A Népszabadság a kis hírek között számolt be egy gépeltérítésről, amit ma már címoldalon hozna bármelyik magyar lap. Az 1982. augusztus 26.-i számban alig lehetett észrevenni az új kutyatávolugró-világcsúcsról, a megújult almás krémtúró gyártásáról, a bányásztémájú bélyegekből nyílt oroszlányi kiállításról szóló hírek között.

„A lengyel légitársaság Budapest–Varsó között közlekedő menetrendszerű repülőgépét szerda este, úton Varsóba, ismeretlen külföldi bűnözők erőszakosan eltérítették és Münchenbe irányították. A repülőgépen a személyzeten kívül hetvennégy utas tartózkodott, köztük tíz magyar, a többi külföldi, zömmel lengyel állampolgár. Az illetékes szervek a szükséges intézkedést megtették.”

Ekkor még nem lehetett tudni, milyen állampolgárságúak az elkövetők, de a repülőgép viszonylatából sejteni lehetett, hogy lengyelek. Az országban 1981 vége óta hadiállapot volt érvényben (a hazai sajtóban következetesen, felsőbb utasításra a finomabb hangzású szükségállapotról írtak). Abba most ne menjünk bele, hogy Jaruzelski tábornoknak ezért köszönet jár, mert megelőzött egy 1956-hoz vagy 1968-hoz hasonló szovjet beavatkozást, vagy ellenkezőleg: pusztán a kommunista párt hatalmának megőrzése érdekében korlátozta a szabadságjogokat.

A hadiállapot a gyakorlatban azt jelentette, hogy az utcákat megszállta a katonaság. Tilos volt a sztrájk és a gyülekezés, a sztrájkért akár halálbüntetést adhattak, felfüggesztették a szakszervezeteket és a társadalmi szervezetek nagy részét, kijárási tilalmat vezettek be, az állandó lakhelyet csak engedéllyel lehetett elhagyni. Ez persze még nem jelentette azt, hogy a börtönné vált Lengyelországból való kitörésre érvényes válasz a gépeltérítés.

Másnapra kiderült, hogy a gépet tényleg lengyel állampolgárok kerítették hatalmukba:

„Azzal fenyegetőztek, hogy felrobbantják a gépet, ha a személyzet nem viszi őket Münchenbe. A müncheni leszállás után mindkét géprablót letartóztatták. Mint a vizsgálat során kiderült, a géprablók olyan robbanóanyag-utánzattal fenyegetőztek, amelyet a ferihegyi repülőtér biztonsági ellenőrző berendezései nem észlelhettek.”

A repülőgép utasai és a személyzet tagjai másnap sértetlenül a lengyel fővárosba érkeztek, de arról nem szólt a jelentés, hányan maradtak volna szívesebben Münchenben.

Hogy mi lett a gépeltérítők sorsa, arról nem tudni, de a korabeli gyakorlat szerint vélhetően nem adták ki őket hazájuknak. Így történt ez 1989-ben is, miután két szlovák fiatal térítette el Frankfurtba a Budapest–Prága–Amszterdam járatot. Egy olvasónk közlése szerint őket két évre ítélték, amit egy ifjúsági javító-nevelő intézetben kellett letölteniük. Ma is Németországban élnek egy Frankfurt melletti kis faluban.