Megosztja a nagykovácsiakat az erdőben settenkedő tigris legendája. Egyeseknek gyanús a vándorcirkusz, még ha csak uszkárokkal és puputevékkel léptek is fel. Mások szerint a tigris, ha lenne is, eltörpülne a környéken egykor rejtőző valódi nagyvadak mellett. Tigrislesen voltunk.
„Jöjjön vissza két hét múlva! Akkor unikornis lesz” – próbálják lerázni az Index tigrisvadász-különítményét a nagykovácsi Gyopár sörözőben ultizó hitetlen férfiak. Valószínűleg nekik van igazuk. A Duna-Ipoly Nemzeti Park zoológiai referense, dr. Hegyi Zoltán döbbenten áll a nagykovácsi erdőben kószáló tigris hírének karrierje előtt.
A nemzeti parkra hivatkozva járta be a médiát, hogy állítólag bejelentés érkezett: tigrist láttak az erdőben. Hegyi Zoltánnak fogalma sincs, honnan származik ez az információ. Tegnap valóban kapott egy bejelentést, de a tigris szó még csak el sem hangzott a telefonbeszélgetésben. “A bejelentő annyit mondott, hogy a saját kertjében idén már harmadik alkalommal lát egy állatot, ami szerinte hiúz lehet, vagy pedig egy nagyméretű házimacska” – mondta Hegyi.
Az erdő szélén élő bejelentő foglalkozott biológiával, az apja pedig vadász, innen származnak az ismeretetei, amelyek alapján hiúzra gyanakszik. Amiatt aggódott, hogy az állat veszélyes lehet a babájára, aki a kertben szokott aludni. Dr. Hegyi szerint viszont a hiúz megjelenésének csak ezrelékekben mérhető az esélye. A nemzeti park területén egyetlen hiúzról van tudomásuk, az is a Börzsönyben él. A nyolc év alatt, mióta követik a nyomait, látni senki sem látta, csak egy alkalommal mutatta egy kamera. A nemzeti park munkatársa abban maradt a bejelentővel, hogy ha megint látja az állatot, próbálja meg lefotózni. Szerint nincs olyan fázisban a nagykovácsi ügy, hogy ki kéne vizsgálni.
A nagykovácsi erdő bokrait azonban finoman zizegteti a szél, és a néptelen ösvényen bóklászva különös érzés lesz úrrá az emberen. Pedig nem villan fel csíkos bunda a levelek között, a sárban nincsenek gyanús tappancsnyomok, az ágakra nem tapadt vöröses szőrcsomó, a bogarak zümmögése nem nyom el halk morgást. A tigrisek naponta harmincöt-negyven kilométert is megtesznek. Bárhol lehet.
A polgármesteri hivatalban égnek a telefonvonalak. Mindenki a tigrisről kérdezősködik. Tóthné Pataki Csilla jegyző széttárja a kezét, hozzájuk korábban semmilyen bejelentés nem érkezett tigrisről, egyeztettek a rendőrséggel, hozzájuk sem. Arról sincs a hatóságoknak tudomása, hogy bárki ilyen veszélyes állatot tartana a környéken.
A tigrishívők hitét a Colorado vándorcirkusz két héttel ezelőtti látogatása táplálja. Néhányan azt rebesgetik, hogy onnan szökhetett meg a ragadozó. A Colorado cirkusznál viszont az Indexnek azt mondják, nincs tigrisük, nem is volt. “Nincs, aki bemenne hozzá, mindenki félne, hogy leharapja a kezét” – mondja a cirkuszos hölgy, akit telefonon érünk el.
„Nekünk csak uszkár kiskutyáink, pónilovaink és tevéink vannak” – teszi hozzá. A felvetésemre, hogy a plakátjukon látható tigris találgatásokra adhat okot, azt feleli: a plakát sajnos legalább húsz éves, lesz majd új, azon csak póniló lesz meg uszkár kiskutyák.
A cirkusz tigrismentességét a jegyző asszony is megerősíti, aki a gyerekeivel együtt megfordult az előadáson. „Volt két darab puputeve, nyolc-tíz kiskutya, öt póniló és egy láma. Tigris nem” – sorolja.
A kétség azonban nem alszik Nagykovácsiban. „Attól még lehet nekik tigrisük, hogy nincs a műsoron” – jegyzi meg bölcsen a Kastély sörözőben iszogató baseball-sapkás öregúr. A saját szemének hinne, el is ment kedden keresni a tigrist. “Fölmentem a meggyesbe, de nem találtam. Pedig valószínű, hogy van valami” – mondja. De nemcsak a tigrist nem találják. A Nagykovácsi-szerte kiragasztott cédulák tanúsága szerint eltűnt Bobi is, az öt éves, ivartalanított, nagytestű kan kutya. A Zsíros-hegyen veszett nyoma február 23-án.
A Gyopárban gyülekező hitetlenek azzal viccelődnek, melyiküknek van macskája, csíkos-e, vörös-e. Szerintük a tigrisnél is nagyobb vadak tették igazán méltóvá a hírnévre Nagykovácsit. Állítólag itt húzta meg magát a Turek néven ismert gengszter, akiről az a pletyka járta, hogy Jozef Roháčért cserébe adja ki Magyarország Szlovákiának. Sőt, nem is húzta meg annyira magát. Mesélik, hogy egyszer puskával úgy megkergette a szippantósokat, hogy azok a kocsit hátrahagyva menekültek lefelé a hegyről. És nem is Turek volt az egyetlen. Az ultizók esküsznek rá: Remeteszőlősön, a szomszédos községben bujkált maga Budaházy György is, míg el nem fogták.