinthető.
(Borítókép: Bsip / Getty Images)