Magyar Zoltán a moszkvai olimpián mutatta be utoljára lólengőgyakorlatát. A bajnoki cím megszerzése után bejelentette: visszavonul.

Nagy volt a nyomás a Magyar-vándorral és a szökkenő vándorral egyedülállót alkotó Magyar Zoltánon a moszkvai olimpián, ahová címvédőként érkezett. Az előtte szereplő szovjet és két NDK-s versenyző is 9,9 pontot kapott gyakorlatára, így Magyar kicsit sem hibázhatott. És nem is hibázott, gyakorlatára 10 pontot kapott. A győzelem utáni percekben ezt nyilatkozta a Népszabadságnak:

„Higgyék el, fogalmam sincs, hogyan történt. Még egyetlen versenyem előtt sem voltam ilyen ideges. Egész éjjel nem aludtam, elvégre igazán nem volt mindegy, milyen eredménnyel búcsúzom. Ez így, azt hiszem, szép búcsú volt.”

A tévében az azóta elhunyt Gyulai István kommentálta Magyar Zoltán gyakorlatát. A Magyar Olimpiai Bizottság honlapján így írt a gyakorlatról:

„A Montreal óta negyedcsavarral továbbsrófolt orsó kiváló volt és tapsot kapott. A követő kápás munka, a rendkívül magas repülőollók még többet. Aztán jött az új adu, a szökkenő vándor. Egy olyan elem, ami csak egy teljesen újfajta gondolkodásból születhet meg. Ami csak egy olyan szent őrült fejéből pattanhat ki, mint Vigh László [Magyar Zoltán edzője]. Fenn a tornász a két kápán, szemben velünk páros körözik. Aztán, egyszer csak, feldobja magát a légtérbe, fordul 90 fokot, és mintha mi sem történt volna, indítja a Magyar vándort a bőrön. Természetesen lefeszített lábfejjel, vasaltan, szorosan összezárt lábbal. A szökkenő vándorból nagyon könnyű leesni. Kicsit elmegy a váll a ló fölül, megbillen az egyensúly és a bőr helyett a levegőt fogja, illetve fogná a tenyér. A leesésért fél pont levonás jár, agyő aranyérem, good bye szép búcsú. Zoli előnye negyed pont. A szökkenő vándorban balkeze, százszor visszanéztük, nem a bőrön, a ló hátán, hanem annak oldalán érkezett.

Hogy miként tudta mégis fenntartani magát, a legapróbb tartáshiba nélkül, életem nagy rejtélye marad – mondta Vigh László a verseny után.”

A Népszabadság kis színest közölt a Corvin Áruház műszaki osztályáról, ahol Nagy Ferenc eladó – kereskedelmi főiskolás, a nyári gyakorlatára dolgozik rá – Magyar Zoltán gyakorlata előtt az összes tévét bekapcsolta.

„Magyar színrelépésének pillanatában olyan hirtelen csönd támadt, hogy még a visszafojtva vett lélegzet is szuszogásnak hatott, csak egy alkalmi fejszámoló suttogja el reményét: – Csak sikerüljön… – Ne fesse az ördögöt a falra – mordulnak ketten is a kétkedőre. – Azt hiszik, hogy nem Magyarnak drukkolok? – mentegetőzik továbbra is az előbb szólaló.”

Nagy Ferenc, a bolti eladó Gyulai István szakértelmével vetekedve kommentálja Magyar gyakorlatát:

„Orsóval indul… most jön a repülőolló…, a nehéz szökkenő…, ez már a Magyar-vándor…, a fordulat. Megvan, nyert!”

Magyar Zoltán a pályafutása befejezése után állatorvasnak tanult, jelenleg egy budai rendelőben praktizál.

Mivel a moszkvai olimpiai aranyérmet hozó gyakorlatáról nem találtunk videót, ezért kárpótlásul itt van a montreali győztes produkció: