Megérkezett lapunkhoz a BKK válasza arra a bírósági ítéletre, ami szerint tisztességtelen mértékű a közlekedési cég menetjegyhez mért 92-szeres pótdíja. A BKK álláspontjának lényege: 

a pótdíj mértéke nem tisztességtelen mértékű. 

A BKK szerint egy bírói ítélet még nem tekinthető konzekvens bírói gyakorlatnak, valamint jogi kötelezettséget sem ró a BKK-ra. Ezért nem tervezik, hogy a pótdíj mértékének a megváltoztatására javaslatot tegyenek a fővárosi önkormányzatnak.

Ezzel együtt a BKK folyamatosan nyomon követi a folyamatban lévő polgári peres eljárások tapasztalatait. És ha „a bíróságok építő jellegű kritikát fogalmaznak meg határozataikban”, ahogy írták, akkor a cég „természetesen megvizsgálja az intézkedés lehetőségét”.

Eddig a lényeg, akit érdekelnek a jogi részletek, olvassa a folytatást, amiben a cég az ombudsman korábbi álláspontjára támaszkodik.

A BKK szerint a menetdíjak és pótdíjak megállapítása a jelenlegi jogi környezetnek megfelelően zajlik, amelyről az utasokat jogszabályi határidőn belül tájékoztatják. Fontos a cég szerint, hogy az alperes utas érvényes jegy és bérlet nélkül utazott, „a pótdíj helyszíni megfizetésétől elzárkózott”, valamint a 30 naptári napon belül megfizethető pótdíj összegét sem fizette meg. A BKK minden esetben fizetési felszólítást küld a nem teljesítő, pótdíjazott utasoknak, így történt ez jelen esetben is. Az utas erre a felszólításra sem reagált.

Mit mondott az ombudsman?

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa korábban más szemszögből vizsgálta a pótdíjat, azonban arra általánosan alkalmazható megállapításokat tett a BKK szerint.

„Amint az a nemzeti fejlesztési miniszter válaszában szerepel, személyszállítás esetén alkalmazott pótdíj arányosságával kapcsolatban a legfontosabb szempont a kellő visszatartó hatás elérése mind a mulasztás elkövetőjével, mind az utazás többi résztvevőjével szemben, vagyis egyrészt a pótdíjnak a szerződésszegő magatartástól való tartózkodást kell ösztönöznie, másrészről – mint kárátalánynak – fedeznie kellene a magatartás miatti bevételkiesést, illetve a menetdíj utólagos beszedésével kapcsolatos többletköltségeket. A pótdíj összege a fenti preventív és megtorló cél elérésének arányában került meghatározásra.

A pótdíj késedelmes megfizetése esetén alkalmazható összeg viszont már nem csak egy szerződésszegő magatartás, hanem annak halmozódása alapján illeti meg a szolgáltatót, mert annak alkalmazására akkor kerül sor, amikor nem csak a jeggyel, bérlettel történő visszaélést – vagy jegy nélküli utazást — követte el az utas, hanem az ennek következtében fizetendő pótdíj megfizetését sem teljesítette határidőben. A szolgáltatók tapasztalatai alapján megállapítható, hogy minél több idő telik el a szerződésszegő magatartás óta, annál kevesebb a valószínűsége annak, hogy az utas a pótdíjat megfizeti. A késedelem esetén fizetendő pótdíj összege a minél előbbi teljesítést is hivatott biztosítani, miután erre ösztönöz, illetve mivel a pótdíj behajtása a szolgáltatóknak is többletköltséget eredményez, ezt is figyelembe kellett venni a késedelmes pótdíj összegének meghatározásakor.

Általánosságban elmondható, hogy a pótdíj jogintézményének alkalmazására akkor kerülhet sor, ha a szerződő fél (az utas) szerződésellenes magatartást tanúsít. Ez esetben a miniszter szerint nincs relevanciája a szolgáltatás-ellenszolgáltatás arányosságának, hiszen a szolgáltató a pótdíj alkalmazásával a menetdíj összege felett jelentkező, rendkívüli költségeit és kiadásait próbálja fedezni. Tehát a használati díj arányossága nem vizsgálható, mert az közjogi jelleggel került meghatározásra, hiszen a jogalkotó minden jogalanyra kiterjedően állapítja meg a kötelezettséget.

„Természetesen, a pótdíj üzletszabályzatban való meghirdetésének és esetenkénti alkalmazásának preventív, megelőző jellegű funkciója is van. A szolgáltatás-ellenszolgáltatás alapvető elve érvényesülésének a közösségi közlekedésben is megvalósuló érvényesülése közös érdek, ennek betartására pedig a pótdíj alkalmazása az egyik megfelelő eszköz.“

A fentieken túl a BKK szerint „nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a visszatartó hatás érvényesülése az állami, önkormányzati költségvetésnek a közösségi közlekedés támogatására költségtérítés címén juttatott kifizetéseinek nagyságrendjére is jelentős befolyással van, amely a közpénzekkel való gazdálkodás szempontjából igen nagy jelentőséggel bír.”

BKK: Többszöri szerződésszegés

A BKK érvei szerint tehát többszöri szerződésszegő magatartásra van szükség egy adott utas részéről ahhoz, hogy a 30 naptári napon túl fizetendő pótdíj megfizetésének kötelezettsége egyáltalán felmerüljön. A perbeli esethez hasonlóan egy adott utas három szerződésszegő lépéssel juthat el a 30 naptári napon túl fizetendő pótdíj megfizetésének kötelezettségéig:

1. megsérti az utazási feltételeket (pl.: érvényes jegy és bérlet nélkül veszi igénybe a szolgáltatást)
2. nem él az utólagos bérletbemutatás lehetőségével (amennyiben rendelkezik érvényes bérlettel) 5 munkanapon belül, melynek eljárási díja 2000 Ft
3. elzárkózik a helyszíni (alacsonyabb összegű, 8000 Ft mértékű) pótdíj megfizetésétől, annak még az Üzletszabályzatban biztosított plusz határidőn (két munkanap) belül sem tesz eleget;
4. elzárkózik a 30 naptári napon belül megfizethető (16 000 forintos, 30 naptári napon túl fizetendő pótdíjhoz képest viszont alacsonyabb összegű) pótdíj megfizetésétől.

A BKK Zrt. álláspontja szerint tehát a többszöri szerződésszegő magatartással párhuzamba állítva a 30 naptári napon túl fizetendő pótdíj mértéke nem aránytalan és nem eltúlzott mértékű.

Szakértő: Sántít az érvelés

Jogi szakértő szerint a BKK többszöri szerződésszegő magatartásra utaló érvelése ott sántít, hogy bár az 1-es pont egyértelműen szerződésszegés, a 2-es, 3-as pont viszont csak lehetőség, amivel a 16 000 forintos pótdíj összege csökkenthető, és a 4-es pont esetében is bejátszhat, hogy épp nem rendelkezik akkora szabad összeggel vagy éppen külföldön tartózkodik.

Borítókép:  Kollányi Péter / MTI