Dr. Ézsi Robin, az intézet főigazgatója megnyitóbeszédében méltatta Nyírő Gyula emberségét, aki a háborúban a kollégáival a kórházban bújtatta az embereket a nyilasok elől, és gyógyította a sebesülteket, békeidőben pedig minden erejével azon volt, hogy a legjobb körülményeket biztosítsa a betegeknek és a dolgozóknak, akik egy fedél alatt laktak az akkori elmegyógyintézetben. Az angolkertet 1940-ben hozta létre, hogy még méltóbb körülményeket biztosítson a betegeknek.

Ezt a szemléletet szeretnénk továbbvinni a két új elemmel. Már az orvosaink, szakdolgozóink, de külsős egészségügyi dolgozók is jelezték, hogy szeretnének idejönni agyagozni vagy a terápiás kertet gondozni. Örömmel vettük, és terveztük is, hogy kollégák is részt vegyenek ezekben a tevékenységekben

– fogalmazott a főigazgató, majd arra is kitért, hogy az elmúlt évben számos közösségi programot indítottak.

A pozitív üzenetet hordozó feliratok a lépcsőkön és a főbejáratban mind arra szolgálnak, hogy betegek és dolgozók egyaránt jobban érezzék magukat az intézményben. Meglátása szerint a művészetterápiánál a kollégák kreativitása is fontos. A főigazgató tervei szerint a programok olyan közösségépítő elemekkel is bővülni fognak, mint a táncoktatás, a gasztronómiai műhely, de masszázs és jóga is elérhető lesz a kollégák rekreációjának támogatására, akik így feltöltődve jobban tudják segíteni a betegek gyógyulását. Dr. Ézsi Robin hangsúlyozta, az intézményhez érkező felajánlások is hozzájárulnak ezen célok megvalósításához.

Szellemi örökség szerint fejlesztenek

Dr. Lazáry Judit orvosigazgató Nyírő Gyuláról megemlékezve elmondta, hogy a nemzetközileg jegyzett szakember az elektrosokktól a pszichoanalízisig a pszichiátria számos területén alkotott maradandót. Ugyan az intézményt 1945-ben közkórházzá minősítették, 1992-ben felvette nevét, ami a pszichiátria profil térnyerését vetítette előre. „A mai korban ismét előremutató fejlesztésekkel várjuk betegeinket” – emelte ki az orvosigazgató.

Ma már bizonyított tény, hogy az agy regenerálódását olyan tevékenységek is segítik, amelyeket önfeledten és szívesen végzünk

– szemléltette a művészetterápia jelentőségét a pszichiátriai betegek kezelésében, az intézményben a tűzzománctól a kosárfonáson át a zeneterápiáig sok minden elérhető számukra. „Bekapcsolódik az intézmény életébe az agyagozóműhely és a terápiás kert, ami szimbolikusan összekapcsolja a múltat a jövővel, hiszen a gyökereinkhez visszatérve elődeink szellemi örökségéből is táplálkozva fejlődhetünk tovább, úgy, ahogy a terápiás kertben fejlődő növények” – szemléltette az orvosigazgató.

Dr. Csigó Katalin, az intézet vezető pszichológusa Nyírő Gyuláról szólva elmondta, hogy főorvosként a korábbi Lipótmezőn, majd Angyalföldön is dolgozott, Budapesten az Orvostudományi Egyetemen is oktatott, és kutatásokat végzett a korszak újításának számító elektrosokk-terápia területén, aminek kidolgozta módszertani alapjait.

„Ezt a szellemi örökséget visszük tovább, a klinikai betegellátás mellett kutatást és oktatást is végzünk az intézetben, a névadó pszichiáterhez hűen igyekszünk innovatív kutatási és gyógyítási eredményeket elérni” – hangsúlyozta. Mint kiemelte, a mindennapi betegellátás mellett nyugalomra is szükségük van dolgozóiknak, „akik a betegekre figyelve megpróbálják megérteni a pszichiátriai tüneteket, annak elmondható és kimondhatatlan részeit is”. Történeteik, érzelmi traumáik által maguk a pszichés gyógyítók is terhelődnek. A terápiás kert az orvosok és betegek feltöltődésére egyaránt szolgál majd. Csigó Katalin elmondta, hogy a betegek sokszor szimbólumokban beszélnek.

Az egyik beteg szigetnek nevezte az intézetet, ahova el lehet bújni az elviselhetetlen realitás elől, amíg megerősödik. Egy másik beteg olyan helyként írta le, ahol biztonságban érzi magát, megértő törődéssel fordulnak felé. Mindezt egy egykori elmegyógyintézetben lehet átélni

– mutatott rá a pszichológus. „A kert egy, a tudatunkban létező menedék is lehet, azon túl, ami épülni fog. Voltaire Candide szavaival élve műveljük kertjeinket” – zárta gondolatait.

