Tarlós István főpolgármester tegnap jelentette be a Fővárosi Közgyűlésben, hogy megkapta az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjától a Tormay Cécile életéről készült állásfoglalást, és emiatt „nem tehet mást, mint befogadja az MSZP-frakció módosító javaslatát, és visszavonja a korábbi határozatot.” Tarlós akkor magát az állásfoglalást nem ismertette, viszont ezt most megkapta a Mandiner.

Az MTA állásfoglalása arra a kérdésre keresi a választ, hogy Tormay Cécile részt vett-e „XX. századi önkényuralmi rendszer megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában”, mert ha ez így van, akkor tilos róla közterületet elnevezni. A rövid válasz az, hogy igen, a megalapozásban. És az MTA szerint Tormayról semmiképp nem kéne közterületet elnevezni, függetlenül attól, hogy ez törvényes-e.

Önkényuralmi rendszer megalapozása

Mind írói, mind közéleti tevékenységének vezérelve volt a fajvédelem és a faji kategóriákban való gondolkodás.

Tormay aktívan terjesztette ezeket a nézeteket, többször nyilvánosan antiszemitának és fasisztának nevezte magát, és az általa vezetett nőszervezet támogatta a numerus clausus bevezetését. Így

ideológusként és propagátorként nagy szerepet játszott a későbbi önkényuralmi rendszer szellemi hátterének és társadalmi beágyazottságának kiépítésében,

annak ellenére is, hogy 1937-ben meghalt, tehát személyesen nem lehetett köze semmilyen önkényuralmi rendszerhez. (A Tanácsköztársaság idején persze élt, de a kommunistáktól tartotta a távolságot.)

A törvény szerint nemcsak a döntéshozók vagy a végrehajtók vehetnek részt önkényuralmi rendszer megalapozásában, tehát Tormay is bőven ide sorolható. Vagyis vonatkozik Tormayra a tiltás, és nem lehet róla közterületet elnevezni.

Egyáltalán, miért akarna bárki Tormayról közterületet elnevezni?

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont külön megjegyzi, hogy mielőtt bárki jogászkodni kezdene, szeretnék leszögezni, Tormayról egyébként sem kéne közterületet elnevezni. Igaz ugyanis, hogy éltek nagy művészek rémes politikai nézetekkel (ilyen az amerikai Ezra Pound, a francia Louis-Ferdinand Céline, vagy a német Leni Riefenstahl), de róluk sincs sehol utca elnevezve. Ráadásul Tormaynak Magyarországon már így is van szobra, és annyira azért nem is volt nagy író. Annak ellenére sem, hogy kétszer is irodalmi Nobel-díjra jelölték, ami csak azt mutatja, hogy az irodalmi élet nagyon megosztott volt. Móricz Zsigmondot vagy Babits Mihályt senki nem jelölte – mondja az MTA intézete.

Azzal zárják az állásfoglalást, hogy vannak olyan magyar írók is, akik

tevékenységükkel közvetetten sem járultak hozzá embertársaik – köztük írótársaik – hátrányos megkülönböztetéséhez, meghurcolásához vagy erőszakos halálához, sőt számos esetben ennek megakadályozásán dolgoztak.

Inkább róluk kéne utcát elnevezni. A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Ottlik Gézát, Nemes Nagy Ágnest vagy Weöres Sándort ajánlja, az ő nevüket még semmilyen közterület nem viseli Budapesten.

Állami pénzen adták ki a könyvét

Kerényi Imre, a miniszterelnök megbízottja a fentiek ellenére emléket állított az írónőnek. A 300 milliós állami támogatásból kiadott Nemzeti Könyvtárban megjelentették Tormay Cecile egyik könyvét is. Kerényi lapunknak a kiadás időpontjában elmondta: "Tormay Cecile ellen felszólalt a ballib, de nem irodalmi munkássága, hanem a politikai működése miatt. Amit viszont el kell fogadnia a baloldalnak.”

A Nemzeti Könyvtár célja, hogy a kormány olyan könyveket jelentessen meg, amelyek megjelenítik "a nemzeti oldal" értékeit, fejtette ki nekünk Kerényi. A miniszterelnöki megbízott volt az, aki Tarlósnak javasolta, hogy nevezzen el közterületet az antiszemita írónőről.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!