Kényelmesen ül, ahogy látjuk. Mennyire áll a kampányra, hogy hátra lehet dőlni?

Nagyon sok kampányban vettem már részt, polgármesteri kampányból ez a hetedik. Sportoltam is elég sokat: hátradőlni egy meccs előtt sem lehet. Általában az esélyesnek mondott nyer, ami akkor nem szokott bekövetkezni, hogyha túlságosan hátradől, szóval hátradőlésről szó sincs.

Az esélyesek nyugalmáról beszélhetünk?

Inkább arra figyelek, hogy ne legyen hiba. Nem szeretek minden őrültségre reagálni. A kampányok tele vannak őrültséggel, mindenki mindenfélét ígér, főleg akik maguk is érzik, hogy nem nagyon fogják számon kérni rajtuk. Azok aztán mesébe illő ígéreteket tesznek.

Mit szól ahhoz, hogy Demszky szerint Bokros legyőzi önt?

Történetesen ezt a mondatot nem hallottam tőle. Mondott már máskor is nagyokat Demszky Gábor, akkor sem éreztem különösebb izgalmat.

Utánanéztünk a 2010-es programjának, ezen alapul ugye a mostani is. A 61 pontnak több mint fele ígéret maradt, 14 teljesült csak teljesen, a maradék részben.

Bocsánat a kifejezésért, de amit mond, az egy marhaság.

Legalább fénymarhaság?

Akár az is lehetne. Először is nem 61 pont van, ismerem a saját programomat, mert történetesen ezt a programot én is írtam, persze segítségekkel. Ebben vannak rövidebb és hosszabb távú ígéretek is. Annak lenne értelme, ha összehasonlítaná, hogy ebből mi valósult meg eddig, és mi van folyamatban. És ugyanezt megtenné a kitüntetéses próféta, Demszky Gábor Podmaniczky-programjával is.

Esküszöm megtennénk, de ő nem indul a választáson.

Ezt a programot nem négy évre írtuk. Ami a befejezett múltban teljesült, ott lehet, hogy jó számot mondott. De a hosszabb távú, sőt a középtávú programok nyilván nem négy év alatt teljesülnek. Nem beszélve arról, hogy én ki is egészítettem ezt a programot újabb elemekkel, ezeket illik egyben kezelni. Én inkább azt mondanám, hogy körül kell nézni a városban, és összehasonlítani a négy évvel ezelőtti fényképekkel.

Valóban vannak újabb elemek, de ezeket a napokban mutatta be sajtótájékoztatón.

Ezek már korábban fent voltak a neten. Azért volt most a sajtótájékoztató, mert most kerültek miniszteri pecsétek rájuk. Most már ezek faktumok. Azért nem tudtak erről eddig, mert mindig csak a negatív híreket keresik. Azt kereste, mit nyilatkozott Demszky Gábor, minek utána visszajött négy év után, és liberális izgalommal a lelkében elkezdett nyilatkozni.

Az egy érdekes pontja volt a kampánynak kétségtelenül…

Egyébként nekem nem ezt mondta Demszky Gábor. Ha már előjött ezzel, akkor elmondom, hogy engem is felhívott telefonon ennyi év után, és velem azt közölte, hogy biztosan te fogsz nyerni, de én Bokros Lajost fogom támogatni.

És mi volt az ön válasza?

Nem reflektáltam erre a kihívásra.

Végiglapoztuk az új programkiegészítéseket is, számos rész visszaköszön a korábbi városfejlesztési, területfejlesztési tervekből. Van persze sok új elem, azokat ki is mazsoláztam, főleg a Duna menti elképzelések között találtunk érdekeseket. Mindegyikhez van költségbecslés, de hogy forrás mikor lesz rá, arra egyelőre még nincs válasz.

Kell hogy legyen egy hosszú távú jövőkép, ott semmiféle forrásokról nem érdemes beszélni, mert azok az irányokat jelöli ki. És kell hogy legyen egy projektlista – ez még nem preferencia sorrendet jelent –, ez az integrált  területfejlesztési stratégia. Aztán vannak a középtávú elképzelések. Három kiemelt csoportról beszélhetünk. Az egyik a barnamezős övezetek visszaszerzése a város számára, a másik a Duna-partok rendezése, a harmadik pedig egy szociális városrehabilitációs program. Itt vannak már költségbecslések. Ha azt kérdezi, hogy megvan-e mindennek a forrása, persze hogy nincs meg. Mikor volt meg? Még a következő évi költségvetést sem meri senki pontosan megbecsülni, nemhogy 6-7-8 évre pontos számokkal és sorrendekkel gondolkozzék. A mi dolgunk az, hogy megfelelően előkészítsük, hogy ha akad rá forrás, akkor legyenek olyan kidolgozott projektek, amiket bármilyen pályázatra benyújthatunk.

