Békés Márton történész-politológus, a Kommentár folyóirat főszerkesztője, a XXI. Század Intézet igazgatója és a Patrióta-csatornához tartozó Tóth Máté energiajogász kétrészes vitaindító cikket jelentetett meg a „magyar útról” és a „magabíró Magyarországról”, arról, hogyan maradhat az ország hosszú távon is stabil és fejlődőképes, valamint miként töltheti be a centrális erőtér szerepét a Kárpát-medencében.
Tavaly júliusban tusványosi beszédében Orbán Viktor egy magyar nagystratégia szükségességét hangsúlyozta, kiemelve, hogy – értelmiségi nyelven – ennek alapja a konnektivitás, vagyis az a törekvés, hogy Magyarország ne zárkózzon be sem a nyugati, sem a keleti világgazdaságba, hanem mindkettőben jelen legyen.
2023 decemberében jelent meg Orbán Balázsnak, a miniszterelnök politikai igazgatójának Huszárvágás – A magyar konnektivitás stratégiája című könyve, amelynek fő tétele, hogy Magyarországnak a hidegháborús logika, a blokkosodás helyett a kapcsolódásra kell építenie politikai és gazdasági stratégiáját.
Tavaly szeptemberben a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen Orbán Viktor meghirdette a gazdasági semlegesség alapelvét, amelynek lényege, hogy Magyarország saját maga dönti el, kivel üzletel, közvetítő hatalmi központok nélkül. A miniszterelnök azt is kifejtette, hogy az együttműködéseket a gazdasági előnyök és versenyképesség szempontjai határozzák meg, miközben Magyarországnak kizárólag a saját értékei alapján kell tárgyalnia, elutasítva a politikai feltételeket és árukapcsolásokat. Emellett a siker és a modernizáció érdekében minden irányba – keletre és nyugatra egyaránt – nyitottnak kell maradni.
„Változik és forr a világ, ideje felvázolni egy kis magyar nagystratégiát, amelyik közép- és hosszútávon képes célokat kijelölni és eszközöket is rendelni hozzá” – olvasható Békés Márton történész-politológus és Tóth Máté energiajogász kétrészes cikkének első részében (itt az első, itt a második rész), amely a napokban jelent meg a Látószög blogon.
A szerzők egy olyan úgynevezett nemzeti realizmuson alapuló stratégiát javasolnak, amely figyelembe veszi a globális hatalmi átrendeződéseket, és Magyarország számára biztosítja a szuverenitás megőrzését, valamint a gazdasági, illetve politikai stabilitást a 21. században.
Az általuk javasolt stratégia elsődleges célja a magyarság megmaradása Közép-Európában, különös tekintettel a Duna-menti és Kárpát-medencei területekre, beleértve a határon túli magyar közösségeket is. Ez a célkitűzés a nemzeti önrendelkezés és szuverenitás megőrzését jelenti, amit a szerzők „magabíró Magyarországnak” neveznek. A stratégia három szintű megközelítést alkalmaz: a hazai politikai kontextust, a nemzetközi geostratégiai helyzetet és a tágabb történelmi szituációt vizsgálja.
A második cikkben a „déli nyitás” fontosságát emelik ki, amely a globális Dél felemelkedésére reagál. Az EU- és NATO-tagsága mellett Magyarországnak törekednie kell a kapcsolatok erősítésére a felemelkedő nagyhatalmakkal, mint India és Kína, valamint a regionális középhatalmakkal, mint Törökország. Békés Márton és Tóth Máté megállapítása szerint
ez egy olyan külügyi orientációt jelent, melynek része a más országok belügyeihez való semleges viszonyulás és a többoldalú kooperáció kölcsönös előnyök alapján történő megvalósítása.
A történész–politikus és az energiajogász kétrészes cikkükben azt írják, hogy a nemzeti realizmuson alapuló stratégiai javaslatuk az idegenül hangzó konnektivitás és a negatívan csengő puszta semlegesség helyett a 2010 óta működő belpolitikai rendszer jellegadó tényezőinek külügyi megfogalmazását jelenti, amelyet az egyszerűség kedvéért a Nemzetközi Együttműködés Rendszerének neveznek.
Ezzel kapcsolatban Békés Márton az Indexnek adott válaszában azt mondta, hogy közös cikkük egy vitacikk, amely karakteres állításokkal él, mégpedig azért, hogy a nemrégiben alapvetően megváltozott nemzetközi szituációban ötleteket, javaslatokat és jól megkülönböztethető fogalmi hipotéziseket adhasson.
