Index Vakbarát Hírportál

Józanodjanak ki, itt az elnök beszél!

2007. január 1., hétfő 10:52

Az államfő, hívják az elnöki tanács elnökének vagy köztársasági elnöknek, nem szereti magvas beszédekkel tömni az Újévet ünneplők fejét. Sorra vettük, hogy az elmúlt negyven év megrázó eseményei után mit mondtak az államfők a részegen ünneplő vagy másnaposan gyógyuló nemzetnek.

"Töltse be hétköznapjainkat az örömteli szocialista építőmunka, ünnepeinket a jókedv, a gondtalan pihenés - köszöntötte a dolgozókat Losonczi Pál, az Elnöki Tanács második éve hivatalban lévő elnöke 1969. január elsején. - Kívánom, hogy leljenek hazánkfiai sok örömet családjuk boldogságában, s a tágabb család, a szocialista nemzet anyagi és szellemi gyarapodásában."

Az államfő a beszédének nagy részét az 1968-as évnek szánta. Magyarország az év augusztusában a "szocialista vívmányok megvédése" érdekében tankokkal sietett a reformellenes kommunisták megsegítésére.

A 2005 márciusában elhunyt Losonczi csak burkolva utalt az internacionalista segítségnyújtásra: "Pedig 1968-ban sem hiányoztak a kisebb-nagyobb próbatételek. Az élet sokszor nehéz és bonyolult feladat elé állított bennünket. A próbát kiálltuk."

Tényleg kiállták, a Varsói Szerződés öt tagállamának sikerült lenyomnia Csehszlovákiát. Néhány gondolattal odébb kiderül, hogy nem mindenkinek volt ínyére a beavatkozás, ezt az Elnöki Tanács elnöke egy durcás kiszólással intézte el: "Jogos büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy belső életünk fejlődése és következetes külpolitikánk öregbítette a Magyar Népköztársaság nemzetközi tekintélyét a jó barátok és a velünk nem rokonszenvezők előtt egyaránt."

1982: magyarnak lenni jó

Nézzük, mit változott Losonczi Pál stílusa tizenhárom év alatt. Az 1982. január elsejei beszéd elhangzása előtt két héttel vezették be Lengyelországban a hadiállapotot, amit nálunk eufemisztikusan szükségállapotnak fordítottak.


Losonczi Pál 1998-ban a Barcshoz közeli Bolhón, a családi sírnál

Az Elnöki Tanács elnöke vérbeli semmit mondással futott neki a lengyel helyzet elemzésének - "békénk, biztonságunk, szocialista fejlődésünk szempontjából különös fontossága van annak, hogy folytassuk testvéri barátságunk ápolását, sokoldalú együttműködésünk fejlesztését a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal" -, hogy aztán lehulljon a lepel: "Ebben a szellemben üdvözöltük és támogatjuk lengyel barátainknak a szocializmus védelmére és a belső rendteremtésre irányuló lépéseit is. Abban a meggyőződésben, hogy ez a legjobb megoldás a lengyel nép és a világ számára is."

Az új gazdasági mechanizmus leállítása után a nyolcvanas évek elejére az ország a fizetésképtelenség szélére sodródott. Losonczi erről sem beszélt az ország jórészt ittas lakosságának az újévi koccintás utáni percekben, sőt, a beszéd alapján úgy tűnt, hogy a "feszültségekkel terhes világban" magyarnak lenni jó: "Népgazdaságunk a súlyosabb nemzetközi feltételek ellenére tovább szilárdult, és új módon, az új követelményeknek megfelelően kezd dolgozni".

1990: vegyes tulajdonú szociális piacgazdaságot!

Szűrös Mátyásnak egyszer adatott meg, hogy államfői beszédet mondjon Újévkor, habár azt máig nehezményezi, hogy nem jár neki államfői nyugdíj. Nem Sólyom László, hanem ideiglenes köztársasági elnökünk beszélt először az ittas helyett a másnapos nemzethez, beszédét a Kossuth Rádió 12:15 perckor, a Magyar Televízió 19:15-kor adta.

A volt kommunista politikus 1990. január elsején az előző évet "rég várt fordulatokban gazdagnak" nevezte, és keményen bírálta a moszkvai nagykövetként vagy központi bizottsági tagként általa is épített szocializmust: "Kudarcot vallott a szocializmusnak kikiáltott gazdasági és politikai gyakorlat, mert szembefordult a valóság törvényeivel, a szabadság és az igazság általános követelményeivel, mert magával az emberrel került összeütközésbe."


Szűrös Mátyás egy 1968-ról rendezett konferencián a Károli Gáspár Református Egyetemen

Szűrös Mátyás saját szakállára "vegyes tulajdonú szociális piacgazdaságot" ígért az országnak hónapokkal az első szabad választás előtt. Tavasszal majd Antall József lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnökének nevezi magát. Szűrös újévi, az akkori viszonyok között nem kevésbé meghökkentő szavainak kisebb visszhangja volt: "Az új köztársaság a 15-16 milliós magyarság sorsáért visel felelősséget" - mondta. Az ideiglenes köztársasági elnököt, aki a 2006-os kistarcsai polgármester-választáson a legkevesebb szavazatot kapta, olyannyira elragadta a hév, hogy még a NATO-t is fel akarta oszlatni: "Síkraszállunk a leszerelésért, a katonai tömbök felszámolásáért".

1991: történelem ellen nincs biztosítás

Göncz Árpád 1991-es, első újévi beszédétől idegen volt a pátosz, akár szűk baráti körben is elhangozhattak volna az olyan mondatok, mint a "Sült galambot senkitől nem várhatunk" vagy a "Hadd mondjam meg: én már átéltem ebben az országban két csodát, negyvenötöt és ötvenhatot".