Az uniós forrásokért meg kell birkózni, ahogy ön mondta. Emlékszünk arra a sajtótájékoztatóra, amit egy konditeremben tartott. Mostanában megint aktuális lesz?

Az állóképességem talán nem sokat romlott azóta, a fizikai teljesítőképességem valószínűleg nem éri el az akkori szintet. Otthon is vannak ilyen testépítő berendezéseim, de egy ideje már inkább a fiam használja őket. Küzdeni kell a pénzekért igen. Itt még lesznek viták. Sokszor elmondtam már, hogy létezik Magyarországon ez a Budapest–vidék ellentét. Ez nem egy túl egészséges dolog, de most, amikor a források megszerzéséről van szól, élesedik, még a politikai közösségen belül is.

És hogy áll a meccs?

Azt nem lehet tudni pillanatnyilag. Ez az őszinte válasz. Még én sem tudom, az biztos, hogy minden forintért harcolni fogok. Méghozzá egyenesen a miniszterelnöknél.

Tehát nem a Miniszterelnökségen, Lázár Jánosnál.

Hát nézze, a Miniszterelnökségen, hadd mondjam azt, hogy lehetünk mi barátok is még. Vegyük csak azt, hogy Rogán Antal frakcióvezető úrral milyen volt a kapcsolat 5-6-7 évvel ezelőtt, és most milyen..

Baráti?

Szinte baráti együttműködésben vagyunk. Tehát nem akarom semmire sem azt mondani, hogy lehetetlen. De azt kénytelen vagyok mondani, hogy megértem emberileg, ha valakinek máshol vannak a gyökerei, és emiatt  nehezen találja a helyét a budapesti társadalomban. Tudomásul is veszem, csak nem szabad megsértődni, ha valaki Budapest főpolgármestere, plusz ő maga is budapesti, neki is lehetnek érzelmei és természetes törekvései. Ha valaki van annyira intelligens, hogy belássa, mások ugyanúgy érezhetnek, mint ő, akkor nem sértődik meg, hanem tudomásul veszi, hogy a másik is küzd azért, ami egyrészt belülről jövő kényszere, másrészt pedig kötelessége is. Azt hiszem, hogy a miniszterelnök úr igazságot fog tudni tenni ebben a kérdésben.

Négy éve valami olyasmit mondott, hogy Orbán Viktorral félszavakból is megértik egymást. Ez változott az elmúlt négy évben?

Alapjában ma is igaz, legalábbis ahogy én látom. Azt nem tudom, hogy ő hogy látja. Más kérdés, hogy nem ugyanabban a székben ülünk. Az alapkérdések közül sok mindenben egyetértünk, de a Budapestről alkotott elképzeléseink nem biztos, hogy pontosan fedik egymást. De én azért hadd legyek óvatosan optimista.

Egy 2010-es nyilatkozatában az volt a fő üzenet, hogy ha megválasztják, tereprendezés és kiszellőztetés lesz a feladata, de jön majd egy fiatalabb vezető, aki folytatja. Sikerült kiszellőztetni? Jön a fiatal utód?

Hogy sikerült-e kiszellőztetni és terepet rendezni, ebbe azért nem akarok belemenni, mert bizonyosan vitát gerjesztene, különösen egy ilyen időszakban, amikor az érzelmek az átlagosnál is jobban befolyásolják az ítélőképességeket. Azt gondolom, hogy többé-kevésbé sikerült. Hogy jön egy fiatal? Én azt nem mondtam, hogy 2014-ben fog jönni. Most nem jött. Hogy mi lesz 2019-ben, azt majd meglátjuk. Én látok a kerületi polgármesterek körében egy olyan fiatalembert, akit perspektivikusan...

Az, akivel már baráti a viszony?

Nem Rogán Tónira gondolok most, mert ő épp másfelé vette az irányt, és eléggé kinyílt neki ez a pálya. Aminek örülök is, így tudunk jó barátok lenni. De látok a kerületi polgármesterek között egy személyt, akit nagyon alkalmasnak tartok erre a pozícióra. De nem mondom a nevét, mert nem akarom, hogy azok a barátok nekiessenek, akik rosszabbak tudnak lenni bármilyen ellenfélnél.

Budai vagy pesti?

