A Várkert Bazár előterében álló, kalandos sorsú Várkert Kioszkról/Kaszinóról már többször írtunk, de egyik legíresebb építészünk, Ybl Miklós által szivattyúháznak tervezett épület úgy tűnik, most hosszabb időre horgonyt vetett: Kreatív Ház néven közösségi térré, kulturális helyszínné avanzsált.

Ybl olyan, mint Makovecz, bármihez nyúlt, templom lett belőle

- ezt már a megnyitón mellettem ülő építész mondta. Ez nyilván arra vonatkozott, hogy a Vár vízellátásáért felelős szivattyúházat is olyan reneszánsz köntösbe építette 1905-ben az építész, hogy száz év után is érdemes belőle reprezentatív kulturális központot alakítani.

Azt pedig nem véletlen írtam, hogy ennél a funkciónál horgonyozzák le az egykori üzemi házat (majd kioszkot, majd rendszerváltás utáni kaszinót), hiszen az épület árvízkor felúszásra hajlamos volt, ezért korábban horgonyokkal kellett rögzíteni.

Mint írtuk, az 1800-as évek végén a  Várkert Bazár kialakítása  után Ybl Miklós elnyert egy másik – ahhoz szorosan kapcsolódó – megbízást is: egy gőz szivattyúház építését a Bazár és a Duna közé. Ennek a fő feladata az volt, hogy ellássa a Várkertet vízzel, például a  park nagyszerű szökőkútjait , az istállókat, a királyi lakot a konyhát stb. Ez lett a Várkert Kioszk, amit négy év munka után, 1882-ben nyitottak meg.

Amihez ma egy szekrénnyi berendezés is elég lenne, ahhoz akkoriban egy házat kellett építeni: kellettek a hatalmas gépek, a gőzt fejlesztő kazán, tárolótér a fűtéshez szükséges szénnek, szociális helyiségek a munkásoknak stb. A feladat ráadásul két szempontból is különlegesen nehéz volt:

• számolni kellett a Duna közelsége miatt az állandó árvízveszéllyel,
• bele kellett illeszteni az épületet a rakpart látképébe.

A feladatokat Yblék tökéletesen oldották meg. A Duna-víz zsilipeken keresztül, többszörös kavicsszűrés után a közelmúltban feltárt ciszternákban gyűlt, hogy azután a folyamatosan dolgozó gőzszivattyúk segítségével a Várba jusson. Bár a szénraktár és a gépház jó része is a pinceszintre került, olyan tökéletes volt a szigetelése (tulajdonképpen egy mesterséges mészkőtömböt hoztak létre az áradások kizárására), hogy oda nem tudott betörni a víz. 

A második kihívás sem volt könnyebb, de az eredmény ugyanolyan jó, ráadásul sokkal látványosabb lett: el kellett rejteni a több emelet magas berendezést a kéménnyel és a szénraktárral a neoreneszánsz királyi kert közvetlen szomszédságában. Ybl Miklós a széntárolót a pincébe helyezte, ahová a Duna felől lehetett berakodni. Mai szemmel egészen gyönyörű, hogy nem csak boltívek, de kupolák is rögzítik a mennyezetét annak a helynek, amit a szénlapátolókon kívül nem sokan láthattak akkoriban. Innen talicskázták át a fűtőanyagot a kazánházba. Ennek a helyiségnek a padlója a pincében volt, de a mennyezete két szinttel feljebb. Itt, a tulajdonképpeni üzemcsarnokban a galérián kis lakást alakítottak ki a dolgozóknak. Alighanem ez volt a legpazarabb kilátású üzemi munkáslakás Magyarországon.  A legszebb persze a kémény megoldása, amit egy tornyocskába rejtett el Ybl.

A technika ugyan viszonylag hamar elavult – 1905-ben kapcsolták le végleg a szivattyúkat –, de a korabeli hirdetések szerint a kávéház a kerthelyiséggel népszerű maradt. A háborúban viszont megsérült, és az állapota a szocializmus alatt tovább romlott. A privatizációval egy izraeli befektetőhöz került az épület, aki kaszinót nyitott benne, majd rendezvénytermet.

Túl jól nem mehetett a bolt, mert az elmúlt egy évtizedben szinte végig árulta a házat. 2009-ben még 4,4 milliárd forintot kért érte, 2014-ben már csak 2,5-et. 

Állami kezekbe kerül a Várkert Kioszk

Az épület legújabbkori története 2016-ban kezdődött, amikor korábbi izraeli tulajdonosától megvásárolta a Magyar Nemzeti Bank (MNB) által létrehozott Pallas Athéné alapítványok, méghozzá 3,3 milliárd forintért. A szervezet még ráköltött a 2017-ben kezdődő felújításra közel 1 milliárd forintot, és ezennel meg is nyithatta kapuit a Kreatív Ház. A rekonstrukciót az átadáskor így jellemezte Nagy Gábor Tamás, I. kerületi polgármester:

Megújító, fiatalos lelkületű, de értekmegőrző felújítás történt.

Az első tárlatot Szőke Gábor Miklós, a falécekből készült köztéri szobrairól (például a Fradi sasról, vagy az atlantai falkonról) ismert szobrász műveiből rendezték.

(A képekre kattintva galéria nyílik)

A kiállítás – saját szavai szerint – Szőke Gábor Miklós művészi fejlődését mutatja be, a pincéből indulva a kezdetektől, egészen az emeleten lebegő gigantikus dobermannig.

A következő kiállítás tematikája pedig a sanghaji dizájn lesz.