Közel két évvel ezelőtt alakult meg a második Gyurcsány-kormány, és vette kezdetét a Molnár Lajos majd Horváth Ágnes nevével fémjelzett egészségügyi reform. Vasárnap várhatóan nem csak a koalíciónak, de az egészségügy átalakításának kétéves, konfliktusokkal terhelt fejezete is lezárul. Mi történt ebben a két évben az egészségügyben? Vannak kudarcok bőven, és néhány eredmény.
Ha másra nem, arra jó volt az elmúlt két év, hogy élesen szembesítette a társadalmat azzal, hogy az egészségügyi ellátás pénzbe, mégpedig az adófizetők pénzébe kerül. A minisztérium fő üzenete az volt, hogy az egészségügyi ellátást nem egy feneketlen zsákból finanszírozzák, a járulékokból befolyó összeg igencsak véges, s ezt meg kellene próbálni hatékonyan elkölteni.
Szembesülhettek a kórházak és a betegek is azzal, hogy az egészségügyi ellátás ugyan az állam felelőssége, de van felelőssége a betegnek és a kórháznak is. Megpróbálták – félsikerrel - arra ösztönözni a szocializmusból örökölt, lomha intézményrendszert, hogy idomuljon az egészségügy új kihívásaihoz és az ország romló gazdasági helyzetéhez (amelyért persze jelentősen részben a Gyurcsány-kormány maga volt felelős). Nem sikerült.
A legnagyobb bukta kétségtelenül az egészségbiztosítási rendszer átalakítása volt. Az MSZP és az SZDSZ nem tudott dűlőre jutni egymással, s ebbe két miniszter, Molnár Lajos és Horváth Ágnes is belebukott. Utóbbival együtt a koalíciónak is lőttek.
Az már az SZDSZ 2006-os választási programjában is szerepelt, hogy üzleti alapon működő egészségbiztosítók kényszeríthetik ki az egészségügy hatékonyabb és minőségibb működését. Egészségügyi szakemberek és politikusok is úgy vélték, ezzel kellett volna kezdeni az egész reformot. Nem így történt.
Molnár Lajos 2007 tavaszán adta be lemondását, mert nem tudta elfogadni, hogy a több-biztosítós rendszer bevezetéséről szóló döntést tovább halogassák. Ebből már akkor koalíciós válság lett. Az akkor SZDSZ elnöknek választott Kóka János már akkor megpendítette, hogy biztosítási reform nélkül a liberálisok nem maradnak a koalícióban.
A nyár végégig tartó koalíciós egyeztetések eredményeképpen alakult ki az a koncepció, amely szerint megyei illetékességű pénztárak alakulnak, amelyekben a magánbefektetők csak kisebbségi tulajdonosok lehetnek. Az erről szóló törvényt idén február 11-én fogadta el a parlament.
A váratlan fordulat egy hónappal később következett be. Az elvesztett vizitdíjas népszavazás után és a Liga, illetve az Albert-házaspár egybiztosítós egészségügyet megerősítő népszavazásának árnyékában a szocialisták kihátráltak az általuk egy hónapja még támogatott törvényből, s már nem értettek egyet a magántőke részvételével az egészségbiztosításban. Horváth Ágnes menesztette a kormányfő, és ezzel véget ért a 2006 tavaszán kezdődött, sok konfliktust kiváltó és igencsak felemásra sikeredett magyar egészségügyi reform.
Molnár Lajos stratégiája 2006-ban a gyors letámadás volt. Nem bízott abban, hogy az orvostársadalom és a kórházvezetők képesek lesznek önmaguk megreformálására. Ez később vissza is ütött. Az átalakításokat végig a szakma és a betegek ellenkezése kísérte, hiába hangoztatták, hogy a legtöbb lépés épp a beteg érdekében történik.
Nem jött be Molnár Lajos számítása az orvosi és gyógyszerészkamara meggyengítésére. Hiába fogadták el 2006-ban a kötelező kamarai tagság megszüntetéséről szóló jogszabályt, a két testület – erős ellenzéki politikai támogatás mellett – talpon maradt és túlélte ezt a két évet.
Az első nagy ütközetet a gyógyszerészek vívták a kormánnyal 2006 végén. Végül elfogadták a patikaliberalizációs törvényt, amely megkönnyítette új patikák nyitását és lehetővé tette a vény nélküli gyógyszerek gyógyszertáron kívüli forgalmazását. 207 új gyógyszertár alapítását engedélyezte az ÁNTSZ, és 623 gyógyszertáron kívüli gyógyszerforgalmazási engedélyt adtak ki 2008. január 30-ig (80 százalékukat vidékre).
Ma már egyre megszokottabbá válik, hogy fájdalom- vagy lázcsillapítót a benzinkúton is vásárolhat az ember. Ennek káros hatásai azonban a gyógyszerészkamara szerint később jelentkezhetnek: a könnyen elérhető, tünetekre szedett készítményekkel való öngyógyszerezés elfedheti az igazi bajt, s az ebből kialakuló súlyosabb betegségek nagyobb számban később lesznek kimutathatók az egészségügyi rendszerben.
Cikkünk folytatódik, kérjük, lapozzon a 2. oldalra.
