A legfrissebb közvélemény-kutatási adatok szerint ön a legnépszerűbb politikus, mit szól ehhez?
Örülök neki, de nem becsülöm túl a közvélemény-kutatások jelentőségét , sohasem tudtam kitalálni a logikáját, hogy valaki miért van itt vagy ott. Amikor rosszabbul szerepeltem, akkor is nehéz volt megérteni, hogy éppen mi rosszat csináltam.
Most ez minek köszönhető vajon?
Nem tudom, azt mondja a kommentár, hogy az elnök most konszenzuskereső politikusként jelent meg. Pedig az én hozzáállásom 2005 óta változatlan.
Észak-magyarországi országjárásán önnel tartva mégis megdöbbenve tapasztaltuk, hogy egy kisebbfajta hadsereg felügyel a biztonságára. Indokolt ez egy ilyen népszerű politikusnál?
Ezt én is megdöbbenve tapasztaltam, és kifogásoltam is, amikor láttam a mágneskaput. A korábbi útjaimon azért nem volt ekkora felhajtás. Egyébként elismerem, hogy ez komoly szakma, és itt is értékelendő a minőség. Másrészt nekem mindig megmagyarázzák, hogy azért kell a mágneskapu, mert különben egy esetleges bombariadó miatt le kéne fújni a programot.
Gyakran kritizálják azzal, hogy párbeszéd helyett kinyilatkoztatások formájában kommunikál, illetve, hogy egyes szám harmadik személyben, mint az elnökről beszél saját magáról. Nem zavarja, hogy ez sokakat irritál?
Amikor azt mondom, hogy „az elnök” így meg úgy, akkor az intézményről beszélek. Magától értetődik, hogy az elnök nem folytat párbeszédet, amikor nem az a tiszte. Megvan a politikai és szakmai véleményem is bizonyos kérdésekről, de az elnöki pozíció nem engedi, hogy azt mondjam, amit szeretnék, hanem azt, amit az elnökség a szerepfelfogásom szerint lehetővé tesz.
Tehát nem tartja jogosnak Debreczeni József kritikáját, hogy nem köztársasági elnökként, hanem királyként viselkedik?
Mindenkinek joga van azt írni, amit akar, de én a feleségemre hallgatok inkább. Voltam már főméltóság, kilenc évig alkotmánybírósági elnök, és a végén megelégedéssel nyugtáztuk, hogy nem változtam meg, és nem ment az agyamra. Nem hiszem, hogy az elnökséggel másként lenne. A hivatali megszólalások nem közvetlenkedésre vagy jópofáskodásra valók. Tudatában vagyok, hogy ez egy államfői szerep, én ezt így próbálom betölteni, nem hiszem, hogy kisiklott volna.
Hogyan esett önnek, amikor Gerő András beszari alaknak nevezte?
Az ilyesmi nem ér el hozzám. A kritikának is meg kell ütnie egy szintet, ami az alatt van, azzal nem foglalkozom. Tanár voltam egész életemben, és kutató, azonkívül jogász. Tudom, hogy a másik felet meg kell hallgatni, és hogy minden szakmai kritikát meg kell gondolni. De ami a szint alatt van, azzal nem rontom az életemet.
Nyomon követi az egészségbiztosítási rendszer átalakítására irányuló törvényhozói munkát? Mit gondol róla?
Mindent nyomon követek, mert ez hozzátartozik a hivatalhoz, magától értetődik, hogy az elnök jól informált legyen. Mind a két miniszter, Molnár Lajos és Horváth Ágnes is ült itt, nem is egyszer, és előadták, amit el akartak mondani. A magam részéről is felkészülök, beszéltem biztosítási szakembertől közgazdászig másokkal is, azt hiszem, hogy képben vagyok. Hogy mi lesz a vége, azt őszintén szólva, nem tudom. Hogy mi folyik a koalíciós alkuk során, azt majd meg fogom tudni az Indexről vagy valahonnan máshonnan, és egész biztosan a legvégén, a törvényszövegből.
Arról mi a véleménye, hogy milyen irányba mennek a dolgok ezen a téren?
