Galtür egy mindössze 878 lakosú falu Tirolban, negyven kilométeres összefüggő pályarendszerével osztrák mércével nem is túl jelentős síterep.1999 februárjában azonban sokkal többen ismerték meg a helyet annál, ahányan valaha itt síeltek. Itt történt az utóbbi negyven év legsúlyosabb alpesi lavinakatasztrófája.

A tragédia előtt már napokkal nem lehetett elhagyni a falut, olyan sok hó esett egyszerre. A mentők fel voltak készülve arra, hogy ki kell menteni innen a síelőket, így már a körzetben gyülekeztek, de arra nem számítottak, ami február 23-án történt.

A lezúduló lavinára a Népszabadság tudósítása szerint így emlékezett vissza egy síoktató. „Az ég egyszerre csak elsötétült, percekig semmit sem lehetett látni, a zaj elviselhetetlen volt és amikor már áttetszõbbé vált a hóporfelhõ, jobb lett volna nem látni. Összedõlt házak, aztán percekkel késõbb puszta kezükkel a havat eltakarítani próbáló, zokogó, családtagjaikat keresõ emberek.”

170 ezer tonna hó indult meg a hegyről, 300 kilométer/órás sebességgel, ötszáz méter szélességben. Mire elérte a falut, már kétszer ekkora volt a tömege. Még Galtür legbiztonságosabbnak tartott belső része, a Zöld Zóna is hó alá került.

A lavinának összesen 31 halálos áldozata volt. Ennél sokkal több embert temetett el a hó. Ezért jött jól, hogy a mentők már felkészültek, a mentést azonnal el tudták kezdeni. Az első rémület után az emberek puszta kézzel túrták a havat. Az első órákban 26 embert tudtak kimenteni, másnap azonban megerősítették, 31 ember meghalt. Közülük sokan megfulladtak, mert a porhóban nem lehetett lélegezni.

A mentés ezután is rendben folyt, bár a mentőcsapatokon kívül továbbra sem tudta senki megközelíteni a helyszínt. A település turisztikai vezetője órára pontosan elkészítette a beosztást, mindenki pontosan tudta, mikor menekítik ki. Erre szükség is volt, mert két nappal később még mindig hétszázan várták, hogy kijussanak Galtürből. A túlélőknek a bezártságot is nehéz volt elviselniük, az orvosi válságstáb és pszichológusok ezért telefonon, interneten és faxon nyugtatták őket. A mentés idejére a közeli Landeckbe utazott a kancellár, a védelmi miniszter és a tartományi fõnök is.

A lavinát a januári szokatlan meleg és a februári rekordhóesés kombinációja okozhatta, így ugyanis óriási tömegű instabil hótömeg keletkezett.

A térségben azóta sokat fejlesztettek a lavinabiztonságon, az egész völgy lavinafogó-rendszerét felújították és átépítették. Az esetről pedig a National Geograpic is filmet készített Alpesi Cunami címmel.