Gyurcsány Ferenc, Petrétei József rendészeti és igazságügyi miniszter, valamint Kis László alkotmánybíró szerepével is foglalkozik az Élet és Irodalom cikke, amely a nyolcvanas évek elején a pécsi Dialógus-békecsoport tagjai elleni állambiztonsági intézkedésekről szól. Ungváry Krisztián történész szerint az állambiztonság a KISZ- és MSZMP-s pártfunkcionáriusokat gyakorlatilag állambiztonsági feladatok végrehajtására, figyelésre és jelentések írására is használta.
A nyolcvanas években az állambiztonság egyik sikeres akciója a Dialógus-békecsoport szétverése volt, írja az Élet és Irodalomban megjelent tanulmányában Ungváry Krisztián. A történész szerint a Dialógus-ügyben sem az ügynökök adták a fontos információkat, hanem a besúgások szempontjából sokkal fontosabbak voltak az akkori "hivatalos kapcsolatok", köztük Gyurcsány Ferenc a pécsi tanárképző kar KISZ-titkára, Petrétei József politikai munkatárs vagy Kis László, a jogi kar párttitkára, jelenlegi alkotmánybíró.
A Dialógus-csoport a Nyugat-Európai békemozgalmak példáján felbuzdulva civil kezdeményezésként indult, amelyet azonban nem néztek jó szemmel a hivatalos szervek, tekintve, hogy Magyarországon működött az Országos Béketanács.
A főként egyetemistákból álló csoport tagjai 1982-ben Pécsre utaztak, hogy ott propagálják a békekezdeményezést. Itt a tanárképző kar KISZ-faliújságára Benkő Zsuzsa, a JPTE hallgatója kifüggesztette felhívásukat a mozgalom létrejöttéről.
Bár Gyurcsány Ferenc, a tanárképző kar akkori KISZ-titkára korábban garantálta, hogy a faliújságra elvileg bárki azt függeszthet ki, amit akar, a Dialógus-csoport felhívása miatt Vincze Rózsa tanársegéd azonnal az elhárítótiszthez, Jerszi Lajos századoshoz ment, s a felhívást eltávolították. Benkő Zsuzsa másnap újabb plakátot tűzött ki, amelyben értetlenségét fejezte ki, miért kellett levenni az első példányt. „A mi politikai berendezkedésünk – eddig reméltük – azért ezt legalább lehetővé teszi”, írta.
Az esetről Walz János a dékáni hivatal vezetője és az AC-39 számú szt-tiszt jelentést írt. Ebben szerepel, hogy „mindkét anyaggal kapcsolatban megbeszélést folytattunk a kari KISZ-titkárral (Gyurcsány Ferenc) valamint tájékoztattuk az egyetem PB-titkárát.”
Az ügyben az állambiztonság megyei III/III-as osztálya és a központi III/III-2-es ifjúságvédelmi osztálya is dolgozni kezdett. November 16-ra elkészült a rendőrfőkapitány állambiztonsági helyettese által jóváhagyott négyoldalas intézkedési terv. Ez rendelkezett a tanárképző kar összes hallgatója kézírásmintájának beszerzéséről.
Ellenintézkedésként a bomlasztást és a pozitív irányú befolyásolást jelölték meg. Ungváry Krisztián szerint itt érhető tetten a BM és a KISZ, valamint az egyetemi „hivatalos kapcsolatok” szoros együttműködése. Az intézkedési terv szerint „beszélgetést folytatunk az intézményben lévő hivatalos és társadalmi kapcsolatainkkal, felkérjük őket arra, hogy a felhívásokkal kapcsolatban ellenpropagandát fejtsenek ki”.
Az MSZMP, a KISZ és a BM együttműködése később is szoros. Néhány Dialógus-aktivista újabb pécsi látogatása előtt Jerszi elhárítótiszt jelentése szerint „A Pécsre érkező személyeket a KISZ-bizottságon fogadják és a PB-titkár által kijelölt vezetők azok minden lépését figyelemmel kísérik, tevékenységükről beszámolnak”.
Ungváry szerint mindez azt mutatja, hogy az állambiztonság a KISZ- és pártfunkcionáriusokat gyakorlatilag állambiztonsági feladatok végrehajtására, figyelésre és jelentések írására használta. Említett tevékenysége tehát teljes mértékben kimeríti az ügynöki munka fogalmát.
Az események szerint Gyurcsány Ferenc a kar KISZ-titkára egyfajta cenzori tevékenységet is ellátott. Egy 1982 decemberi jelentés szerint egy békefelhívást, amelyet a holland egyház felhívása alapján készítettek a Dialóg csoport tagjai, a KISZ-titkár eltávolította a faliújságról.
Ungváry szerint Gyurcsány tevékenysége nagyrészt abban merült ki az ügyben, hogy a Dialógus plakátjait levette a faliújságról. Nevesítve csak egyszer fordul elő az ügy dossziéjában, indirekt módon lehet arra következtetni, hogy ő is érintett. Az is igaz viszont, írja Ungváry, hogy a Jerszi elhárítótiszthez kerülő bizonyítékok, plakátok, egyike sem közvetlenül Gyurcsánytól származott.
A történész kutatásai szerint viszont az egyetemen Gyurcsány Ferenc volt az egyetlen, aki vállalta a nyílt vitát a karon a Dialógussal szemben. Amikor 1983 márciusában KISZ-küldöttgyűlésen vitatták meg a Dialógus plakátjainak ügyét, Gyurcsány a kari újság tudósítása szerint azt mondta: „nem híve az adminisztratív intézkedéseknek, inkább arra kell törekedni, hogy a disputa minden képviselőjének teremtsünk olyan fórumot, ahol kifejtheti véleményét.”
Gyurcsány később egy 1984-ben írt cikkében a Dialógus mozgalmat is megemlíti, amelynek tagságát jóindulatú és félrevezetett emberekként mutatta be.
A tanulmány megemlíti Petrétei József, jelenlegi igazságügyi miniszter szerepét is a Dialógus-ügyben. Pécsett 1982-ben több egyetemista független békemegmozdulást akart szervezni május 1-jén, s ehhez támogatást kértek a KISZ-bizottságon. Akkor Petrétei volt az egyetemi vagy a kari KISZ-titkár. Ő türelmet kért, mondván, hogy ezt a felettes szervekkel egyeztetni kell. Több hétig halogatta a döntést, majd néhány nappal május 1-je előtt közölte: nem tarthatják meg a megmozdulást.
A történész kutatásai szerint az ügyben az állambiztonsággal sokkal élénkebb kapcsolatot ápolt Kis László, a pécsi jogi kar párttitkára, aki ma alkotmánybíró. Arra, hogy akkoriban lehetetett másként is viselkedni, Ungváry Krisztián példaként hozza a tanárképző kar párttitkárát, Vonyó Józsefet. Az ő neve egyetlen egyszer sem bukkan fel az iratokban, ami Ungváry szerint azt bizonyítja: aki nem akart, az pártitkárként is ki tudott maradni az állambiztonsággal való összefonódásból.