Miután itt nekem van még szerepem, erről érdemben nem nyilatkozom. Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy az elnöknek - így, egyes szám harmadik személyben -, kötelessége minden tekintetben informált döntést hozni. Alkotmányossági vizsgálat csak akkor lehetséges, ha már van egy elfogadott törvényszöveg. Ez nyilván nem lesz egyszerű, mert felteszem, hogy a törvényt sürgősséggel akarják majd kihirdetni, tehát öt nap alatt át kell rágni, lesz egy szép karácsonyi munkánk.
A Védegylet elég intenzíven kampányol az egészségbiztosítás magánosítása ellen. Egyetért velük?
Nem fogok állást foglalni az ő véleményükről. Nekem elsősorban alkotmányossági kontrollt kell gyakorolnom, és fogom is gyakorolni nyilván, mert minden törvénnyel meg kell tennem.
Mit gondol a népszavazás-cunamiról?
A cunami kapcsán indult egy komoly elvi vita arról, hogy mi a népszavazás jelentősége egy parlamentáris demokráciában. Sajnos a gyakorlati politika számára ez most költség-haszon elemzési és nem elvi kérdés. Az elvi kérdést, hogy mikor van előnye a népszavazásnak a népképviselettel szemben, és mikor nincs, az Alkotmánybíróság 1997-ben nagyon pontosan tisztázta. Úgyhogy követem az elvi vitát, de nem ezt tartom igazán fontosnak.
Van igazi, eldöntendő, nyitott, új alkotmányossági kérdés is, tudniillik, hogy mi van akkor, ha olyan kérdések találkoznak, amelyek egymást értelmetlenné teszik. Ez pedig lehet, hogy be fog következni. Az Alkotmánybíróság még nem döntött, és kíváncsian várom, hogy fog-e erről beszélni, vagy pedig azt mondja, hogy önmagában minden kérdés rendben van. Ez olyan, mint a Rába-szennyezés: önmagában minden bőrgyár rendben van, de együttesen habzást okoznak. Ez olyan alkotmányos tisztázatlanság, amit muszáj rendbe tenni.
Nézegette már a naptárában, hogy milyen napok lehetnek jók, ha ki kell írnia a népszavazást?
Várjuk meg, mi lesz a vége, fölöslegesen nem szoktam előre dolgozni.
Döntési szempont, hogy sok milliárd forintba kerül egy népszavazás? Döntési szempont abban, hogy egy népszavazás lesz, vagy több is?
Egyelőre nincs ilyen kérdés, hiszen ami már az aláírások megszámlálásánál tart, az egészségügyi kérdések, a tandíj, amit tehát szociális csomagnak nevez a Fidesz, ez egy olyan csomag, ami egyben van. Hogy egyáltalán lesz-e népszavazás a többi kérdésről, vagy az úgynevezett tisztasági csomag kérdéseiről, ki tudja. Nem gyötröm magam olyan kérdésekkel, amik nincsenek napirenden.
A tavaly őszi események kapcsán sok kritikát kapott, hogy mintha csak egyfele szólalt volna meg, és mintha elsősorban a rendőri visszaéléseket látta volna súlyosnak. A tüntetők egy részének hasonlóan erőszakos fellépését nem tartja veszélyesnek a demokráciára?
A legelső megszólalásom pontosan az erőszakot ítélte el, és én mondtam ki először, hogy közönséges bűncselekmények történtek. Mivel a rendőrségnek meg kell védenie az államot és az állampolgárokat is az erőszakos demonstrációktól, kritizáltam a rendőrséget, hogy nem volt fölkészülve. Később is visszafogottan nyilatkoztam ebben a kérdésben. Azt mondtam egyrészt, hogy a Gergényi-féle hozzáállás megengedhetetlen, és tartom, hogy fölháborító volt, a múlt rendszer hangja volt. Továbbá, hogy a jogállam próbája lesz, hogy mindennek a jogi feldolgozása miként fog történni.
