Több mint hét évvel a 2004-es törökbálinti robbanás után megszületett a felmentő ítélet a raktárt birtokló cég három vezetőjének ügyében. Még az ügyész is azt kérte, hogy mentsék fel a gondatlan veszélyeztetéssel vádolt embereket. Hogy a robbanást pontosan mi okozta, máig nem sikerült kideríteni. A vádlottak azt gyanították, hogy szándékos merénylet történt, de ez a bíróság szerint nem bizonyosodott be.
A Budaörsi Városi Bíróság pénteken bűncselekmény hiányában felmentette a vádak alól a 2004-es törökbálinti petárdaraktár-robbanás három vádlottját. A bíróság szerint nem követtek el bűncselekményt. A 11 millió 556 ezer forintos bűnügyi költséget az ítélet szerint az állam viseli.
A tragédia 2004. augusztus 5-én, nem sokkal este 6 óra előtt történt a Pyro-Technic Kft. törökbálinti telephelyén. Két robbanás volt, a folyamat láncreakciószerűen zajlott. Azt, hogy az első robbanást tulajdonképpen mi okozta, máig nem sikerült tisztázni. A robbanásban a cég három dolgozója életét vesztette, többen megsérültek. A raktárvezető és két anyagmozgató halt meg. Az egyik áldozatot a robbanás darabokra szakította, a másik teljes testfelületén negyedfokú égési sérüléseket szenvedett, a harmadik férfit a tüdejébe fúródó sarokvas ölte meg.
Több ember halálát okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége volt a vád a Pyro-Technic Kft. ügyvezetője, műszaki igazgatója és üzemeltetési vezetője ellen. Csak néhány napot töltöttek őrizetben 2004-ben, egyébként szabadlábon védekeztek a közel hét és fél éve húzódó büntetőügyben.
A felmentő ítéletre számítani lehetett, mert perbeszédében maga az ügyész is ezt indítványozta, közölve, hogy a vád tarthatatlanná vált. Igaz, az ügyész bizonyíték hiányában való felmentést indítványozott. A védelem álláspontja az volt, amit a bíró, Fülöp Ágota végül is kimondott: a felmentés oka nem a bizonyíték, hanem a bűncselekmény hiánya.
A vádlottak nem Törökbálinton dolgoztak, hanem a cég budapesti irodájában. Az ügyvezető és a műszaki igazgató havi egy-kétszer, az üzemeltetési vezető hetente legalább egyszer járt Törökbálintra. A telephelyen a napi ellenőrzést a robbanás egyik áldozata, a raktárvezető végezte. A vádlottak a robbanás napján sem voltak ott. A vád nem is közvetlenül kapcsolta össze őket a robbanással, a bíróságnak arra kellett választ adnia, hogy követtek-e el olyan foglalkozási szabályszegést, amely a tragédiához vezethetett, vagy azt súlyosbíthatta.
A törökbálinti telephelyen egykor hadianyaggyártás folyt, ami fokozatos leépítés után 2004 elején fejeződött be végleg. A Pyro-Technic Kft. 1998-tól bérelt ott raktárterületet, majd 2001-ben meg is vásárolta a három raktárépületet, és átalakításokat végzett rajtuk.
A bíróság vizsgálta a raktárépület-együttes kialakításának szabályosságát. A bíró megemlítette, hogy az eljárás során még azt sem volt egyszerű megállapítani, pontosan mely jogszabályoknak kellett megfelelnie a raktárnak. Miután ez tisztázódott, kiderült, hogy az épület megfelelt a szabályoknak, sőt, még egy olyan kormányrendelet előírásait is teljesítette, amely nem is vonatkozott rá, mert csak két évvel az átépítés után lépett hatályba. A bíró az ügyvezető, az elsőrendű vádlott javára írta ezt és azt is, hogy még az építkezés előtt levélben rákérdezett az illetékes szervnél, hogy milyen előírásokat kell teljesítenie. A bíróság szerint ez nagyfokú gondosságot mutatott.
Egy kisebb mulasztást ugyanakkor elkövetett a kft.: nem szerezte meg egy engedélyt az épületre, de a bíróság szerint ez büntetőjogi szempontból nem releváns, mert az épület egyébként szabályos volt, és a szabályosságot „nem az engedély teszi”. Ezen kívül csak egy másik – apróbb – mulasztásra derült fény: az egyik áldozatnak nem volt tűzrendvédelmi szakvizsgája, de a büntetőügy szempontjából ez sem lényeges.