A történész–politológus rámutatott, hogy a Nemzetközi Együttműködés Rendszere, mint fogalom, ismert, hiszen a belpolitikában másfél évtizede működő NER egyszerű külügyi tükröződését jelenti, ráadásul a nemzetközi kapcsolatokban pozitívan hangzó együttműködés, azaz a regionális és globális kooperáció ígéretét, sőt elvárását hordozza.
Ennyiben természetesen nem vitatkozik sem a divatos konnektivitás, azaz az összekapcsoltság, sem pedig a jól bevett semlegesség, azaz a neutrális külügyi hozzáállás kategóriájával, hanem inkább új – számunkra otthonos és más szeplők számára is elfogadható, konszenzusos – fogalmi szintre emeli őket. Vitánk amúgy is a háborúpárti, a világot két egymással ellenségeskedő, a hidegháborút idéző blokkra osztó, alapvetően globalista elköteleződésű szemlélettel van
– fogalmazott Békés Márton.
Arra a kérdésünkre, hogy hogyan definiálható röviden a nemzeti realizmus, és miben különbözik más külpolitikai iskoláktól, például a klasszikus realizmustól vagy a liberalizmustól, a történész–politológus kifejtette: a nemzeti realizmus egy olyan megközelítés lehet, amely rugalmasan alkalmazkodik az aktuális geopolitikai helyzethez, miközben következetesen képviseli a nemzet érdekeit. Ezáltal ötvözi a hagyományos realizmus pragmatikus szemléletét az idealizmus értékalapú elkötelezettségével.
A nemzet dimenziója nélkül a jól ismert realizmus puszta nagyhatalmi erőpolitika lenne, az idealista hozzáállás pedig valóságidegen konstrukció. Mi más is lehetne a 21. század nagy szintézisteremtő alanya, mint maga a nemzet, amely a realista iskola által tiszteletben tartott és áthághatatlan keretek között él, melyeket a földrajz jelöl ki és az erő biztosít, illetve ami olyan közösségi dimenziót ad, amely feltétlenül megvédésre és gyarapításra érdemes. Nemzeti realizmus tehát, de természetesen magyar fókusszal, ami egyszerre jelenti a lokális, a regionális és a globális dimenziók mindegyikének szem előtt tartását
– közölte Békés Márton.
Arról, hogy Magyarországnak milyen mozgástere van a nagyhatalmi érdekek metszéspontjában, a történész–politológus úgy vélekedett, hogy Donald Trump amerikai elnökké választásával minden megváltozott, és semmi sem lesz már olyan, mint korábban. Ezt így folytatta:
A világrendszerváltás, amely egy nagyon üdvös folyamat, felgyorsult, hiszen immár Washington is a változást akaró erők közé számít. Ezzel a Nyugat – amelyhez tartozunk – szintén változáson megy keresztül, hiszen míg Trump az új erők képviselője, addig Brüsszelben még a Biden-adminisztráció által megszövegezett korábbi brosúrát olvassák. És persze hazánk szituációja is más lett, hiszen a miniszterelnök kezdettől fogva Trumpot támogatta, békevágyát immár nem csak a pápai udvarból, hanem az óceán túloldaláról is visszhangozzák. Az ideológiailag kötött külpolitikai hozzáállás helyett pedig egy erőpolitikán alapuló, de alapvetően semleges irányba történik elmozdulás.
Békés Márton szerint Magyarország helyzeti energiája kifejezetten jó: „A NATO és az EU tagjai vagyunk, a nyugati világ – és a NATO – vezető állama immár a szövetségesünk, a diverzifikált külügyi orientációnk pedig senkinek sincs ellenére, sőt jó esély kínálkozik rá, hogy kompország helyett végre hídállam legyünk.”
Az Index arról is kérdezte a két szerzőt, hogy az EU és a NATO keretein belül Magyarországnak milyen konkrét külpolitikai lépésekkel kellene előmozdítania az önálló stratégiát, továbbá az általuk vázolt magyar út milyen konkrét intézkedéseket követelne meg a gazdaságpolitikában.
Az energiajogász Tóth Máté kiemelte, hogy a nemzeti realizmusra építő stratégia és egy magyar út fogalmilag csak a valóságból indulhat ki. A világrendszerváltás következtében Magyarország helyzete is változik a nagyhatalmak átrendeződő erőviszonyai között: a globális Dél egyre versenyképesebb, az Egyesült Államok politikája átalakul, miközben az Európai Unió befolyása csökken. Ebben a dinamikusan változó környezetben a külpolitikai és gazdasági döntések három fő területen és három időtávban valósulhatnak meg.