A rendőrségnek mindig jogkövetőnek kell lennie, neki jobban felróható, ha megszegi a törvényt, mint a tüntetőknek, egészen a csőcselékig, hiszen a bűnözőkkel szemben is jogszerűen kell eljárnia a rendőrnek. Mint látjuk, ez a bizonyos jogállami feldolgozás nincs lezárva, ezt kénytelen vagyok fenntartani.
Többen felvetették, hogy a gyülekezési törvényt módosítani kellene. Olyan fura helyzet van, hogy ha ötven ember kimegy az utcára demonstrálni, és hangosan kiabálnak, a rendőrség egyből feloszlatja őket, és mindig arra hivatkoznak, hogy nincs mérlegelési joguk. Mi ennek a megoldása?
Szerintem is módosítani kellene a gyülekezési törvényt, kellett volna réges-rég. A szólásszabadság és a gyülekezési szabadság testvérek, mind a kettő a legerősebben védendő és a legősibb szabadságjog. Mind a kettőre áll, hogy nincsen előzetes cenzúra. Ezt a szólásszabadságnál bevette a jogi kultúránk, a gyülekezésnél nem. Bár jogilag nincs engedélyezési kötelezettség, a bejelentési kötelezettség a gyakorlatban úgy funkcionál, mintha engedély lenne, hiszen a rendőrség megtilthatja a gyülekezést.
Azt mondja a törvény – sajnálatos módon –, ha nem volt bejelentés három nappal előbb, akkor fel kell oszlatni a tüntetést. Ez szerintem alkotmányellenes. A másik probléma az eljáró állami közegek magatartása, ez nagyon sokat javult a tavaly őszi események óta. De még most is bezsuppolják az újságírókat, pedig a jogállami kultúra ott kezdődik, hogy disztingválni tudunk.
A jog megkülönbözteti a tudósítókat, a tüntetőket és a bámészkodókat egy ilyen helyzetben?
Hogyne, az újságírónak van egyfajta közfunkciója, ő a másik szabadságjog, a sajtószabadság érdekében jár el, mert csak informáltan lehet véleményt alkotni. Nagyon nagy különbség van, ha valaki ott van, és perecet árul, vagy pedig újságíró. Disztingválni kellene. Ezt megoldhatja a törvénymódosítás, de nagyon sok mindent meg lehet oldani belső rendőrségi utasítással is. Nyugaton ezeknek a kérdéseknek már megvannak a maguk jogállami megoldásai, és az Emberi Jogok Európai Egyezménye is kötelező Magyarországon, ennek a fényében kell értelmezni az összes törvényt. Megengedőbben, több teret engedve a szabadságjogoknak.
A rendőrök azt mondják, hogy nincs mérlegelési joguk.
Pedig lehetne. Például az igazságügyi miniszter kiadhatna egy utasítást, hogy hogyan értelmezzék a jogot határesetekben, és akkor a rendőr tudna mire támaszkodni. Óriási jelentősége van, főleg tavaly ősz óta, hogy a sajtó mindenhol jelen van. Főleg abban, hogy bizonyos hivatalos narratívák nem tudtak átmenni. Nagyon pozitívnak érzem azt is, hogy ez a terepmunka egyfajta szolidarítást alakított ki a sajtóban. Ennek örülök.
És egyfajta empátia is kialakult: ha ott van az újságíró, és őt is megkergetik, akkor nagyobb megértést fog tanúsítani az iránt, ha egy járókelőt elkapnak, és jól összevernek vagy bevisznek. Rájön, hogy ez nincs egészen rendjén, és nem lehet azzal elintézni, hogy rossz helyen volt, vagy ilyesmi. Ez egy tanulási folyamat, ha lehet ilyen közhelyeket mondani.
Elég határozott véleménye van arról, hogy mi nem működik jól, mit kellene megoldani. Önnek viszont van egy olyan lehetősége, hogy törvényeket kezdeményezzen a parlamentben. Kardinális ügyekben, akár a karaktere építése, akár a nemzet érdekében miért nem élt soha ezzel a lehetőséggel? Tervez saját törvényjavaslatokat?