Ennyit mondhatok, hogy pesti.

Ha már fiatalember, mi lesz a BKK és Vitézy Dávid sorsa?

A BKK-ról tudok beszélni, személyi kérdésekről nem. 2010-ben tőlem szokatlan engedékenységgel elkövettem néhány hibát személyi döntésekben, azt tudom mondani, hogy ha az én dolgom lesz, ilyen hibákat nem fogok elkövetni. És nem fogok legyártani magamnak öt évre egy olyan helyzetet, amiből aztán nem tudok kijönni. Alapvetően jó, hogy ez a cég létrejött, az meg nem jó, hogy túlterjeszkedett, és túlzó mértékű jogosítványokat kapott, például tulajdonosi jog gyakorlását. Ezt mindenképpen karcsúsítani szándékozom.

A birkózás akkor erre is áll?

Nem, dehogy. Budapest választott főpolgármestere a 15 önkormányzati cég egyikének a cégvezetőjével nem birkózik. A sajtó gyártotta le ezt a hülyeséget, ez nem két egyforma súlycsoport. A BKK-val kapcsolatban az az elképzelésem, hogy tagvállaltként be kell tagozódnia a városigazgatóságba, és végeznie kell a dolgát.

Összevonná a Budapesti Városüzemeltetési Központtal?

Lesz egy városigazgatási központ az én terveim szerint, és ennek jelentős tagvállalata lesz a BKK. De nem olyan széles körű jogosítványokkal, mint ebben a ciklusban.

Hogy áll fel majd ez a városigazgatóság?

Lesz egy városigazgatóság, és annak lesznek tagvállalatai. Ez a vázlatos felállás.

BKK és a többi fővárosi vállalatok – már amik megmaradtak?

Az újságírók némelyike beleszeretett a BKK-ba, amit én nehezen tudok értelmezni, mert van még 14 cég. Ezek közül nem egy legalább olyan fontos, mint a BKK.

Az elmúlt négy évben fogyott a fővárosi közműcégek száma.

Pont eggyel.

Igen, de fogyott. Vajon fogy-e tovább?

A miniszterelnök úrral folytatott beszélgetés alapján pillanatnyilag nem úgy néz ki, főleg nem úgy, hogy csapatostul viszik el a fővárosi cégeket. Egyébként a baloldal, meg a hazatért és izgatott Demszky Gábor miért akarják mindenáron megszerezni ezt a főpolgármesteri pozíciót, ha az szerintük ilyen jelentéktelen lesz. Én a megkezdett úton szeretnék járni, mert elkezdtem valamit, de nem kapaszkodom olyan kétségbeesetten a székbe, mint amilyen kétségbeesetten mások ide akarnak katapultálni.

Ön azt mondta 2010-ben...

Csak egyszer kérdeznék meg Demszky Gábort, hogy mit ígért 6-8-10 évvel ezelőtt, tudnám sorolni őket.

De ő most nem szereplő...

De annyi egykori, süllyesztőben eltűnt közszereplőt látok megnyilvánulni, hogy egyszerűen nem értem a motivációt. Fedél nélkülinek álcázott filozófus vagy filozófusnak álcázott fedél nélküli megszólal, rovarirtók megszólalnak, nem tudni miért. Lehetséges ez persze, nekem semmi közöm hozzá, de mint egyszerű állampolgár, szeretném tudni, hogy ilyen emberek mitől minősülnek ma véleményformálónak.

Visszatérve, azt mondta, fiatalabb korában ön volt a kópé az osztálykirándulásokon, például tükörtojást tett a diáktársa párnájára. Négy éve azt várta, hogy a humor a választások után visszatérhet a közgyűlésbe. Visszatért?

Azt tudom mondani, hogy a képen, amit rólam az engem utáló ultraliberálisok rajzolnak vagy igyekeznek rajzolni, azon az én gimnazista barátaim ordítva röhögnek, és tiszta hülyének nézik őket.

Mennyire volt könnyed, vicces vagy humoros az elmúlt négy év a Fővárosi Közgyűlésben?

Talán kevésbé, mint korábban, aminek több összetevője volt. Amikor az ember átlépi a 60. évét is és bekerül a – legalábbis formálisan – egyik legfontosabb pozícióba, akkor ezt sajnos valamivel kevésbé engedheti meg magának. De ez nem azt jelenti, hogy a lelkében sokat változott volna.

Azt ígérte 2010-ben, hogy nem veszi semmibe az ellenzéket, ahogy az MSZP–SZDSZ-koalíció korábban. Sikerült ez? Az ellenzék szerint nem.

