„Egységforrottságra tett kísérletnek tekinthető, hogy az SZDSZ országos tanácsának elnökségébe olyanok kerülek be, akik tavaly novemberben nem akartak ügyvivők lenni” – mondta Tamás Gáspár  Miklós 1992. január 25-én, azután, hogy a liberálisok ot-jának elnökévé választották. Egy hasonlattal: az ügyvivői testület a párt kormánya, az ot a parlamentje volt.

TGM-en kívül bejutott még az ot-be Kőszeg Ferenc, Bauer Tamás, Bonifert Dávid és Hack Péter.

Ekkor már Tölgyessy Péter volt az SZDSZ elnöke, akivel a párt elitje nem tudott együtt dolgozni, így félő volt – ahogy éppen TGM fogalmazott néhány hónappal korábban –, hogy az SZDSZ elindul a kisgazdásodás útján.

Így kérdés volt az is, hogyan tud együtt dolgozni a karanténba zárt Tölgyessy az ot-vel. Tamás Gáspár Miklós erről azt mondta a Népszabadságnak, együtt akar vele működni. Különben is, Tölgyessy a napi politikát határozza meg, míg TGM ilyet nem tehet, feladata a stratégia kidolgozása. (Az újságíró erre megjegyezte: nehéz elképzelni, hogy a filozófus nem szólal meg napi ügyekben.)

A többi párthoz való viszonyról a frissen megválasztott ot-elnök elmondta: a fő partner a Fidesz, velük kell erősíteni a kapcsolatot. Az MSZP MSZOSZ-szel kötött házassága problémás, de „türelemmel és jóindulattal” ki kell várni ennek következményeit. Az MDF félelmetes, ahogy a klientúrarendszerét építi, végzetes a szabadságra és a liberális demokráciára nézve. Na de hogyan látja Tamás Gáspár Miklós ma a tizenkilenc évvel ezelőtt történteket?

Emlékszik, mi történt önnel 1992. január 25-én?

Nem.

Ekkor választották meg az SZDSZ országos tanácsának elnökévé. Menyire volt ez fontos esemény az ön politikai pályafutásában?

Nem olyan fontos, hiszen régóta nem vagyok liberális, rég lezárt fejezete ez az élettörténetemnek. Tölgyessy lett a pártelnök, akivel a pártvezetés nem működött együtt, és ezt a tagság rossz néven vette. A hatalmát már a megválasztásával elvesztette, senki nem állt mellé az elitből. A legtöbb szavazattal lettem ot-elnök. Formát kellett adni a kormánnyal szembeni ellenállásra, a maihoz hasonló támadás érte a médiát, az Alkotmánybíróságot, de hát ez nem új, a jobboldal, amikor csak tudott, mindig rárontott a nemzetére.

Kényszerből vállalta el ezt a posztot?

Kényszerből? Én voltam az SZDSZ első generációjában a legnépszerűbb, meg akartam menteni a párt dinamikáját. Aztán Tölgyessy néhány hónap múlva megbukott, jött Pető Iván.

Nem sokkal ot-elnökké választása előtt Tölgyessy személyében jelölte meg a végveszélyt, ami az SZDSZ-t fenyegeti. Miért?

Ma is tartom, zseniális fiú volt, de rossz vezető. Volt egy nagyon rossz tulajdonsága, titkolózó volt a természete, így viszont nem lehet egy pártot vezetni.

Azt is tartja még, amit egy 1991-es publicisztikában írt, hogy unokáink fognak még sétálni a Tölgyessy utcában?

Tartom. Ki kellett volna találni neki valamilyen pozíciót, ami az alkatának jobban megfelelt volna, mint a pártelnökség. Okos, tehetséges ember.

Szoktak még beszélni egymással?

Régen beszéltünk már, legfeljebb véletlenül futunk össze, nem keressük egymást.

Ot-elnökké választása napján nagyon engedékenyen nyilatkozott az MSZP-ről, ami akkoriban még karanténba volt zárva. Látta, hogy előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz velük az együttműködés?

Ma azt gondolnám, hogy egy pártnak első számú kötelessége együttműködni a szakszervezetekkel, de szörnyű burzsoá dogmatikusként akkor nem mondhattam mást.

Hogyan zárult 1994-ben ot-elnöki karrierje?

Nem jelöltettem magam újra, rendeztek nekem egy búcsút, Pető Iván szép beszédet mondott. De a sikert egy olyan politika nevében, amit elvetek, nem tartom sokra. Tökéletes vakságban éltem.

Hogyan viszonyult 1994-ben az MSZP-vel kötött koalícióhoz?

Helyeseltem, de akkor már nem érdekeltek túlzottan ezek a dolgok, Chicagóban voltam vendégprofesszor.

Végül miért lépett ki 2000-ben az SZDSZ-ből?

A közvetlen oka az volt, hogy Demszky Gábor akkori pártelnök jobbra tolódását elleneztem. Akkorra már rég ki kellett volna lépnem, de nem láttam rendes ellenzéki erőt. És túlságosan szentimentális voltam.

És ha a Zöld Baloldal valami csoda folytán bejutna a parlamentbe, lenne újra képviselő?

Nagyon messze van ettől a Zöld Baloldal, de ha mégis, akkor legfeljebb a nevem adnám egy választási listán, és átadnám a helyem másnak.