Az egykori köztársasági elnököt a korabeli sajtó és politikai ellenlábasai egy személyben tették felelőssé a trianoni békediktátumért. A gróf megítélése máig megosztja a történészeket: vannak, akik hazaárulónak, mások hazafinak tartják őt. Ma 150 éve, 1875. március 4-én született Károlyi Mihály.
Károlyi Mihály édesapja, gróf nagykárolyi Károlyi Gyula 1871-ben vette feleségül elsőfokú unokatestvérének leányát, gróf nagykárolyi Károlyi Georginát. A házasság mindössze hét évig tartott, mert Georgina 26 évesen tbc-ben meghalt. Mihály súlyos fejlődési rendellenességgel, nyúlszájjal és farkastorokkal (nyitott szájpadlással) született. Betegsége kihatott gyermekkorára és személyiségfejlődésére.
Anyja korai halála után anyai nagyanyja nevelte a magába zárkózó fiút, akin 14 évesen nehéz, a szájpadlást helyreállító műtétet hajtottak végre Bécsben. Az operáció után megtanult beszélni, majd hamarosan sikerült utolérnie kortársait.
Jogi tanulmányai körülményesen haladtak, az államtudományi végbizonyítvány megszerzése után átesett a ló túloldalára.
A korábban rendkívül szótlan, visszahúzódó fiatalember féktelenül költekezni, kártyázni kezdett, vadászatokon, külföldi üdülőhelyeken tivornyázott.
Harmincas éveire komolyodott meg. Aztán egy évtized alatt a hazai politika legfontosabb szereplői közé került, amit személyes kvalitásain túl anyagi helyzetének és rokonságának is köszönhetett.
A gróf 1914-ben vette feleségül a nála 17 évvel fiatalabb Andrássy Katinkát, aki ateista, tekintélytisztelő, katonás családi környezetben nőtt fel. Neveltetésére jellemző, hogy anyja a regényekben összevarrta azokat az oldalakat, ahol utalást talált a testi szerelemre. Katinka felnézett férjére, azonosult nézeteivel.
Károlyi nagybátyja hatására bekapcsolódott a szövetkezeti mozgalomba. Harmincéves korában parlamenti képviselő lett: előbb függetlenségi programmal a pétervásári, majd pártonkívüliként a kápolnai kerület képviselője volt. Támadta Tisza István antidemokratikus politikáját, amikor karhatalommal dobatta ki az ellenzéki képviselőket az ülésteremből. A Károlyi és Tisza közötti ellentétek egészen párbajozásig fajultak.
Kortársa, Sigmund Freud, a világhírű neurológus és pszichiáter Károlyiban az Osztrák–Magyar Monarchiát felbomlasztani szándékozó politikust látta. Egy levelében így írt róla:
Sohasem voltam az ancien régime feltétlen híve, de kérdéses számomra, hogy a politikai bölcsesség jelének tekinthető-e, hogy a sok gróf közül a legokosabbikat [Tisza Istvánt] meggyilkolják, a legbutábbikat [Károlyi Mihályt] pedig megteszik miniszterelnöknek.
Károlyi szociális reformokat, földosztást és általános választójogot követelt. 1916-ban életre hívta a Károlyi-pártot, együttműködött a polgári radikálisokkal és szociáldemokratákkal, és követelte a kilépést a háborúból. 1918-ra a forradalmi mozgalom vezére lett, amikor Tisza híres parlamenti beszédében közölte, hogy a háborút elvesztettük, majd azt is hozzátette: igaza volt Károlyinak. 1918. október 31-én, az őszirózsás forradalom idején a grófban látták a tömegek az ország megújhodásának letéteményesét. A feltüzelt, a Nemzeti Tanácsra felesküdött katonák elfoglalták Budapest középületeit. A Pesti Hírlap másnapi tudósítása szerint délután öt óra körül egy fanatikus csoport zuglói villájába berontva meggyilkolta Tisza István volt miniszterelnököt. A gyanú Károlyira terelődött, mert a merénylők az Astoriából, Károlyi politikai központjától indultak Tisza villájához, és kapcsolatban álltak a Károlyi-féle Nemzeti Tanáccsal.
A háborús vereség, a kisantant területfoglalásai folytán gazdasági és politikai válság alakult ki. Károlyi elszigetelődött, a közellátási nehézségek, a földreform elhúzódása, a nemzetiségek elszakadási mozgalmai is rontották helyzetét.
