Azzal kezdtük a március 14-én rögzített beszélgetést Káel Csabával, a Nemzeti Filmintézet vezetőjével, hogy miért tartott öt évig a sorozat forgatása. Ennek egyik oka az volt, hogy mivel a 15. században játszódik a cselekmény, ezért meg kellett teremteni hozzá az autentikus környezetet, a ruhákat, a lakomák ételválasztékát, de lehetne említeni az öt nagy csatajelenet forgatását is.
A mai Nándorfehérvár, vagyis Belgrád nem volt alkalmas helyszín, mert egyáltalán nem úgy néz már ki – sem a vár, sem a folyók – ahogyan a csata idején. Gyakorlatilag a megújult fóti stúdióban építették meg Nándorfehérvár teljes bástya- és várrendszerét.
Káel Csaba elmondta, hogy a sok szereplő ellenére a csaták tömegjeleneteit még ki kellett egészíteni CGI-jal, vagyis számítógépes grafikával, hiszen egy korabeli százezres török sereget képtelenség lett volna statisztákból összeverbuválni.
Mivel Magyarországon nincs kifejezetten filmes színész, hiszen zömében mindenki valamelyik színházhoz tartozik, így tényleg embert próbáló volt összeszervezni a színészeket egy-egy felvételhez.
Átbeszéltük azt is, hogy mi történik a több száz, a produkcióhoz készült korabeli kosztümmel, ruhával, vértekkel, fegyverekkel a forgatás után. A filmügyi kormánybiztos elárulta, hogy a ruhák egy részét kölcsönzik, az újak viszont a Filmintézet jelmez- és díszletraktárába kerültek a forgatás után.
Ez a megaprodukció túl nagy falat volt Magyarországnak, illetve maga Hunyadi személye, korabeli tettei, hogy megállította a törököket, más szomszédos ország számára is fontos történelmi esemény volt. Emellett kellett találni egy nemzetközi filmterjesztő céget, ez a német Beta Film lett, amelyik ugyanakkor beszállt a sorozat gyártásába is, tehát még inkább fontos volt számára, hogy sokfelé értékesítse majd a sorozatot. Mellettük ott vannak még az osztrákok és a kanadaiak.
A filmterjesztéssel Európa már évtizedek óta küszködik, miközben a filmpiacot zömében az amerikai produkciók uralják. Ugyanakkor a kontinens ellustulva rászokott arra, hogy az állam támogassa a filmes rendszereket.
Első körben a közép-európai országok közszolgálati vagy vezető kereskedelmi televízióban szeretnék, ha vetítenék a Hunyadit, már csak azért is, mert kilenc ország – hazájukban kedvelt – színészei láthatók a sorozatban. Ezután Nyugat-Európa felé vinnék, majd a globális filmpiac következne.
A filmügyi kormánybiztos pontos összeget nem tudott mondani, mert még most is vannak költések (reklám, promóció). A büdzsé állami támogatásból és a koprodukcióban részt vevő cégek pénzéből állt össze. A felvetésre, hogy producerek szerint egy-egy rész előállításának becsült költsége 2,2-2,8 milliárd forint között mozgott, Káel Csaba elismerte, hogy milliárdos tételekről van szó epizódonként. A Nemzeti Filmintézet 6,3 milliárd forintot adott.
Már az első részek vetítése után is voltak olyan hangok, amelyek kifogásolták, hogy túl véres csatajeleneteknek, leszbikus szerelemnek, vagy direkt testiségnek lehettek szemtanúi a nézők. Káel Csaba azzal kezdte, hogy összességében nagyon pozitív volt a fogadtatása a sorozatnak, amely Bán Mór Hunyadiról írott műveinek adaptációja.
Ezek pedig nem öncélú megjelenések, hanem azt a dramaturgiát szolgálják, amit az alapmű maga is számonkér a korabeli nyers, durva világon.
Káel szerint nem valós az a felvetés, hogy eredetileg családi mozinak tervezték a Hunyadit és nem jó irány, ha az Egri csillagokkal keresnek párhuzamot ebben a sorozatban.
Nem lehetett megkerülni azt a tényt, hogy két olyan hazai film fut a mozikban – a Hogyan tudnék élni nélküled? és a Futni mentem –, amelyeket külön-külön már több mint 700 ezren láttak. Az első kapott állami támogatást, a második nem. A kérdésre, hogy nem bánták-e meg így utólag látva a sikerét, hogy elutasították Herendi Gábor mozijának támogatását, Káel Csaba azt monda, hogy nem. Azért nem, mert ezzel bizonyította, hogy piaci alapon is el tud ennyi nézőt érni. Hozzátette azt is, hogy Herendié nem önálló ötlet, hanem egy remake, egy cseh film újraforgatása.
A műsorban még szó volt arról is, hogy