Ha valamit, a lakberendezést komolyan veszik Magyarországon. A bútorok és a dizájn iránt érdeklődők nem tartoznak a műfaj élveteg rajongói közé, akik világszerte inkább a látványnak, a glamúrnak és a könnyű szemfényvesztésnek hódolnak. Mert mi a pompa? Mi a dizájn? Nekünk a szék legyen szék. A kiállítás pedig kiállítás, ahová a kereskedők kihordják az árujukat, hogy ne kelljen a városban kószálni, hanem egyben megnézhessük, mit rakunk majd a parkettára.

A látogatók józan hozzáállásának köszönhető, hogy a Lakástrend kiállításról az évek alatt lassan elfogytak a felesleges installációk, a termékeket sajátos miliőben bemutató terek, a hangulatteremtés. A kiállítók mára felhagytak a körítéssel, ahogy a pornófilmekből is eltűnt a cselekmény, hiszen ott sem arra kíváncsi a néző, hogy miként köt ismeretséget az unatkozó úrinő a kigyúrt lovászfiúval.

A pénteken megnyílt Lakástrend közönsége tehát azt kapja, amire vágyik: a standokon pedáns módon elrendezett portékák közt, mint elegáns öltönybe, kosztümbe öltözött pókok, várják az érdeklődőket  a kereskedők, hogy megmondják, mi mennyibe kerül a boltban. Mindezt értéksemlegesen állapítjuk meg, hiszen nincs baj azzal, ha valaki az egzakt dolgokhoz vonzódik. Minek bonyolítani a helyzetet, amikor a jegyvásárlók a puszta tényekre kíváncsiak?

Ilyenformán magáról a kiállításról beszélni nehéz, a kiállított tárgyakról pedig felesleges, hiszen arról azért szó sincs, hogy a dizájnőrültek itt ismerhetik meg a legfrissebb trendeket. A felhozatal nem okoz szívinfarktust annak, aki az elmúlt két évben kinyitott legalább egy külföldi dizájn- vagy lakberendezési lapot. A magyar magazinok előfizetői viszont abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy a Műcsarnokban azt érezhetik, őrült pezsgés zajlik a bútorok világában.

Aki nem szeretne kizökkenni a vásárhangulatból, az három termet kerüljön. Az apszisban egy monumentális, lécekből összetákolt, isteni léptékű szék áll. Szőke Gábor Miklós alkotása abban a stílusban készült, ami első látásra elgondolkoztatónak, másodszorra izgalmasnak tűnik, de miután a szobrait előszeretettel rendelik meg áruházak, parkok és vásárok, mostanra inkább olyan a hatásuk, mint egy Szász Endre-képnek. A 4szoba magazin egy félhomályos szobát rendezett be, ahol a tárgyak árnyékai egy nagyváros kontúrját adják ki.

Kedvencem a Made in Hungary terme volt, már csak azért is, mert itt egyetlen helyen állítottak ki több magyar dizájnterméket, tervezőikkel együtt, amitől a hangulat már alapjában pörgősebb volt, mint két bőrkanapéval kijjebb. A termékek közt ráadásul volt néhány figyelemre méltó darab, például a Bodor audio brókermágnes high end-szettje, a szadomazo trónok (Vidó Nóra), vagy a színes üvegtáblák, amelyek a lapok közé laminált szövettől izgalmasak (Hegedűs Andrea).

A Made in Hungary tárgyai azzal is ellensúlyozzák az áruházhangulatot, hogy legtöbbjük kis példányszámban készülő, vagy egyedi darab.

Mindazonáltal a fiatal dizájnerek remélik, hogy munkáikat sorozatgyártásban késztik a közeli jövőben, amikor a Lakástrendet már egy raktárban rendezik, raklapokra pakolt bútorok közt.