Noha 1919. január 11-én államfővé választották, és a földreform február 23-i kezdetén saját kápolnai birtokát osztotta szét, a köztársaság sorsát a március 20-i Vix-jegyzék pecsételte meg, amely a magyar és a román csapatokat elválasztó széles semleges zónát jelölt ki a Tiszántúlon. Károlyi nem tudta elfogadni a francia Fernand Vix (1876–1941), az antant budapesti katonai missziójának vezetője által átnyújtott jegyzéket. Ezért félreállt, másnap a kommunisták vették át a hatalmat, akikkel nem akart együttműködni.
A Károlyi-per azzal kezdődött, hogy Váry Albert budapesti királyi főügyész 1920. július 1-jén (a trianoni békeszerződés aláírása után kevesebb mint egy hónappal) zárlatot rendelt el Károlyi Mihály „bárhol Magyarországon fellelhető minden vagyonára”. A zárlat azokra a földekre is kiterjedt, amelyeket Károlyi korábban felosztott a parasztok között, vagyis jogilag nem is voltak már a tulajdonában. Csakhogy semmisnek nyilvánították a földosztást, a földeket visszavették a parasztoktól, azaz visszaadták Károlyi tulajdonába, és miután formailag megint az övé lett, nyomban elrendelték a zárlatot, hogy elkobozhassák.
A jogi problémát az okozta, hogy a Károlyi-földek nagy része úgynevezett hitbizomány volt, feudális eredetű családi vagyon, amelyet a tulajdonos családfő nem idegeníthetett el a többi családtag elől. És ha ezt mégis megtette, az sem volt bűncselekmény, legfeljebb családon belüli jogsérelem, amiért a rokonok perelhették a családtagot. A hitbizományt Horthyék sem merték kétségbe vonni, hiszen ha tagadták volna, hogy Károlyinak joga volt felosztani a földjét, akkor nem lett volna jogalapjuk elkobozni sem a vagyont.
A per sikere érdekében törvényt fogadott el a nemzetgyűlés, amely megteremtette a lehetőségét, hogy hűtlenség vagy hazaárulás esetén a hitbizomány is elkobozható legyen. Az ügyészség 1921. július 2-án nyújtotta be a gróf ellen a vádiratot, amely szerint a volt köztársasági elnök felségsértést, hűtlenséget és zendülést követett el.
A jogerős ítélet szerint Károlyi vagyona az államra szállt át.
Klebelsberg Kuno kultuszminiszter nemcsak a Károlyi-vagyonra tette rá a kezét, hanem 1925 novemberében, a Nemzeti Közművelődési Alapítványról szóló törvényjavaslat benyújtásakor már a teljes életmű fölött is pálcát tört:
Az osztó igazságnak teszünk eleget akkor, amikor éppen annak az embernek a vagyonát, aki ezt a trianoni katasztrófát a maga tehetetlenségével […] és a maga mesterkedéseivel előidézte, használjuk fel arra, hogy a magyar középosztály érdekében mentsük a menthetőt.
A történethez tartozik, hogy a 25 ezer hold erdőből, 35 ezer hold legelőből és szántóföldből, szénbányából, a parádi és a budapesti palotákból álló, 36 millió pengőre taksált birtok elkobzása elé újabb akadályok gördültek, mivelhogy a távollétében elítélt gróf helyébe hitbizományosként féltestvére, Károlyi József lépett. Az államnak meg kellett váltania tőle a vagyon 40 százalékát. Az ár 10 és fél millió pengő volt, ami után a családnak még adóznia sem kellett.
Károlyiék 1931-ben körutat tettek a Szovjetunióban, útjukról Katinka riportsorozatban számolt be. A második világháború után, 1946-ban rövid időre hazatértek, Károlyi franciaországi követi megbízatása idején Párizsban éltek, lemondását követően pedig Dél-Franciaországban. Férje halála (1955) után nyolc évvel Andrássy Katinka hazatelepült. Visszaemlékezéseit két kötetben írta meg: Együtt a forradalomban (1967) és Együtt a száműzetésben (1969). Életéről 1984-ben Kovács András rendezett filmet A vörös grófnő címmel, címszerepben Básti Julival.
(Borítókép: Gróf Károlyi Mihály egy hajó fedélzetén 1912-ben. Fotó: Library of Congress / Fortepan)