Ha nem tudnám, hogy a Fővám téri és a Gellért téri metrómegállókat a Sporaarchitects építészei tervezték, biztos lettem volna, hogy kínai taoista szakemberek állnak a háttérben, akik misztikus tanaikat öntötték látszóbetonba a két helyszínen.

A Duna ellentétes partjain fúrt megállók ugyanis szinte mindenben azonosak, csak éppen a legalapvetőbb tulajdonságaik különböznek. Pont, mint a híres jin-jang szimbólumban.

Coelhózás a metróban

A formai hasonlóság már a mozgólépcsőn feltűnt. Mindkét állomást hasonló módon építették: a felszínről fúrtak le, a széles kutat pedig nem temették be, hanem látszóbeton gerendák szövetével bélelték ki. A gyanútlan utas úgy érezheti: valami titkos, ősi kultikus emlékhelyre, a Stonehenge tömegközlekedési változatába viszi le a mozgólépcső. A falakat vagy mozaik, vagy corten acéllapok borítják, és persze a látszóbeton.

Az ezoterikus beállítottságú tömegközlekedő a részletekből vezetheti le a jin és jang kettősségét. A budai állomás monumentális kürtője sötét, mivel a felső bevilágítót lefedték, így nem jut be természetes fény. De mint a kínai szimbólum fekete részében a fehér folt, legbelül viszont ott van az a színes, pszichedelikus mozaikminta, ami miatt a Gellért téri állomást agyonposztolták a Facebookon. Ha végkép le akarja nyűgözni Coelho-rajongó utastársát, ne felejtse megemlíteni, hogy a kínai misztikus irodalom mindezek alapján a női, a sötét, a befelé forduló metrómegállók közé sorolja a Gellért térit.

Itt fordulunk rá témánkra, a Fővám téri objektumra. Ez a megálló nem színes mintákkal, hanem letisztultsággal, eszköztelenséggel ér el hasonló hatást, mint a túloldali párja. A mozgólépcsővel rozsdás hatású corten acél falak közé ereszkedünk. Lefelé tartva kitárul a tér, felettünk látszóbeton távtartó gerendák strukturálják a 35 méteres magasságot. Még el sem értünk a peron szintjére, de már érezni a tér komor és fenséges atmoszféráját.

Ez a hangulat odalenn csak markánsabb lesz. A falakat vagy egyszínű mozaik borítja, vagy a hatalmas felületeken megjelenő látszóbeton, amelyet durván megmunkált rovátkolt minta borít, olyan, mintha kézzel vésték volna ágyékkötős rabszolgák.

A felszínig emelkedő bevilágító kürtő esztétikájáért csak a téralakítás felel: szürke betongerendák szeszélyes rendszere fut a felszínig. Ne felejtse az eszmefuttatástól már alélt útitársának elmondani, hogy az építmény komorsága csak látszólagos! Inkább letisztultságról van szó, mivel a dísztelen teret élettel tölti meg a felszínről beáramló fény.

A természetes fény egészen a peronokig lejut, igaz, az üreg fenekéről feltekintve a zegzugos perspektíva végén már csak úgy világít be a nap, mintha egy barlangból néznénk.

A puritán térben, ami tehát az ezoterikus ajándéktárgyakról ismert szimbólumban a fehér oldal/a jang/a férfi (ezt nem mi mondjuk, hanem a Világszellem), az ellentétet, a fekete pontot a harsány, egyedi dizájnbútorok képviselik. Az extravagáns kialakítású, csipkés kerti kínzóeszköznek tűnő székek első pillantásra meglepők, néhány további másodperc után viszont ráébredtem, hogy nem csak bátor belsőépítészeti gesztusként lehet értékelni azokat, hanem jól is néznek ki. Empirikus vizsgálattal, azaz ráülve pedig kiderült, hogy kényelmes ülés esik rajtuk.

Ami lenn szép, fenn zavarba ejtő

Az állomás összképe olyan, mintha egy nyugat-európai kortárs múzeum lenne: izgalmas, jellegzetes, korszerű, de mégis mértéktartó. És mindez így is marad egészen addig, amíg a felszínre nem érünk. Az alulról a tágasság érzését keltő üvegtetők a felszínen suta, lapos, nehezen definiálható dolgoknak tűnnek. A corten acél nem teszi őket trendivé, a döntött falak sem keltik kortárs építészeti elem képét. Inkább olyanok a Corvinus egyetem eklektikus tömbje alatt, mintha ideiglenesen lerakott, majd ottfelejtett építkezési elemek lennének.

Mindezt sajnos nem ellensúlyozza a metróépület futurisztikus, de mégis izgalmas üvegűrhajója sem. Úgy tűnik, hogy a 4-es metró eddig látott megállói közül ez kapja majd a legtöbb kritikát. Sokakat zavar majd meg a felszín alatti tér, amelynek megértését nem segítik kellemkedő elemek. Akik viszont lenn elégedettek, azok a felszínen fintorognak majd. Nem egyszerű a kínai misztikus filozófusoknak.