Magyarországon a hólapáton és a sózáson kívül nem sok csúszásmentesítési eszközt alkalmazunk, az ugyanakkor már általánosan elfogadott tény, hogy a téli sózás óriási terhet jelent a városoknak és a környezetnek. Külföldön több módszert ötvöznek, alkalmazkodnak a helyi sajátosságokhoz, így a környezetet is kevesebb kár éri. 2010-től bírságot kell fizetni, aki járdát sóz, kormányrendelet védi majd a fákat.

Budapesten szerda reggel ónos eső kezdett esni, ami akár fél centinél is vastagabb jégpáncél kialakulását okozhatja, a közlekedési fennakadások elkerülésére a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. (FKF) só és homok keverékét szórja a közutakra. Kiemelten kezelik a tömegközlekedési és a főútvonalakat, a fővárosba bevezető utakat, a felüljárókat, hidakat, továbbá a kórházakba és az élelmiszer-elosztó központokhoz vezető utakat, mondta el kérdésünkre Horti Zsófia szóvivő.

Az FKF az utóbbi tíz évben telente átlagosan 20-25 ezer köbméter hintőanyaot szór a fővárosi utakra. Ez a szám nem kizárólag sót jelent, ebben benne van a homok, az útkáli, illetve egyéb csúszásgátló anyagok is.

Mivel a hőmérséklet nem éri el a nulla fokot, ami csapadék leesik, azonnal megfagy, hívta fel a figyelmet. Ilyen időjárásban a téli gumi ugyan javasolt, de azzal sem lehet elkerülni a csúszást, igazán csak a szöges gumi használata lenne megoldás, az azonban Magyarországon nem megengedett.

Az FKF a közutak csúszásmentesítése mellett a főváros járdái 10 százalékának biztonságossá tételéért is felel. A fennmaradó 90 százalék a társasházak gondnokainak, illetve közös képviselőinek, vagy az ingatlan tulajdonosának felelősségi körébe tartozik. Az FKF csúszásmentesíti például a közlépcsőket, hidakat, felüljárókat, ehhez a sózás helyett alternatív anyagokat, zeolitot és kalcium-kloridot használ.

Védik a fákat

2010. szeptember elsején lép hatályba a fás szárú növények védelméről szóló 346/2008 (XII.30.) számú kormányrendeletnek az a része, ami szabályozza, hogy a járdákon nem lehet olyan anyaggal síkosságmentesítést végezni, ami kárt okoz a környezetben. A rendelet tilalma nem vonatkozik az úttestre, Horti Zsófia szerint azért, mert onnan a homok és só keveréke a csatornákba kerül, így nem károsítja a fákat.

Horti Zsófia hangsúlyozta, az FKF odafigyel, hogy csak a szükséges mennyiséget szórja ki, a hely, a csapadék és a hőmérséklet függvényében pontos számításokat végeznek, hogy hány gramm kerüljön a keverékből egy négyzetméterre.

„Aki a fás szárú növények védelméről szóló jogszabály hatálya alá tartozó fás szárú növény telepítésére, fenntartására, kezelésére vonatkozó kötelezettséget nem teljesíti, ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható” – olvasható a rendeletben.

 

Ötvenezres bírság a sózásért

Bendik Gábor, a Levegő Munkacsoport jogásza elmondta, hogy ez alapján a rendőrség majd bírságolhat a járdák sózása miatt, hiszen a rendelet tartalmazza, hogyan kell eljárni a fák védelméért. „Belterületi közterületen - a közúti forgalom számára igénybe vett terület (úttest) kivételével - a síkosságmentesítésre olyan anyag használható, amely a közterületen vagy annak közvetlen környezetében lévő fás szárú növény egészségét nem veszélyezteti” – olvasható a rendelet 5. paragrafusában.

Mivel a sózás környezetkárosító hatása köztudomásúnak tekinthető (elvonja a vizet például), és az 5. paragrafust a kezelési kötelezettségek között határozták meg, így szabálysértésnek minősül, ha valaki sóval csúszásmentesít egy járdaszakaszt. Kiemelte, hogy mindenképp jó, ha a jogalkotó már a bevezetés előtt tájékoztatja a rendelet tartalmáról a lakosságot, mert nem is a szankció a legfontosabb, hanem hogy az önkéntes jogkövetés megvalósuljon.

