Göncz Árpád köztársasági elnök, Horn Gyula miniszterelnök, Magyar Bálint művelődési és közoktatási miniszter részvételével helyezték el a Nemzeti Színház alapkövét 1998. március 28-án az Erzsébet téren. Az épület átadását 2000. október 23-ra tervezték.

Az említett névsor a mai viszonyok között nyilván sok árpádsávos zászlós, fújoló, tojásdobáló tüntetőt vonzana, akkor viszont az ezer nézőből mindössze egy ember fejezte ki nemtetszését. A Népszabadság korabeli tudósítása szerint:

"Egy szemüveges, posztókabátos, középkorú férfi városrondítónak minősítette a színházat az Erzsébet térre tervezőket és építőket."

A régi Nemzetit a piros metró építése miatt - vagy annak ürügyén - lebontották, de a Felvonulási térre tervezett épület csak nem akart elkészülni. Gobbi Hilda a 70. születésnapjára kapott takarékbetétkönyvet a Nemzeti Színház felépítésére ajánlotta fel 1983-ban, majd össznépi adakozás kezdődött.

Megindultak a felajánlások a vállalatoktól, üzemektől, extralottót bocsátottak ki, az emberek téglajegyet vásároltak. Úgy tűnt, nincs messze az idő, amikor megnyílik a Nemzeti Színház, de a rendszer összeomlóban volt, az államkassza üresen állt, így csak annyi történt, hogy a Városliget szélén kivágtak néhány fát.

A kilencvenes évek közepén Princz Gábor Postabank-vezér a New York Palotát alakította volna a nemzet színházává, végül az Erzsébet téren jelölte ki az épület helyét a Horn-kormány, és a választások előtt hetekkel gyorsan el is helyezte az alapkövet.

"Az alapkőbe került fémhengerbe betették Göncz Árpád, Horn Gyula és Magyar Bálint aláírással ellátott üzenetét."

 Az utókornak szánt üzenetet már hónapokkal később elolvashatta az alapkövet felszedő brigád, a Fidesz-kormány ugyanis megváltoztatta a döntést. 1999 nyarán kormányhatározat  mondta ki, hogy mégis a Városligetben épüljön meg a színház, de a Fővárosi Önkormányzat ehhez nem járult hozzá, így épült fel a Nemzeti Színház a soha meg nem valósuló világkiállítás területén, a Lágymányosi híd pesti lábánál.

Az első előadás Az ember tragédiája volt. És mi lett volna Bálint András, a Horn-kormány által kinevezett direktor színházában? Bálint erre így válaszolt a HVG 1998. március 14-i számában, amikor még úgy tűnt, hogy van értelme erről elmélkedni:

"Fogalmam sincs, mivel kell nyitni. Az sem biztos, hogy Madáchot el kell kerülni. Szerintem az a lényeges, hogy mi lesz az első hat produkció. Vagyis ha a premier a Tragédia, az sem lesz tragédia..."

Hát akkor lássuk, mi lett a 2002. március 15-én felavatott színház első hat előadása: Az ember tragédiája, Shakespeare: A vihar, Ibsen: Peer Gynt, Székely János: Caligula helytartója, Horváth Péter-Selmeczi György: A pesti szín, Katona József: Bánk bán.