Ez alapvetően a kormány felelőssége. A kormány határozza meg a ciklus alatt a politikát, az ő felelőssége, hogy mit tud keresztülvinni. Az elnök ebbe lehetőleg ne avatkozzon bele szakpolitikai törvényjavaslatokkal. Ha volna egy egészségügyi koncepcióm, ami egyébként nincsen, nem mondanám, hogy tessék így csinálni. Mert akkor miniszterelnöknek készültem volna. Egyébként meg miért lenne jó az az elnöknek, ha ellenőrizhetetlenül módosíthatnák vagy leszavazhatnák a javaslatát?
Ha nem a szája íze szerint alakulna, vissza is vonhatná.
Igen, de az nem lenne elegáns. Az elnöknek lehetne olyan viszonya a kormányzattal, hogy elmondhassa a véleményét, tanácsait. A dolgok viszont úgy alakultak, hogy csak két tárcával van szorosabb kapcsolatom: a környezetvédelmi és a honvédelmi minisztériummal rendszeres a párbeszéd. Nem gondolom, hogy a gyülekezési törvény módosítását például nekem kellene beterjesztenem.
Pedig az alkotmányosság őreként ezt is megtehetné.
Olyankor az Alkotmánybíróságnak küldöm el az aggályaimat.
A megválasztása előtt az volt a jelszava, hogy lehet más a politika. Most mit gondol erről, közelről látva a politikusokat, és az egész rendszert?
Még nem adtam fel. Kitapasztalva az elnöki mozgásteret, még mindig merem azt állítani, hogy lehet más a politika. Nem soroltam be sem stílusban, sem eszméket tekintve a kétosztatú pártpolitikába. Három konkrét területet tűztem ki, ahol úgy gondoltam, hogy lehet valamit csinálni: a jogállamiság, a zöld ügyek, és a határon túli magyarok ügye.
Ez utóbbi nagyon komoly és súlyos kérdés, és ebben az ügyben is más politikát viszek, mint a hagyományos jobb, vagy a nem létező baloldali magyarságpolitika. Jó lenne tudni, hogy erről van-e a magyar politikai elitnek koncepciója, tudjuk-e hogy mit akarunk azzal a hárommillió emberrel, aki magyarnak vallja magát minden nehézség ellenére. Munkaerőpótléknak tekintjük őket, van-e egyáltalán valami tervünk a velük való kapcsolatról, és tudjuk-e, nekik mik az elképzeléseik?
Ezen a téren elsősorban a kormány tehetne valamit.
Mindenben a kormány tud valami konkrét lépést tenni. Az elnöki szerep csak az, amit az alkotmány előír, komoly beleszólási lehetőség ritkán adódik. Viszont bizonyos kérdéseket napirenden tud tartani az elnök, súlyt ad nekik, beviheti a közbeszédbe, elérheti, hogy napirenden maradnak. Ha például a tavaly őszt nézzük, vannak olyan szempontok, amiket nem engedek elmerülni, és ez hatással van az egész politikai életre.
A zöld ügyekben is vannak lehetőségei az elnöknek. A tárcával való együttműködésnek is köszönhetően például újra önálló lett az Őrségi Nemzeti Park, és sokkal több természetvédelmi őrt állítanak be, mint eddig. Nem volt hiába, hogy elmentem a Zengőre, ahogy elmentem a Rába hídjára is. Így fogok tenni Tőketerebes ügyében is, és szívesen elmegyek Szerencsre, ha kell. Meg fogom hívni az UNESCO-t ide a Sándor-palotába, hogy ne lehessen tönkretenni egy világörökséget képező kultúrtájat.
Össze tudtam hozni zöld ügyben a szerb és a horvát elnököt, akiknek országa nemrég még hadban állt, és a különleges természeti értéket képviselő kopácsi réten töltöttünk egy teljes napot, ahol még el van aknásítva a horvát és szerb határ. Ez nekem kötelességem, másrészt jó érzés. Amikor bejelentettem a zöld elnökök hálózatának tervét, elnéző mosolygás volt a magyar sajtóban, most már világszerte nagy visszhangja van, és követői vannak a kezdeményezésnek.