Rekreáció és mentálhigiéné

Bender Márta, a művészetterápia vezetője visszaemlékezett arra, hogyan jött a gondolat az alagsorban kialakított agyagozóműhely létrehozására. Kollégákkal együtt saját maguk végezték a felújítást. Szavai szerint sok segítséget, szeretetet kaptak útközben. „Tavaly karácsonykor az angyal hozta az infrahősugárzót, amivel fűtik a helyiséget” – mondta az ünnepek előtti felajánlásról. Szép szimbolikának tartja, hogy lent van az alagsorban, mert a terápia során is le kell menni önmagunk mélyébe, és az ott talált dolgokból megformálni és a felszínre hozni valamit. Elárulta, hogy miközben fest, zenét hallgat, számára ez a feltöltődés. A művészet, a zene szeretete a betegek felé és magunknak is ajándék – vezette fel a zongoraszólamot, amit a hallgatóság örömére játszottak.

Takács Kata, a Nyírő terápiás kert megalkotója elmondta, hogy a Nyírő-kert az újjászületés szimbóluma, és a Remény Kertjének nevezték el, ami a rekreáció mellett a mentálhigiénét is támogatja. „A madárbarát beporzókerttel hagyjuk, hogy a természet átmosson bennünket, és visszaadja nekünk gyerekkori önmagunkat. A lugas, a szökőkút, a padok együttesen olyan élményeket képesek létrehozni, amelyek visszaidézik a gyerekkort, ezekre lehet építeni a terápiát” – fogalmazott. Az illatos növények, mint a hárs, azért is fontosak, mert az illat ahhoz is be tud menni, aki nem tud kijönni – érzékeltette. Arra is kitért, hogy vannak funkcióterületek, a hallást vagy a látást stimuláló susogó növények, emellett a légzésterápiát is támogatja. Elmondta, hogy bár csak egy hónapja dolgozik itt, de már átérzi az összefogást. A Nyírő-kert igényfelmérése szerint nagy az érdeklődés a gyógynövények termesztése és az edukáció iránt. A terápiás kert folyamatosan gazdagodik a felajánlók által küldött növényekkel.

A Remény fája a kert első lakója

A Nyírő-kert első lakója egy kislevelű hárs lett, amit a főigazgató a terápiás kertésszel együtt ültetett el. A Remény fája nevet kapta, erőt adva a betegeknek a gyógyuláshoz – mondta az Indexnek a főigazgató, dr. Ézsi Robin. „Ahogy szó volt róla, ezek a szimbólumok is arra szolgálnak, hogy a betegek kifejezzék magukat, közelebb kerüljenek hozzájuk a terapeuták, akik így jobban segíteni tudják gyógyulásukat” – mondta lapunknak. A főigazgató arra is kitért, hogy a mentális betegségekhez a mai napig stigmatizáció társul, maguk az érintettek sem beszélnek erről, attól tartva, hogy kirekeszti őket közösségük, ezért ő maga is biztonságos szigetnek nevezte ebben az intézetet.

A gyógyulásukba vetett reményhez hozzájárul közérzetük, ezért igyekszünk számukra megnyugtató, kellemes környezetet teremteni, biztonságos hátteret olyan dolgozókkal, akik valódi közösségben jól érzik magukat

– mondta a főigazgató, hozzátéve: itt szorosabb a kapcsolat a dolgozók és betegek között, mint egy klasszikus kórházi ellátás során. „Hosszú, életen át tartó kötődés alakul ki az ellátók és ellátottak között” – fogalmazott. Dr. Ézsi Robin azt is elmondta, hogy az adományok, növények mellett sokan önkéntesként is akarják támogatni munkájukat. Az intézet különlegességének nevezte, hogy itt betegek és dolgozók együtt palántáznak, vagy ha olyan program van, közösen főznek. „Az a célunk, hogy itt mindenki jól érezze magát” – emelte ki. A főigazgató megemlítette, hogy fontos lenne már fiatalkortól edukálni az embereket a jellemző tünetekről, és hogy hova lehet fordulni. Most is készítenek ilyen szakmai anyagokat, amiket szeretnének majd terjeszteni a mentális betegségekhez tapadó stigmatizáció feloldása érdekében.

A kiégés, a depresszió szinte bárkivel előfordulhat, ami a hozzátartozókkal együtt további 3-4 embert is érint

– mutatott rá dr. Ézsi Robin, hozzátéve: ez segítség nélkül függőségekhez, munkaképtelenséghez vezethet; ezek a terápiák viszont arra szolgálnak, hogy célt adjanak a céltalannak, a kreatív munkával megtalálják magukban a teremtő erőt.

(Borítókép: Deák Zsolt)