A színről lelépő SZDSZ-es egészségügyi tárca talán a legbüszkébb a gyógyszergazdaságossági törvényre volt. Kétségtelen, hogy a korábbi években épp a hatalmas gyógyszerkiadások miatt nem lehetett kordában tartani a társadalombiztosítás kiadásait. Az új szabályok erős árversenyre kényszerítették a gyártókat. Ennek köszönhetően 959 termék ára csökkent. Az árcsökkenés azonban sok esetben csak a tb-támogatás (tehát az állam kiadásainak) csökkenését jelentette, előfordult, hogy a beteg által fizetett térítési díjak emelkedtek. Ennek köszönhetően 2007-ben először sikerült az előirányzott összegből kihozni a tb gyógyszerkiadásait. 2008. elejére sikerült elérni, hogy jelenleg csupán elvétve van olyan hatóanyagot, amihez Európában olcsóbban lehet hozzájutni. A gyártók és forgalmazók azonban mára eljutottak a végpontra, így további jelentős árcsökkenés már nem várható.
Kifejezetten a betegek érdekében hozott intézkedés volt az Egészségbiztosítási Felügyelet létrehozása. Bár az elmúlt években jelentősen bővült a műhibaperek száma, kellett egy olyan fogyasztóvédelmi intézmény, amelyhez fordulhatott a beteg, ha nem kap megfelelő ellátást vagy ha nem veszik emberszámba a kórházban. A 2007. január 1-jén megalakult intézményt sok kritika érte amiatt, hogy a Molnár Lajos minisztériumából oda igazolt Kovácsy Zsombor vezeti. Az elmúlt egy év azonban nem mutatta azt, hogy politikai alapon működött volna a Felügyelet. 2007-ben közel 5 ezer esetben fordultak a Felügyelethez, az esetek tizedében eljárás is indult. A Felügyelet 117 hatósági ellenőrzést végzett, és 190 esetben bírságot szabott ki kórházakra.
2007 áprilisától civil tiltakozások és politikai lobbiharcok közepette átalakították a kórházi intézményrendszert. Ezt elsősorban az indokolta, hogy sok kihasználatlan ágy volt, illetve az országban nagyon egyenetlenül oszlottak el a kórházi kapacitások (Budapesten sok kórház van, vidéken kevés, túl sok gyógyító és kevés krónikus betegek ellátására alkalmas ágy volt). Bár kezdetben több kórház bezárásáról volt szó, a politikai alkuk eredményeképpen végül “csak” hármat szüntettek meg. 39 kiemelt kórházat jelöltek ki a bonyolultabb és költséges beavatkozásokra, a területi kórházak csak az egyszerűbb ellátási feladatokat végezhetik, számos intézmény pedig csak krónikus betegek ápolására szakosodott. A legfrissebb adatok szerint jelenleg 44.388 aktív és 27.153 krónikus kapacitásra alkalmas ágyat finanszíroz az egészségbiztosító.
A tavaly február 15-én bevezetett vizitdíj és kórházi napidíj alig több mint egyéves története önmagában is jól példázza a rosszul előkészített és bevezetett reformot. A 2006-os választási kampányban folyamatosan cáfolták a díjakról szóló terveket, majd mégiscsak bevezették azokat. Bár a kórházaknak és a háziorvosoknak a korábbinál több bevételt jelentett, végig tiltakoztak ellene. Bár mintegy 4 millióan kaptak részben vagy teljesen mentességet a díjfizetés elől, az ellenzék hatásosan érvelt azzal, hogy a díj a szegényeket visszatartja az orvoshoz fordulástól. A kormány későn próbált a kórházi orvosok kedvében járni azzal, hogy idén előírta: a pénz egy részét a dolgozók jutalmazására kell fordítani.
A vizitdíjnak a háziorvosok és kórházak bevételén kívül voltak közvetlen hatásai is. Szerepet játszott a gyógyszerkiadások korlátozásában, a kórházi ágyak és az orvosi rendelők terheltségének csökkentésében (bár az ellenzék szerint valószínűleg az indokolt orvoshoz fordulást is korlátozta). A minisztérium kalkulációi szerint ezzel mintegy 40 milliárd forint megtakarítást idézett elő. Az idén március 9-én tartott népszavazáson azonban a választók döntő többsége elutasította a díjakat.
Sikeresebb intézkedés volt a potyautasok kiszűrésére indított akció. 2007 elején több mint egymillió emberről derült ki, hogy nem fizet (vagy nem fizetnek utána) egészségbiztosítást, illetve adminisztrációs hibák miatt rendezetlen a jogviszonya. Az OEP korábbi becslése szerint 2006-ban a járulékot nem fizetők „ingyenes" ellátása közel 50 milliárd forint kiadást jelentett az egészségbiztosítónak. A tavaly áprilisban indult akció után ma a korábbi 1,1 millióról kevesebb, mint 400 ezerre csökkent azok száma, akinek nem tisztázott biztosítási jogviszonya. A potyautasok kiszűrésével 2007-ben 109 milliárd forinttal több folyt be az Egészségbiztosítási Alapba, mint 2006-ban.
Mindez jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az Egészségbiztosítási Alap (amiből a hazai orvosi ellátás és gyógyszerkiadások költségeit fedezik) 2007-ben történetében először nem mutatott hiányt, sőt 28 milliárd forint pozitívummal zárt.
Ennek az összegnek a nagyobb részét – mintegy 25 milliárd forintot - visszaadták a kórházaknak, illetve ebből indították a kórházi étkeztetés javítását illetve a kórházi széfek felszerelését célzó „hangulatjavító” programot. Előírták, hogy a kórházakban napi háromszori étkezést kell adni a betegeknek, az ebédnek pedig kétfajta választható menüből kell állnia. A kórházak ellenezték a széfek felszerelését mondván nem ez a legfontosabb probléma az egészségügyben, még ha a rendőrség tapasztalatai szerint évente 1400-1700 lopás történik is egészségügyi intézményekben.