A tömény só gyilkol

Hasznos Gábor, a környezetvédelmi minisztérium talajvédelmi szakértője kifejtette, hogy nagyobb mennyiségű só kiszórása óriási terhet jelent a városnak, hiszen az olvadás után az a felszíni, a felszín alatti vizekbe kerül, károsítja az élővilágot, a járműveket, valamint az épített környezetet, így a csatornákat és útburkolatokat is. Úgy véli ugyanakkor, hogy bár a só használatát korlátozni célszerű, de nem szabad teljesen betiltani, mert a közlekedés biztonságát csak ezzel lehet igazán hatékonyan megoldani.

Hasznos Gábor elmondta, hogy a reptereken például folyékony, alkoholtartalmú anyagokat használnak (ez hasonlít az autósok által használt jégoldóhoz), ami ugyan hatékony, de glikoltartalmuk miatt rendkívül károsak a környezetre: bemosódnak a vízbe és nem bomlanak le. A só ezzel szemben legalább jelen van amúgy is, csúszásmentesítéskor csak a töménysége miatt problémás, hiszen olvadáskor nagy mennyiségben kerül a talajba és károsítja a növényzetet.

Mit kell akkor a járdákra szórni?

Hasznos Gábor számos megoldási javaslatot sorolt fel, melyeket a járdákon sózás helyett lehet alkalmazni: kőzúzalék, homok, fahamu, faforgács, nádfonat, zeolit, és persze ha csak egyszerűen hóról van szó, azt el lehet lapátolni. Mesélt egy transhead névre hallgató magyar szabadalomról, ami tömény nitrogénoldat, és permetezni kell a járdára, jégmentesítő hatása 24-48 óráig tart.

A skandináv országokban például a közutakon se használnak sót, ott a hó tömörítése után gránitörleményt szórnak szét, ami utána a szöges gumival felszerelt autóknak biztonságossá teszi a közlekedést. A szakember elmondta, hogy Magyarországon az időjárás viszont teljesen más: míg a skandináv országokban akár hónapokig folyamatosan van hó, addig nálunk ez az arány átlagban 20 nap. A kőtörmelék hátránya ugyanis az, hogy olvadás után össze kell takarítani, mert a felpattanó kődarabok veszélyesek lehetnek.

Hasznos Gábor szerint a külföldi példákból azt lenne érdemes ellesnünk, hogy számos nyugat-európai országban több módszert alkalmaznak az adott hely adottságainak megfelelően. Így például a hegyvidéki utakon nem sóznak, azokat vagy fehéren hagyják és megkövetelik a hólánc használatát, vagy letakarítják a havat az útról.

Nincs választási lehetőség

Magyarországon ezzel szemben nincs választási lehetőség, csak a hólapátot és a sót ismerjük. Úgy véli, hatékony megoldás lenne, ha az önkormányzatok kijelölnének olyan utakat, például hegyi szakaszokon, ahol be lenne tiltva a sózás. Megjegyezte, hogy a témának az Európai Unióban nincs egységes szabályozása, ennek is az az oka, hogy a tagországokban annyira eltérőek a földrajzi és meteorológiai viszonyok.

Lenkei Péter, a Levegő Munkacsoport szakértője szerint a rejtett költségek szempontjából a legrosszabb megoldás a só, hiszen használatának később olyan következményei vannak, melyek megoldása rengeteg pénzbe kerül. Tönkreteszi az úttestet, az úttest alatti közműveket, a vasbeton építményekben és járművekben korróziót okoz. A só képes vegyi reakciókba lépni légszennyező anyagokkal, és így új, károsabb anyagokat létrehozni. Károsítja a növényzetet, szétmarja a kutyák talpát.

A megoldás: CMA vagy útkáli

A környezetkímélő csúszásgátló módszerek közül kiemelte a már több magyar városban (Miskolc, Győr, Pécs) is alkalmazott a kalcium-magnézium-acetátot (CMA), ami ugyan drágább a sónál, de nem káros a környezetre, ráadásul van egy kedvező mellékhatása is: megköti a szálló por egy részét. Elsősorban azokat a gumikopásból és fékbetétekből eredő részecskéket ejti csapdába, melyeket állandóan felkevernek a járművek. Svéd tapasztalatok azt mutatják, hogy így a finomporterhelés 30 százalékkal csökkenthető.

Lenkei Péter szerint szintén megfelelő megoldás lehet a környezetbarát útkáli használata, ami kálium és magnézium tartalma miatt még táplálja is a talajt. A sónál kisebb mennyiség is elegendő belőle, és míg a só csak mínusz 7 fokig olvasztja a jeget, az útkáli mínusz 25 foknál is hatékony még. Ónos esőnél például jellemző jelenség a visszafagyás, az útkáli használatával ez elkerülhető, és korróziós hatása is nagyságrendekkel lassabb, mint a sóé.