A magyar államnak nem kell megfizetnie a főváros 100 milliárd forint nagyságrendű követelését a 4-es metró perében - döntött pénteken a Legfelsőbb Bíróság. A döntés szerint a kormány és a főváros között kötött szerződés nem kötelezi az államot, mert arról az Országgyűlésnek külön törvényben kellett volna határoznia. Varga Mihály pénzügyminiszter precedens értékűnek nevezte az ítéletet. Demszky Gábor pénteken délután kijelentette, a főváros várhatóan felülvizsgálati kérelmet nyújt be a döntés ellen.
Varga Mihály pénzügyminiszter |
A szerződés nem kötelező
A döntés hatálytalanította azt a korábbi, a Fővárosi Bíróságon született elsőfokú ítéletet is, amelyben a bíróság 26,5 milliárd forint megfizetésére ítélte a kormányzatot. A Legfelsőbb Bíróság szerint 1998. áprilisában Medgyessy Péter akkori pénzügyminiszter a költségvetés megkerülésével írta alá polgári jogi szerződésben a metrómegállapodást. Ezért az nem kötelező az államra nézve, mert hiányzik hozzá az Országgyűlés felhatalmazása.
Demszky várhatóan felülvizsgálati kérelmet nyújt be
A pénzügyminiszter szerint a bíróságnak azt kellett tisztáznia, hogy milyen viszonyban van a pénzügyminiszter személye a mindenkori költségvetéssel, illetve az adófizetők személyével. A miniszter szavai szerint a bíróság döntése is megerősítette, hogy az adófizetők biztonságban érezhetik pénzüket, hiszen még egy pénzügyminiszter sem dönthet egy tollvonással több százmilliárd forint összegű állami támogatásról az Országgyűlés hozzájárulása nélkül.
Demszky Gábor |
Borókai Gábor kormányszóvivő nem kívánt nyilatkozni az ügyben, mert a MeH véleménye szerint az a Pénzügyminisztérium hatáskörébe tartozik. Tirts Tamás, a fővárosi Fidesz-MDF-MKDSZ frakciójának vezetője sajtóközleményében úgy fogalmazott: "Demszky Gábor főpolgármester politikai ripacskodásának újabb fejezete zárult le a Legfelsőbb Bíróság jóváhagyásával".
A sztori
A húsz évvel ezelőtti - ma már kissé avíttan hangzó - 'Budapest és környéke Közlekedésfejlesztési Terv' jelölte ki elsőként a metró negyedik vonalának a Dél-Buda - Rákospalota viszonylatot. Aztán az ölet a süllyesztőbe került: tizenhat évig nem történt semmi. 1996-ban a főváros közgyűlése újra elfogadta a nyomvonalat, és felkérte Demszky Gábor főpolgármestert, hogy tárgyaljon a kormánnyal a költségek finanszírozásáról. 1997 februárjában ennek hatására megszületett a kormánydöntés: a kormányzat beszáll a metró költségeinek finanszírozásába.
Így a Dél-Buda-Rákospalota metróvonal Etele tér és Baross tér közti metrószakaszának megépítéséről szóló alapszerződést 1998. április 7-én már alá is írta a kormány, a főváros és a BKV. A kormány a beruházás saját erő szükségleteinek 60 százalékát vállalta, ennek tudatában a főváros három nagy nemzetközi pénzintézettel, a Nordic Investment Bankkal, az Európai Beruházási Bankkal és a Kreditanstalt für Wiederaufbauval megkezdte a tárgyalásokat. Budapest a költségek ráeső részét a belterületi földek ellenértékéből finanszírozta volna. A hitelintézetek révén lényegesen alacsonyabb piaci hitelhez jutott volna a főváros: az EIB például 1998 februárjában 200 millió euró összegű hitelt hagyott jóvá, áprilisban pedig a BKV-val kötött 50 millió eurós megállapodást.
A kormány "felrúgta" a megállapodást
Járai Zsigmond |
A főváros ezért beperelte a kormányt. Első körben a szerződésben vállalt hozzájárulások összegét: 32,5 milliárd forintot, kártérítésként pedig 51,2 milliárd forintot és annak - a teljesítés megtagadásától a fizetés napjáig számított - évi 20 százalékos késedelmi kamatot kért. Princz Gusztáv bíró a tárgyalás kezdetén azt kérte a fővárostól, hogy 15 napon belül jelölje meg pontosan, mi alapján számította ki a kártérítés összegét ugyanis az jócskán eltér az 1998 áprilisában megkötött megállapodásban szereplő, a kormány által vállalt 23 milliárd forintos összegtől.
A metróper első jogerős ítélete 1999 júniusában jogszerűtlennek mondta ki a szerződés felmondását, vagyis továbbra is érvényesnek tartotta a beruházásra vonatkozó kormány-főváros megállapodást. A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati tanácsa azonban később kimondta: a Fővárosi Bíróság jogerős ítéletében túlterjeszkedett a hatáskörén, amikor úgy fogalmazott, hogy az államnak 1999 decemberében ki kellett volna fizetnie az első részletet.
A kormánynak fizetnie kell
A Fővárosi Bíróság 2000 szeptemberében született - igazodva az első jogerős ukázhoz - elsőfokú ítéletében arra kötelezte a magyar államot képviselő pénzügyminisztert, hogy 15 napon belül fizessen ki 26,5 milliárd forintot a fővárosnak. Princz Gusztáv bíró úgy ítélte meg, hogy azok már lejárt követelések. A főváros további, mintegy 70 milliárd forintos követeléséről viszont a bíróság úgy vélekedett: ennek a határideje még nem járt le, ezért erre vonatkozólag a pert megszüntette. Ezt a pénzt a főváros újabb perben követelheti.
A bíróság az ítélet indoklásában nem fogadta el a kormány az ország teherbíró-képességének az 1999. és 2000. években bekövetkezett természeti csapások, és az országon kívüli hatások több, nem várt kiadással járó intézkedések számlájára írott meggyengülését felhozó érvelését.
Fellebbezés - védekező alapállás
Az már biztos, hogy fellebbezünk a Fővárosi Bíróság metróperben kihirdetett elsőfokú ítélete ellen - jelentette ki Varga Mihály, a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára közvetlenül az ítélethirdetés után. A kormány védekezésének alapvetését Perlaki Jenő fideszes parlamenti és fővárosi közgyűlési képviselő úgy foglalta össze, hogy "a szerződés elsősorban azért jogellenes, mert azt az 1998-es országgyűlési választások előtt felhatalmazás nélkül írta alá az akkori pénzügyminiszter és a főpolgármester. "Az államnak meg kell fellebbeznie ezt az ítéletet" - hangsúlyozta a fideszes politikus, aki szerint a főváros és az állam viszonyában a főváros szít viszályt és leginkább Demszky Gábor főpolgármester gerjeszt ellentéteket.
Az állam azért is fellebbezett, mert az elfogultsági kifogásainkat érdemben nem vizsgálták - indokolta a lépést az állam nevében eljáró Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda. Az ügyvédek azért is kezdeményezték az ítélet hatályon kívül helyezését, mert - véleményük szerint- a per alapját képező szerződést az akkori pénzügyminiszter parlamenti felhatalmazás nélkül írta alá. A jogászok úgy vélték: sokkal kisebb összeg odaítéléséről is az Országgyűlés szokott dönteni, tízmilliárdokról pedig nem dönthet egy ember.
A Legfelsőbb Bíróság most kihirdetetett ítéletében tulajdonképpen a szeptemberi ítélethirdetés utáni kormánykifogásoknak adott helyt.