Történelmi mélyponton van a parlamenti pártok támogatottsága, miközben az ön által is képviselt ökopolitikai alternatívának nincs politikai pártja. Mit szólna egy zöld párt megjelenéséhez?
Örülnék, ha megjelenne egy zöld párt. Eddig mindig azt mondtam, hogy még nincs itt az ideje, de most olyan mértékben kiábrándult a közvélemény az itt folyó pártpolitizálásból, hogy nem tartom kizártnak, hogy megérett a helyzet egy harmadik erő megjelenésére. Erre a zöld gondolat nagyon alkalmasnak látszik, tényleg átnyúlik a táborokon, ilyen szempontból semleges. Mindenkinek húsbavágó, mert itt már nemcsak arról van szó, hogy nem lehet levegőt venni az utcán, hanem tényleg vége lesz a világnak, ha ez így megy tovább. Hiába figyelmeztet az ENSZ, meg az összes többi jelentés, ezt nem veszik nálunk eléggé komolyan.
Attitűdváltásra van szükség, tervezéssel, takarékossággal szolgálni a fenntarthatóságot. Ha erőműveket tervezünk, mert kivetítjük a várható energiaszükségletet, akkor ahhoz a Hujber kell, pedig ha ugyanezen a pénzen kicserélnénk az égőket takarékosakra, nem kellene annyi energia. Megjelenhet egy zöld párt, amelynek van elég közösségi mondanivalója, hiszen a környezetvédelem elválaszthatatlan a szociális kérdéstől.
A szegények fizetik meg a növekedés árát, nemcsak a déli országokban, itt is ők fogják, nem a gazdagok. De a zöld gondolat elválaszthatatlan az egyéni felelősségvállalástól is, itt lehet nagyon individualistának is lenni. Tehát jobboldali és baloldali, individualista és közösségi is megtalálhatja a maga kedvenc eszméjét.
Az elnöki ciklusa után vállalna egy ilyen zöld pártban szerepet?
Sohasem voltam pártpolitikus, ezért nem is vagyok való ebbe a világba, nem szeretnék és nem is tudnék pártvezér lenni. Hogy mit fogok csinálni, az ugyan foglalkoztat, de biztos, hogy nem akarok politizálni. Van tisztességes foglalkozásom, ahová mindig vissza tudok menni.
Tervez-e még egy ciklust?
Ha az ember ezen gondolkodik, akkor vége a függetlenségének. Ezt nagyon komolyan mondom.
Tehát a pakliban még benne van?
Teljesen kizártam a gondolkodásomból. Ha mégis el kellene ezen gondolkodnom, nagyon sok érv szólna ellene.
Ha kapna egy hasonló ajánlatot, mint ahogy a Fidesz megválasztotta?
Az egy olyan megismételhetetlen helyzet és ajánlat volt, ami egy egészen másfajta jelölőprocedúrán nyugodott. Persze, hogy elfogadtam, mivel kellett valaki, aki hajlandó a Védegylet jelölését hivatalossá tenni. De ezt azzal a fenntartással tettem meg ott, Orbán Viktor kertjében, hogy szó sincs kötődésről. Feltételem volt, hogy a függetlenségemet megtartom, és ezt ő is betartotta. A megválasztás pedig – ne feledjük – a Kerekasztalt erre az ügyre feltámasztó koalíciónak volt köszönhető.
Kit fog jelölni a jövő nemzedéke ombudsmani posztra? [Kedden délelőtt jelentette be, az interjú hétfőn készült.]
Nagy Boldizsárt. Aztán hogy megválasztják-e, azt nem lehet tudni. Nagyon sokat kell, hogy várjon tőle az ország. Ez egy teljesen új terület, aminek csak egy része az, hogy a folyó zöld ügyekben vitézkedik, de neki ki kell építenie egy egész új intézményt is. Nyilván az egész társadalom azt várja, hogy rohanjon Szerencsre, és feküdjön be az árokba, de az igazi nagy feladat kikényszeríteni a stratégiai tervezést.