Az sem bizonyosodott be a büntetőeljárás során, hogy a raktározott anyag mennyiségével probléma lett volna. Igaz, voltak túltelítettségről szóló tanúvallomások, de ezek több ok miatt sem voltak bizonyító erejűek. Egyrészt pusztán az, hogy valaki sok dobozt lát, még nem jelenti azt, hogy túlraktározás történt. Ráadásul ezek a tanúk hetekkel, hónapokkal azelőtt jártak Törökbálinton, hogy a robbanás megtörtént volna, és egy másik helyiséget láttak, nem azt, ahol az első robbanás bekövetkezett.
Korábban felmerült az a gyanú is, hogy szabálytalan gyártási tevékenységet folytattak a telephelyen. A bíró szerint beigazolódott, hogy ilyen sem történt. Azt is kizárták, hogy a dolgozók a szabályokat megszegve játszottak volna a tűzijátékokkal.
A bírósági eljárásban megdőlt a nyomozóhatóságnak az az információja, hogy nagy mennyiségű, 77.5 kiló fekete lőport is tároltak engedély nélkül a telephelyen, és ez szerepet játszott a robbanásban. Ennek az információnak egy revizori jelentés volt az alapja, és a bizonylatok alapján szakértők megcáfolták annak tartalmát.
Nem fekete lőpor, hanem úgynevezett brizáns robbanóanyag, „nem kizárhatóan TNT" robbant fel először, mondta a bíró. A szakértők szerint a fekete lőpor nem is tudott volna olyan krátert csinálni, mint amilyen Törökbálinton keletkezett. Azt viszont nem sikerült kideríteni, hogy ez a robbanóanyag – talán TNT– hogy került oda, és mi robbantotta be.
A vádlottak elmélete szerint a raktárat ismeretlenek szándékosan robbantották fel. Volt egy tanú, aki korábban azt állította, hogy merényletet követtek el, és meg is nevezte az állítólagos elkövetőket, de később már elismerte, hogy az információ hamis volt, csak haragosainak akart ártani vele. Őt hamis vád miatt el is ítélték még 2008-ban.
Több másik tanú arról számolt be, hogy a nagy robbanás előtt kiáltozást, segélykérő hangokat hallottak A bíró szerint azonban nem lehet eldönteni, hogy azért kiabáltak, mert megtámadták őket, vagy azért, mert érzékelték a robbanásveszélyt.
A vádlottak a merényletről szóló elméletük igazolását látták egy titokzatos, nagy kiterjedésű égési foltban is a betonon, ami akár olaj nyoma is lehetett. A bíróság szerint viszont ebből még nem vezethető le az idegenkezűség. A vádlottak hivatkoztak még egy vérgyanús szennyeződésre, melyet az egyik konténer oldalán találtak. A bíró szerint ebből azért sem lehet messzemenő következtéseket levonni, mert nem lehet tudni, mikor került oda.
A vádlottak azt gondolják, hogy az áldozatokat már a robbanás előtt megölhették. Ezt azzal próbálták alátámasztani, hogy az egyikük furcsa testhelyzetben feküdt, nem olyan irányban, ahogy a robbanás alapján kellett volna. Szerintük ennek az az oka, hogy nem volt eszméleténél, amikor a robbanás történt. A bíró szerint viszont magyarázat lehet erre például az is, hogy maga feküdt le a robbanás előtt, védeni próbálva magát. A bíró rámutatott arra is, hogy nagyon kiterjedt szakértői bizonyítás volt ebben az ügyben, és a szakértők véleménye szerint mindhárom áldozat halálát a robbanás okozta.
A bíró az ítélethirdetés után még megjegyezte, hogy az eljárás azért húzódott el ilyen sokáig, mert egy olyan eseményt kellett vizsgálni, amelyhez nem volt kialakult kriminalisztikai gyakorlat, a szakértőknek nem volt tapasztalata robbanásos eseményekben. A vádlottakról pedig azt mondta: példaértékű módon, konstruktívan viselkedtek. Három napon belül eldől, hogy az ítélet jogerőre emelkedik-e. A vádlottak és védőik elfogadták azt, az ügyész azonban kérte, hadd használja ki a neki járó három nap gondolkodási időt.
A tárgyalás záró szakasza körülbelül másfél órás csúszással kezdődött, mert bombariadó miatt senkit sem engedtek be a Pest Megyei Bíróság Thököly úti épületébe, ahol a tárgyalást tartották.