A választásokon győztes és ügyetlenkedésével az országra taxisblokádot hozó jobboldali kormányt csak burkoltan bírálta az SZDSZ jelöltjeként köztársasági elnökké választott Göncz: "A kormánytól is csak egyvalamit (várhatunk): világosan vessen számot a helyzettel, szabja meg a tennivalók sorrendjét, tárja az ország gondolkodó, s mint több ízben bebizonyította, felnőtt és felelős népe elé, hogy miért és mekkora áldozatot kell vállalnia tulajdon jövője érdekében".


Göncz Árpád tíz évig volt a köztársaság elnöke

Szűrös kérlelhetetlen antikommunizmusa után az 1958-ban életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt Göncz Árpád nem akart még egyet belerúgni a döglött oroszlánba. A legújabb kori történelmünk egyik leghosszabb mondatával akarta feloldozni bűnei alól Magyarországot. "Nézzék el, hogy nem mondom el mindazt, amit manapság mondani illik - nem beszélek a múlt bűneiről, a hibákról, amiket elkövettünk - igenis mi, mindannyian, még ha a bűnökben, hibákban nem is egyaránt osztozunk, hiszen féltünkben magunk is eltűrtük, tudomásul vettük, ami történt, mert emberek vagyunk, esendők, a történelmet nem mi csináljuk, hanem a történelem formál mibennünket, s mert a történelem jégverése ellen nem kötöttünk biztosítást."

1995: lesz még kicsi fürt

Négy évvel később, az utódpárt választási győzelme után Göncz Árpád soha nem látott optimizmussal tekintett a jövőbe. Örvendezett a bruttó hazai össztermék, a lakossági megtakarítások és a beruházások összegének növekedése, a munkanélküliség csökkenése miatt, miközben a gyarapodás - Horn Gyulán kívül ezt mindenki tudta - fedezet nélküli, nem csoda, hogy még január végén kénytelen volt lemondani Békesi László pénzügyminiszter.

Gönczöt vélhetően nem tájékoztatták arról, hogy nagy a baj, és a végeken már ott ólálkodik Bokros Lajos, mert beszéde határozottan optimista volt: "Nem lesz könnyű év, az biztos, de semmi okom azt hinni, hogy a végre-valahára megindult kedvező gazdasági folyamat megáll." A köztársasági elnök ezután az 1995-re koccintók szeme láttára változik a kilencvenes évek Kádár Jánosává: "Higgyék el nekem, lesz itt még szőlő - kezdetben kicsi fürt -, ha nem is rögtön lágy, de legalább madárlátta kenyérrel. Amit a magunk munkájával termelünk meg."

2003: szeretni az ellenfelet

Gönczöt Mádl Ferenc követte a köztársasági elnöki székben. A félrészeg ország kíváncsian várta, hogy a jobboldali Orbán-kormány minisztere mit mond egy olyan év után, amikor a baloldal győzött a választáson egy szokatlanul durva kampány után, a szavazatok újraszámlálását követelő hídfoglaló tüntetők összecsaptak a rendőrökkel, és az új kormányfőről kiderült, hogy az előző rendszerben állambiztonságnak dolgozott.


Mádl Ferencnek egy ciklus jutott

Az államfő nem akart ünneprontó lenni, sőt, reményét fejezték ki, hogy "ellenfeleinket is könnyebb lesz szeretni". 2002-ről lakonikusan csak annyit mondott, hogy "a mögöttünk hagyott év sokak számára hozott jelentős változásokat".

Az elnöki szózat nagy része az európai uniós csatlakozással foglalkozott, ekkor már tudni lehetett, hogy másfél év múlva, 2004. május elsejétől leszünk tagok. "Reálisan kell látnunk, hogy európai uniós tagságunkkal nem a Kánaán jön el, hanem a lehetőségek kora. Ezekkel kell jól gazdálkodnunk, s akkor közeli és távolabbi reményeink is valóra válhatnak" - mondta Mádl Ferenc.

2006: banális bírálat

A döntően jobboldali szavazatokkal megválasztott Sólyom László már mandátumának kezdetén jelezte, hogy megszólalásainak súlya lesz. Első újévi beszédében visszatért a Szűrös Mátyás-i hagyományokhoz, és nem az éjféli pezsgődurrogtatás után, hanem késő délelőtt jelent meg a képernyőn. "A kampánytanácsadók jól tudják, melyek a leghatásosabb hívószavak, mondatok, színek, taglejtések és arcjátékok. Médiavilágunkban ez érthető. Én arra lennék büszke, ha Magyarországon nem lehetne lejárató kampánnyal választást nyerni" - mondta a banális igazságokat megfogalmazó államfő, akinek szavai mégis nagy visszhangot keltettek, hiszen az államfők újévi üzeneteikben még ennyi bírálatot sem engedtek meg maguknak.


Sólyom László mindig mondani akar valamit

Az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után már csak mosolygunk azon, amit Sólyom a kampány kívánatos tartalmáról mondott: "Ha mi viseljük a terhet, tudnunk kell azt is, melyik párt hogyan vágna bele a régóta halogatott reformokba, mit és hogyan változtatna meg, s főleg: mikor". Azon meg akár könnyezve röhöghetünk, hogy "elmélyült és méltó ünneplést" kívánt az 56-os forradalom ötvenedik évfordulójára, nem mintha ez az ő hibája lenne.

Rovatok