Ön szerint mit kell mondania az ellenzéknek egy választási kampányban?

Mondták ezt már korábban is.

Ha már említi a PM-et, hosszú ideig azt sem lehetett tudni, hogy kik ők. Bejöttek ide egy párt színeiben listáról, aztán távoztak a pártjukból. Ez egy értelmezhetetlen társaság volt. A szocialistákkal egyébként végig volt konzultáció. Ez nem tagadható.

Milyenek voltak ezek a konzultációk? Mert sok eredményre nem vezettek, legalábbis kívülről úgy nézett ki. A közgyűlésben azt lehetett látni, hogy az MSZP minden javaslatra azt mondta, hogy nem jó, és nem is szavazta meg.

Kívülről látszott úgy. Az a baj, hogy Óbudán hozzászoktak annak idején, hogy az ellenzék is megszavazta a költségvetéseimet meg a költségvetési beszámolóimat. Itt azért kicsit más a helyzet, mert a fővárosi önkormányzat mégiscsak a nagypolitika része. Hiába vannak normális személyi kapcsolatok. Most, hogy Horváth Csaba már nem ellenfél, elmondhatom, a lakásomon is vacsoráztunk, meg borozgattunk együtt. Attól függetlenül, hogy a személyi kapcsolatok nem annyira rosszak, de mivel ez a nagypolitika része, itt vannak kötelező ellenzéki nyilatkozatpanelek. Vannak kötelező szavazások. Sokszor nem szavazhatják meg az előterjesztéseinket, mert hazamennek, és a felsőbb szervezetektől kapnak egy fülest.

Van olyan jó ez a konszenzusteremtés, mint a III. kerületi polgármestersége idején volt?

Hát, azért nem. Hazugság lenne ezt állítani, ahogy azt is, hogy minden szocialista képviselő részéről működött ez. A leggonoszabbul talán az viselkedett, akinek a környezetét a legrégebben ismerem.

2010-ben Tarlós, a pók címmel írt egy volt kollégánk egy portrét önről. Arra jutott, hogy ön ezer szállal rendelkezett, amik az önkormányzatot szinte teljesen körbefogták, és informális csatornákon legtöbbször előre lerendezte a kérdéseket.

Ezt ő honnan tudta?

Például beszélt kollégáival, képviselőtársaival.

Mesélt erről legendákat Steiner Pali is, aki pont egyszer sem volt Óbudán, csak volt valami elképzelése, hogy hogy mennek a dolgok.

De akkor ez nem így működött?

Nem egészen. Azt már régen észrevettem, hogy az emberiség egy része meseírónak született. Aminek az az eredménye, hogy sokszor az istennek nem akarják elhinni azt, ami igaz, és minden áron el akarják hinni, aminek az égvilágon semmi alapja nincs. Óbudán béke volt, ennek oka alapvetően politikai, emberi egyezség volt, amire építkezni lehetett. Bár ott is volt olyan szocialista képviselő, aki egyfelől alkalmatlan volt majdnem mindenre, másfelől mindig ellenséges volt és szemtelen próbált lenni. Nagyon sok információm volt, de ennek is volt egy legendája

Baráti hírhozó rendszerről beszélt egy volt III. kerületi képviselő.

Ez egy hülyeség. Egy főpolgármesteri, polgármesteri szobába rengeteg információ befut. Emberek egymást is mószerolják. Ezeknek az információknak egy része bár ne futna be. Van, aki hajlamos azt feltételezni, hogy az illető vezető szervez egy hálózatot, és azt működteti. Ez értelmetlen, nem így van. Jönnek ezek maguktól. Aztán kétségtelenül vannak olyanok, akikben az ember jobban bízik, vagy emberileg közelebb áll: azok gyakrabban jönnek. Ebből keletkeznek a legendák, hogy építettek egy hálózatot.

Kevesebb vagy több gondot jelent az, hogy az iskolák, kórházak átkerültek fővárostól az államhoz?

A kórházakat őszintén támogattam, bár azt hiszem az egyetlen polgármester vagyok, aki az állammal a megállapodást erről még nem írtam alá.

Miért nem?

