Ez is csak olyan nap volt, mint a többi - leszámítva két újdonságot: a trágyát és a luxusprofitot. Az előbbi elhelyezéséről Gyurcsány Ferenc maga gondoskodott, amikor kinevezte Gráf József agrárminisztert, aki tapsot is kapott a földprogram elindításáért. A siker akkora, hogy még Gráf elődje, a gazdatüntetések közepette leváltott Németh Imre is áldotta Gyurcsány nevét.
Orbán Viktor ezzel szemben nagyokat ásított, majd mikor sorra került, nagyokat is mondott: luxusprofit. A Fidesz elnöke szerint ez nyomja a magyar áramárak vállát, ettől olcsóbb még Ausztriában is a villamosság.
Kóka János gazdasági miniszter ezek után arra kérte Orbánt, hogy állítsa le magát, majd előadta saját verzióját arról, hogyan akart egyezkedni még nyáron az ellenzékkel - akárcsak a Fidesz velük a garanciatörvény benyújtásával.
Orbán Viktor nem betört, hanem kinyitott egy ajtót: a garanciatörvény ajtaját. Nini, mondja Orbán Viktor, a Fideszen kívül senki nem akart átmenni rajta. [Harrach Péter szeme alatti táska ereszkedett egy picinykét]. A garanciatörvény MSZP-s leszavazása csak egy kitérő volt, hogy legyen erről is szó, a Fidesz elnöke mégis másról akar beszélni: a változásról, ami nem történt meg.
A háztartási villamos energia áráért még az osztrákoknál is többet fizetünk 10 százalékkal, nem is beszélve a lettekről, akiknél ceruzaelemmel megy az atomerőmű. Vagy valami ilyesmi, a lényeg hogy a tisztességes profitot és a luxusprofitot el kell választani egymástól. [A luxusprofit szó másodszori kimondásánál már Orbán is elmosolyodik. ]
A lényeg, amit Orbán javasol: 1. felül kell vizsgálni az 1995-ös áramellátási szerződéseket. 2. Legyen szabad az árverseny, legyen szabad a piac. 3. A kormány ne mondjon le a legmagasabb fogyasztói árról, amíg az előbbi kettő nem teljesül.
Jóllehet Orbán Viktor beszédét a koalíciós képviselők részéről végig hangos zaj kísérte, a volt miniszterelnök megköszönte a képviselők megtisztelő figyelmét, majd Kóka János válaszára tapadt figyelme. De ezelőtt még körbeforgott és csendre intette az ellenzékieket.
Technikai hiba miatt nem tudtuk követni a fideszes képviselő interpellációját Magyar Bálinthoz, de egy biztos: Sági József levágatta múlt héten még tündöklő hajkoronáját. Cserébe Magyar Bálint válaszát sem közvetítjük.
A téma egyébként a kollégiumi normatíva: Sági kevesli az új, jövőre életbe lépő támogatást. Magyar szerint Sági más számokkal kalkulált, mint ők, így a kevesebb is elég lesz, ráadásul még nőni fog 308 ezer forintra.
Vasarelly-mintás kiskosztümben szónokol Gy. Németh Erzsébet, a szocialisták egykori főpolgármester-jelöltje, akit egy legenda szerint még Horn Gyula sem ismert névről – a kampány pedig már javában folyt.
A luxusbaloldali Gy. Németh arra kíváncsi, hogy mi lesz a hajléktalanokkal. Az anyáknapi hangulatú interpelláció közben olykor elhomályosodott a hangja, épp csak könny nem csordult ki szeméből, amint saját kormányát interpellálta.
Mi lesz a hazai kis- és középvállalkozások és a körbetartozások sorsa? – kérdezte a független Ékes József, aki szerint a multik több százszoros hasznot húzva fizetnek késve a magyar vállalkozásoknak.
Az egykori MDF-es képviselőnek Dióssy Gábor államtitkár válaszolt; úgy vélte, hogy a kormány sokat tesz azért, hogy a kifizetések felgyorsulhassanak, és külön megemlítette a mikrohitel programot. Kíváncsian vártuk, hogy mit lép erre Ékes József.
A képviselő hozta a papírformát, az államtitkár a választ nem fogadta el, a parlament igen.
Kíváncsiak voltunk, hogy mit takar a "Keserves sorsok - közömbös számok!" címmel beharangozott felszólalás. Soltész Miklós (Fidesz) azt kifogásolta, hogy Gyurcsány hétről-hétre showmanként rohangál az országban. „Megrendülve áll a holokauszt emlékműnél, majd vidáman fagyizni megy” – mondja. Soltész a négyszázezer munkanélküli sorsát vezette be ezekkel a szavakkal. Szerinte a munkanélküliek és a családjaik a kormánytól várják a foglalkoztatást.
„Szakszerűtlen és a miniszterelnököt mocskoló szavaira most nem reagálnék, de ez méltatlan volt a Házhoz” – kezdte Csizmár Gábor, majd kissé lehiggadva számokat sorolt. A munkaügyi miniszter szerint a foglalkoztatást bővítették, 156 ezer emberrel többnek van munkája, mint akkor.
Soltész nem fogadta el a választ, a parlament igen.