A nyugati kapcsolatok fenntartása mellett Magyarországnak az Egyesült Államokkal való kétoldalú viszonyt kell erősítenie, míg az Európai Unión belül egy autonóm, integrációs szervező szerep kialakítása lehet cél. Ezzel párhuzamosan a globális Délen, a türk államokkal és a kínai Övezet és Út kezdeményezéssel a lehető legnagyobb mértékű együttműködésre kell törekedni a jogi, illetve gazdasági keretek adta lehetőségek mellett.
A stratégiai irányok konkrét gazdasági és infrastrukturális intézkedésekben ölthetnek testet,
például beruházások, tőkebefektetések, piacbővítés, technológiai fejlesztések és energetikai együttműködések révén. Ide tartoznak a technológiai döntések, az infrastruktúra-fejlesztés, határkeresztező kapacitások kiépítése, valamint a villamosenergia- és egyéb regionális piacok összekapcsolása Szlovákiától a Balkánig.
Ezen túl, Tóth Máté szerint, Magyarország olyan külgazdasági és külpolitikai lehetőségeket is kiaknázhat, mint a regionális villamosenergia-elosztás vagy a gázelosztó szerep erősítése. Jogi szempontból fontos lehet egy új beruházásvédelmi törvény kidolgozása, amely gazdasági semlegességet biztosítana, valamint egy új regionális beruházásvédelmi egyezmény létrehozása a jelenlegi, gyengülő multilaterális megállapodások helyett.
Az energiajogász úgy véli, mindez számos bilaterális külpolitikai és gazdaságpolitikai eszközt tenne elérhetővé Magyarország számára, amelyek hosszú távon növelhetik mozgásterét, illetve regionális szerepét.
Békés Márton szerint a trianoni békediktátum ellenére Magyarország továbbra is Közép-Európa földrajzi és szellemi központja, ebből fakadóan pedig kulcsszereplő a régióban, hiszen szoros kapcsolatban áll hét szomszédjával, és határain túl is jelentős magyar közösségek élnek.
Ez a földrajzi és etnikai adottság lehetőséget teremt arra, hogy Magyarország Közép-Európa magállamává váljon, amely együttműködést kínál a szomszédos és a tágabb régióhoz tartozó országok felé. Ez az alapja a Visegrádi Négyek együttműködésének, valamint a formálódó szlovák–magyar–szerb összefogásnak és a nyugat-balkáni nyitásnak.
A kihívásokkal és a veszélyekkel kapcsolatban Tóth Máté kifejtette, hogy belföldön a legfontosabb feladat a nemzeti cselekvőképesség védelme a külső beavatkozásokkal szemben.
A régióban a nagyhatalmak megosztó hatását gazdasági, jogi és infrastrukturális együttműködéssel lehet ellensúlyozni. Globális szinten pedig a legnagyobb veszély a blokkosodás és az elszigetelődés, amelyet széles körű, ideológiamentes kapcsolatépítéssel lehet elkerülni.
Az energiajogász kiemelte, hogy a nemzeti kormányzás alapvető feltétele az általuk vázolt magyar útnak, mivel bármely nagyhatalomnak való egyoldalú alárendelődés a nagystratégia feladását jelentené. Tóth Máté szerint, bár egy stratégia sosem függetleníthető teljesen a belpolitikai változásoktól, a magabíró Magyarország elvére épülő nemzeti realizmus mégis stabil irányt kínálhat. Ez a megközelítés az ország önállóságát és az ideológiamentes gazdasági semlegességet helyezi középpontba, biztosítva egy hosszú távon fenntartható külpolitikai stratégiát.
Békés Márton és Tóth Máté öt alapelvet dolgoztak ki a nemzeti realizmushoz, amelyre a stabilitás és a fejlődés zálogaként tekintenek a világrendszerváltás időszakában.
A két szerző szerint ezek a feltételek biztosítják, hogy Magyarország sikeresen alkalmazkodjon a változó világ kihívásaihoz, és továbbra is fejlődhessen.
(Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök beszédet mond a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Európai versenyképesség magyar gazdasági semlegesség című konferenciáján az NKE Ludovika főépületében a Széchenyi-díszteremben 2024. szeptember 25-én. Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI)