A legnagyobb csöndben szabadult 2010. február 15-én a kilencvenes évek egyik legkeményebb magyarországi maffiavezérének tartott Leonyid Pavlovics Sztecura. A férfi nyolc évet ült a legszigorúbb őrizetben, szabadulása után rögtön kiutasították az országból. Most azért perel, hogy visszajöhessen családjához. Az első tárgyalás elmaradt, mert Sztecura nem meglepő módon nem jelent meg.
Elmaradt a tárgyalása annak a felülvizsgálati eljárásnak a Legfelsőbb Bíróságon, amelyben Sztecura azt bizonyítaná, hogy jogtalanul utasították ki az országból. Védője elmondta, hogy a jogszabály szerint csak akkor lehet valakit kiutasítani, ha tíz évet vagy annál többet tölt börtönben. Mivel védence csak nyolc évet ült, nem jogos a kiutasítás. Sztecura azért szeretne visszajönni Ukrajnából, mert itt él a családja.
Az ügyet tárgyaló bírú úgy döntött, hogy a tárgyalás elmarad, mert a megidézett terhelt távollétében nem lehet nyilvános ülést tartani. Sztecurát a következő tárgyalásról kiértesítik, és ha meghatalmazza ügyvédjét, akkor a távollétében is meg lehet tartani az ülést.
Leonyid Pavlovics Sztecura, alias Loncsik, a magyarországi szervezett bűnözés ismert alakja volt a kilencvenes években. Prostitúcióval, olajmaffiával, autólopásokkal, védelmi pénzek szedésével kapcsolatos ügyekben merült fel a neve.
A Kijevben született ukrán-izraeli kettős állampolgár 1994-ben, üzletemberként tűnt fel Magyarországon. Már ekkor közös üzleti ügyeket bonyolított a későbbi Aranykéz utcai robbantás áldozatával, Boros Tamással és az 1999 áprilisában Tahitótfaluban géppisztolysorozattal kivégzett Seres Zoltánnal.
Sztecura 1997-ben, egy gyilkossági kísérlet kapcsán vált először gyanússá a rendőröknek. Négy évvel később, 2001. október 1-jén fogták el a kommandósok Záhonyban az Ukrajna felé tartó vonaton. A férfit emberölés kísérletével és zsarolással vádolták, valamint azzal, hogy két éven át védelmi pénzt szedett egy budapesti diszkó, a Citadella tulajdonosától.
A 2004-ben született elsőfokú ítélet szerint Loncsik 1997-ben utasítást adott az embereinek, hogy öljenek meg egy Csecsen becenevű férfit, aki ellentétes üzleti érdekeltségű volt. Loncsik emberei majdnem meg is tették, egy szórakozóhelyről erőszakkal elvitték a férfit egy budapesti házba, ahol órákon át baseball-ütőkkel verték, több csontját összetörték, majd kivitték egy XVIII. kerületi kiserdőbe, ahol összeszurkálták. A félholtra vert férfi halottnak tette magát, mire otthagyták. Kutyasétáltatók találtak rá, kórházba vitték, így túlélte a támadást.
Az első fokú ítélet másik része szerint Sztecura a Citadella diszkót bérlő és üzemeltető cég tulajdonosát, Borza Tibort, valamint a bérbeadó cég tulajdonosát, Veres Istvánt 1999-től két éven át előbb havi félmillió, majd egymillió forint védelmi pénzre zsarolta. Borza üzlettársa Seres Zoltán volt. Eleinte rajta keresztül zsarolt Loncsik, de később kivégezte és átvette a helyét. A férfi nyolc év fegyházbüntetést kapott. Két év múlva az ítélet másodfokon jogerőssé vált.
Még tartott a tárgyalás, amikor 2003-ban Sztecura a zárkájából megfenyegette a folyósón elhaladó Valentin Goduzsnyikovot, korábbi alvezérét és tettestársát. A férfi feljelentette Sztecurát. Ezért (az ellene folyó eljárás akadályozásáért) 2007 decemberében másodfokon egy év hat hónap pluszbüntetést kapott, amelynek háromnegyedét a bíróság elengedte, így csak négy hónapot és tizenöt napot kell pluszban leülnie.
Sztecura 2006-ban és 2007-ben kérte, hogy büntetésének hátralevő részét Ukrajnában tölthesse le, de a bíróság ezt 2009-ben visszautasította. Sztecura az elmúlt években az ország különböző börtöneiben ült, mindegyikben a legszigorúbb fokozatban (egyszemélyes zárkában).