Ez hiányzik a legjobban Magyarországon. Például energiakoncepciója csak a GKM-nek van tizenöt évre előre, pedig ötven évre kellene. Ezt neki ki kell bokszolnia, azért van hat éve,
Ki lesz az adatvédelmi ombudsman?
Szeretném Péterfalvi Attila mandátumát meghosszabbítani. Dacára annak, hogy több esetben nem úgy döntöttem volna, ahogy ő, de hát én sem vagyok tévedhetetlen. Ha véletlenül nem menne át, a második körben nem lenne könnyű dolgom.
Legutóbb [2001-ben] nem ment könnyen.
Majd meglátjuk. Szeretném, ha beválna az a garnitúra, akiket én jelöltem. Jövőre még a Legfelsőbb Bíróság elnökére tehetek javaslatot, de mást már nem jelölhetek.
Ezután sem egyeztetett senkivel róla?
Szerintem ez a normális, sőt ez az alkotmányos. Volt egy helytelen gyakorlat, amikor egyeztettek, ami nem is vált be, hiszen számos „egyeztetett” jelöltet nem választottak meg. Én viszont büszke vagyok erre a négy ombudsmanra, még akkor is, ha nem mindig az első szereposztás jött be. Ez egyébként nem minőségi, hanem a fellépés idejét illető megkülönböztetés.
A költségvetési hivatal ügyében mégis ötpárti egyeztetést kezdeményezett.
Egészen más, ha alkotmány által biztosított jogom, hogy jelölhetek. Akkor én jelölni szeretnék, nem pedig üzletelni a pártokkal, aminek nagyon szomorú eredményeit tudnám felmutatni ott, ahol ez így működik. A költségvetés alkotmányos korlátainak bevezetése ügyében viszont nem volt semmilyen hatásköröm, hanem az elnöki tekintéllyel szerettem volna segíteni egy olyan javaslatot, amelyet sorsdöntőnek tartok: meg tudjuk-e fékezni a költségvetési hiányt.
Nem szónoklással, hanem egy olyan, az alkotmányba felvett szabállyal, ami a hiánytermelést alkotmányellenessé teszi. Ha ezt nem csinálják meg most, akkor elúszott az egész ciklus költségvetési célja: a hiánycsökkentés..
A határon túli magyarokkal kapcsolatos kérdésekben néha elég keményen fogalmaz, ilyenkor rendre feszültségkeltéssel vádolják, mondván, hogy a keménykedése a határon túli magyarokon csattan.
Ez rendkívül nehéz terep. Az összes környező országban 19. századi értelemben vett nemzetállam-építés folyik, ők a határaikon belüli területeiket ki akarják tölteni a domináns nemzettel. Ezt Magyarország egyrészt a történelmi tények, a magyar népesség államhatárokkal való feldarabolása miatt nem követheti.
Másrészt a Kádár-korszak magát a nemzet szót is kiiktatta az általános használatból, a rendszerváltás után a baloldal nem vette be beszédmódjába, a jobboldal pedig sajátjának tekintette azt. Míg Szlovákia a szlovák nép állama, Románia a román nép állama, Magyarország nem a magyar nép állama, mert nálunk a kisebbségek is egyenrangú, nemzetalkotó tényezők.
Borzasztóan fáj nekem, hogy nincs magyar nemzetstratégia, másrészt nem is ismerjük igazán a határon túli magyar résztársadalmakat. A fejlődés széttartó, lehet, hogy több központja lesz a magyarságnak, de újra egy nagy birodalmon, az EU-n belül vagyunk, tehát egyfajta integrálódás mindenképpen lehetséges. Úgy, hogy eközben senki nem akarhatja és nem is tudja megváltoztatni a szomszédok nemzetállam-alkotó törekvéseit. Erre tekintettel kell saját utat találnunk.
Itt nyilván nagy feszültség van, de nem lehet magyar-magyar politikát csinálni szomszédságpolitika nélkül. A szomszédságpolitika pedig az én szememben nem az, hogy az ember mindenfajta konfliktust kerül, hanem hogy elismerem mindenfajta érdemüket, értéküket, és a lehetséges határig érzékenységüket, ugyanakkor ragaszkodom a saját igazamhoz. Arra a mondatomra büszke vagyok, amikor azt mondtam Besztercebányán, hogy "engedjék meg, hogy szeressem egykor közös hazánk egészét!".