Részint a közgyűlés állásfoglalása miatt, részint a saját meggyőződésem miatt. Bizonyos ingatlanoknál nem lehetett megegyezni, csak az önkormányzatok rovására. Pillanatnyilag jó ötletnek tűnt, hogy nem írtam alá. A kórházak központi gondozás alá vételét egyébként támogattam. Bár sokan szeretnek államosításról beszélni, de itt nem közvagyon lett magánvagyon, hanem közvagyon maradt. Ennek azért volt értelme, mert például a Honvédkórházban van vagy 16 világszínvonalú műtő, miközben volt olyan fővárosi kórház, ahol 19. századi körülmények között operáltak. Az ágykapacitások nem voltak összehangolva, sem a beszerzések. Minden drágább és rosszabb hatékonyságú volt. Ezt lehet sokkal jobban csinálni, ebben volt fantázia. A gimnáziumok elvételét elleneztem, és a mai napig nem értek egyet vele.

Járt mostanában aluljárókban?

Előfordulok. De ha most azzal jön elő, hogy sikerült-e megoldani hajléktalanügyet…

Igen, az jön. Látott hajléktalant?

Láttam hajléktalant, de messze nem annyit, mint korábban. De mégis, ön mit szeretne?  Legyen hajléktalan az aluljárókban, vagy ne legyen? Mert ha van, az a baj, ha nincs az a baj.

A kérdés inkább az, hogy sikerült-e ön szerint megoldani ezt a célkitűzést?

A legnagyobb elégedetlenség az én politikámmal kapcsolatban a hajléktalankérdésben jelent meg. Annyi csúsztatás van benne, hogy mindig csak azt kérdezték, hogy elégedettek-e a hajléktalanpolitikával, vagy nem. És a legkedvezőtlenebb indexem valóban itt van. Aztán mi is megnéztük a dolgot, és az az érdekes eredmény adódott, hogy relatíve sokan elégedetlenek, de nem mind azért, mert túl keménynek tartják, hanem egy csomóan még mindig túlságosan enyhének találják. Az egész hajléktalankérdésnek van egy szociális, humanitárius vonala, és egy rendészeti vonulata. A szociális vonalat én is erősíteni akarom, ott minden mérhető paraméterben vitathatatlanul előreléptünk a korábbi állapothoz képest. Aki ezt vitatja, vagy teljesen tájékozatlan, vagy hazudik.

És a rendészeti?

A rendészeti vonulatnak csatlakozni kell ehhez. Ha valaki ellöki a segítő kezet, és emberhez nem méltó életkörülményekhez ragaszkodik agresszíven, a város funkcionális pontjait használhatatlanná téve, azt nem kell megengedni. Ez a határozott véleményem. Ez a világon mindenütt így van. Nyilván nincs megoldva a hajléktalankérdés, az borzasztóan nehéz. Egyébként, aki mond egy pontos számot a hajléktalanok számáról, annak ibolyagőze sincs a problémáról, vagy nem mond igazat. Napról napra változik a számuk, és sok a rejtőzködő közöttük. Egyet biztosan tudok: közterületen lényegesen kevesebben hűltek ki a mi időszakunkban, mint korábban.

Sok minden változott a hivatalban négy év alatt, épült például egy új sajtószoba, ahol a sajtótájékoztatókat tartja. Tudja-e hogy a pulpituson, az ön háta mögött milyen felirat áll, jól láthatóan, arany betűkkel?

Soha nem néztem még meg.

Az áll fölötte, hogy Ego sum via veritas et vita.

Azt persze latinosként tudom, mit jelent: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Ám sose vettem észre.

Van-e ennek üzenete?

Abszolút véletlen, de nem bánom, hogy így alakult. Már csak azért is, mert hívő ember vagyok. De nem tudtam róla. Egyébként, ha bárki a személyemre vonatkoztatná, azt visszautasítom, mert hogy én hiszek abban, akire ez vonatkozik, és nemigen szeretném magam hasonlítani hozzá.

Milyen belső személyiségi jegyek segítették azt, hogy elkormányozza a fővárost?

Valamelyik nap az egyik főpolgármester-jelölt három pontban összefoglalta az ő jó tulajdonságait. Ebbe a hibába én nem szeretnék beleesni. Az öndicséret súlyos kategória. Inkább csak azt mondanám, hogy többször éreztem úgy, hogy a gondviselés nélkül, magam nem tudtam volna megoldani a problémáimat.

A következő kérdés valahogy egy alapkérdéssé vált a főpolgármesteri interjúkban: milyen állathoz hasonlítaná magát?

Erről egy olyan dolog jut eszembe, ami ráadásul a valósággal analóg. Én felügyelem az állatkertet. Ennél fogva korrepetálom a lovakat és az orangutánokat is.

Mi volt az, amit megbánt az elmúlt négy évben?

Túl sok füstölt húst ettem.