Az amerikai légierő már a nyolcvanas években elkezdett az F-15-ös vadászgép és az F-117-es lopakodó utódján gondolkozni. Összeállították a prioritásokat, amik közt szerepelt az alacsony észlelhetőség, a nagyfokú automatizáltság, a fejlett elektronika, valamint az utánégető nélkül is elérhető, megtartható nagy sebesség (szupercirkáló-üzemmód), hogy a gép gyorsan odaérjen a hadszíntérre, majd el is tudja hagyni azt. 1,5 Machban határozták meg az utánégető nélkül elvárt sebességet. A javaslatokat 1982-ben összesítették.

A meghirdetett pályázatra két konzorcium adta be a jelentkezését, a Lockheed (a Boeinggel és az F–16-ot gyártó General Dynamics-szal) és a McDonnell Douglas (a Northroppal) közösen állt neki a fejlesztéseknek, a munkálatokra 50 hónapot és 691-691 millió dollárt kaptak a vállalatok, amiért cserébe két-két prototípust kellet megépíteniük.

A McDonnell Douglas az YF-23-as terveivel állt elő, amiben túl sok volt a technológiai áttörés ahhoz, hogy komolyabb változtatások nélkül sorozatban tudják gyártani: a konzorcium főleg azt akarta demonstrálni, hogy milyen áttörő fejlesztések vannak a birtokában.

A Lockheed, a Boeing és a General Dynamics közös fejlesztése, az YF-22-es szintén futurisztikusnak hatott, de jóval közelebb állt a megvalósíthatósághoz. Azért a pályázatra beadott vázlatokat nekik át kellett alakítaniuk, mert a mérnökök szerint az eredeti tervekből megépíthető repülő fel sem tudott volna szállni.

A tervezés során a költségek elszaladása és a súly túlzott növekedése jelentette a legnagyobb problémát, utóbbi miatt csökkenteni kellett a gépre rakható fegyverek számát és azok elhelyezésével és játszani kellett, ráadásul ennek köszönhető a szárnyforma speciális kialakítása is. 1988-ra azonban sikerült összehozni azokat a terveket, amik alapján aztán a prototípust megépítették.

A gépet 1990-ben mutatták be, és szeptember 29-én szállt fel először, amikor is az F-22-es a Lockheed Palmdale-i üzeméből az Edwards légibázisra repült. A második prototípus is hamar elkészült, az október végén emelkedett a levegőbe, a berepülési programot feszes menetrend mellett év végére el is végezték. Az F-22-es bírta a kétszeres hangsebességet, a 7 g-s terhelést, teljesítette a szupercirkáló üzemmódot és képes volt rakétákat indítani. A repülő ekkor kapta a Lightning II becenevet, amit aztán a hadsereg Raptorra változtatott.

A felállított követelményeknek a Lockheed és a McDonnell Douglas gépe is megfelelt, a Raptor végül jobb manőverező képességének, valamint kevesebb megvalósíthatósági kockázattal járó felépítésének köszönhette győzelmét, amit 1991. április 23-án jelentettek be.

A prototípusok tapasztalatai alapján megkezdődhetett a sorozatgyártásra érett verziók építése is, ekkorra azonban már véget ért a hidegháború és megváltoztak az igények: törölték a kétüléses modellt a tervekből, valamint az eredetileg 750-es darabszámot 1997-re 339 darabosra csökkentették.

Az előszéria első példánya 1997. áprilisára készült el, ekkor azonban még dolgozni kellett rajta, így a gép szeptember hetedikén repülhetett először, amit a második példány csaknem egy évvel később követett.

Az első tízes széria sorozatgyártása 2001-ben indult meg, a kiértékelés elvégzése után 2005 december 15-én álltak hadrendbe a repülők. Jelenleg még csak két repülőszázadban szolgálnak, további kilencvennek a feltöltése folyik, éles bevetésen azonban még nem volt F-22-es vadászgép.

A próbákon ugyanakkor meggyőzően teljesített: egy alkalommal a típus 33 darab F-15-ös fölött aratott szimulált győzelmet anélkül, hogy az ellenséges rendszer egyáltalán megtalálta volna a gépet. Egy alaszkai légi gyakorlaton 108 gépet szedtek le virtuálisan az új repülők veszteség nélkül, egy japán teszt alkalmával meg 140:0-s győzelmet arattak.

Igaz, az odaút kifogott a gépeken: a hat darab Raptor számítógépe kifagyott, amikor áthaladtak a dátumválasztó vonalon. Tönkrement a kommunikáció és a navigáció is, így a repülők csak a jó időnek hála, tankereiket követve tudtak visszatérni a Hawaii-i légi bázisra, ahol 48 óra alatt megszerelték őket.

A poszt jelentős részben a Wikipedia szócikke alapján készült.