Igenis én otthon vagyok a magyar történelemben és kultúrában, az ottani magyarok pedig szó szerint otthon vannak és otthon is lesznek ott. Nyolcszáz éves hagyománya van a különösebb konfliktusok nélküli együttélésnek, még a nemzetállam-építés jelenlegi szakaszán is túl fog lépni a történelem. Összefoglalva: a kulturális közösségként felfogott nemzetfogalomnak is létjogosultsága és jövője van.
A román EP-választások tükrében szükség van etnikai alapú magyar pártokra ez EU-ban, vagy ez már felesleges?
Szükség van rájuk, hiszen a magyaroknak olyan különleges érdekeik vannak, amiket román párt még soha nem vállalt fel. Nem kell azt hinnünk, hogy itt az EU mindent megoldott. Nagy szerencsénk volt, hogy három magyar képviselő bejutott, ez rendben van. Annak idején én sem tudtam közvetíteni közöttük, de igazából ebbe nekünk nem is szabad beleszólni. Egy érdekes következménye a választási eredménynek: Tőkés Lászlóra többé nem lehet azt mondani, hogy nem az ottani magyarság legitim képviselője.
A hadsereg főparancsnokaként mi a véleménye az iraki háborúról?
A hadsereg főparancsnokának alkotmányos funkciója arra korlátozódik, hogy a kinevezéseket átadja, és ezen kívül jóvá kell hagynia a megfelelő pincében, megfelelő biztonsági intézkedések közepette levetített védelmi terveket.
Ilyen tényleg van?
Tényleg. [Mosolyog.]
De mégis, az olajért vagy a demokráciáért folynak a harcok?
Reméljük, hogy a demokráciának is a javára válik.
Annak idején rendszeresen egyeztetett a miniszterelnökkel, ha jól tudjuk, az őszödi beszéd óta csak elvétve vannak ilyenek.
Pontosabban, nincsenek. Ez kár, de nem hiszem, hogy folytatódhatnának. Annak idején, az első találkozón, kértem egy anyagot az ország gazdasági állapotáról. De egy olyan anyagot kaptam, ami finoman szólva is csalódást keltett. Nyilvánvaló lett, hogy nem kapok olyan tájékoztatást, amit az újságból ne tudhatnék.
Utána azt mondtam, hogy abba a boltba, ahol egyszer így jártam, nem megyek vásárolni többet. Ehhez bizalmi tőke kellene. De az őszödi beszéd után eléggé logikus, hogy a megbeszélések nem folytatódtak. Valóban kár, hogy ez így alakult, és valószínűleg ez már így is marad.
Azonban amikor a miniszterelnök bármit szükségesnek látott elmondani, akkor mindig konstruktívan álltam hozzá. Legutóbb, amikor a köztisztasági csomagját ismertette, felhívtam a figyelmét olyan további témákra és szakmai vonatkozásokra, amikre ők nem biztos, hogy gondoltak. Részemről nincs bizalmi kockázat, tőlem az információ nem tud hova továbbmenni. Amit itt, ennél az asztalnál mondanak, az ennél az asztalnál, illetve a fejemben marad.
Orbán Viktorral miért volt fontos október 23-a előtt egyeztetnie? Azt ki kezdeményezte?
Ő kezdeményezte, én nem hívok senkit. Ha egy pártvezető jönni akar, akkor teljesen magától értetődik, hogy az elnök fogadja. Előadta, hogy hogyan készülnek az október 23-i rendezvényükre, ismertette a kockázatelemzését.
A szeptemberi parlamenti évadnyitóban Dávid Ibolya azt vezette elő, hogy nem tudnak önnel a parlamentben vitatkozni, és szívesen vennék, ha meghívná őket a Sándor-palotába.
Ha Dávid Ibolya akkor akart volna bármit is mondani, megvolt rá a lehetősége. Miért nem mondta? Az elnöki megszólalásnak a parlamentben és az arra való válaszoknak megvannak a pontos szabályai.
Azt mondta, szívesen megosztaná önnel, hogy mit látnak másként.
Miért nem jelentkezik be?
Gyakorlatilag ezt tette. Úgy fogalmazott, hogy ha a köztársasági elnök meghívná az MDF-et...
Az előbb is jeleztem, hogy én nem kezdemények ilyet. Orbán Viktort sem hívtam meg. Ennek megvan a protokollja, és ha jelzi az MDF elnöke, hogy szeretne velem beszélni, abban a percben kikeressük a legközelebbi dátumot a naptárból, és a legnagyobb udvariassággal fogjuk fogadni.
Miért nem hívja ide Gyurcsányt és Orbánt, és mondja azt nekik, hogy fiúk, most már elég volt.
Ez illúzió.
Miért?
Mert a motívációik ennél erősebbek, nyilván azokat követik. A saját lehetőségeim között igyekszem a békét szolgálni. Ez csak egy pr-akció lenne.
De az elnöki intézmény megítélésének jót tenne, nem?
Az elnöki intézménynek az tegyen jót, aminek az én szerény lehetőségeim között is van hatása.
Mit gondol arról, hogy szétesik a koalíció, vagy hogy előrehozott választások lesznek?
Nem akarok gonoszkodni, de nálunk nincs elnöki jósda. [Nevet.] Én amúgy mindig a stabilitásra számítok. A borulás felé sosem adtam lökést.
Nem tart attól, hogy a túlzottan kemény megnyilvánulásai és az erre adott kritikák erodálják a köztársasági elnöki intézményt.
A felmérések szerint [grafikonokat mutat] meglehetősen stabil az államfő hivatalának a megítélése 1990 óta. Az úgynevezett független intézményeknek a nem a napi politika a mérőszalagja, hanem az alkotmányosság. Ha az elnököt alpári módon szapulják, az engem nem fog befolyásolni, bizonyos immunitást már szereztem, tehát még rossz napot sem tudnak ezzel szerezni.
Szokott internetezni?
Azt mondják, hogy túl sokat is.
Mit szokott az interneten olvasni?
Mondjuk, az Indexet. Ott van a kedvenceim közt.
Blogot nem akar indítani?
Nem. Még a blogolvasással is nagyon hamar leálltam. Szomorú, ami ott kiömlik, ahogy Majtényi László mondta, a felettes én nélküli megnyilatkozások. Szomorú látni, hogy mi jön ki az emberekből, amikor nincs kontroll, amikor nincs rajtuk azonosító szám. Az a fajta indulat, feszültség, indulatosság, felületesség, butaság… Nem az engem érintő dolgokra gondolok, hanem általában. Nem járok kocsmába tájékozódni.
Tényleg, volt már részeg?
Nem. Nem sikerült. Diákkoromban próbáltam, de az az igazság, hogy utálom a tömény szeszt.
Miért nem jár elektromos autóval?
Felvetettem már, hogy kellene venni. Amikor Heinz Fischer [osztrák köztársasági elnök] legutóbb itt volt, pont azon csodálkoztunk, hogy milyen csodálatosan szép hibriddel jött. De nálunk közbeszerzés van, azzal járunk, ami azon nyer. A családommal viszont már megbeszéltük, hogy ha vége lesz az elnökségemnek, akkor egy ilyen autót fogunk venni. Azt tudják-e, hogy napelemek kerülnek a Sándor-palota tetejére? Nyártól napenergiával biztosítjuk a Sándor-palota áramellátásának körülbelül a felét. A tervek készen állnak, a jóváhagyás megtörtént.
Ki a kedvenc politikusa?
Ilyen nincs.
Kedvenc étele?
Mindenevő vagyok, de tudom értékelni a jót. Életem legkifinomultabb konyháját Dél-Afrikában tapasztaltam meg, meglepetésemre a búr hagyományú vidéken.
Január elsején lesz zászló a háttérben?
Lesz.