Az Orkin forradalmi reklámot készített

A csótány nem tud veszíteni. Nagyon felvette a digitális kor ritmusát. Először a genetikusoktól kap egy nemiszervre irányuló életveszélyes fenyegetést. Azután igen rövid időn belül a képernyőkön ülve visszavág.

De bizony a csótány nem tévén, hanem a tévében van. Az Amerikai Egyesült Államokban nagyon sok tévénéző hülyének érezte magát, miután ösztönösen megpróbálta agyonverni az egyik rovarirtó-gyártó reklámjában megjelenő csótányt. A reklám a maga módján osztatlan sikert aratott: két néző kártérítést követel totálkáros televíziójáért.

"Hát ha a besötétített szobában ülsz, biztos nagyon valódinak tűnik." - vallja be a Michael Lollis, a reklámot készítő atlantai J. Walter Thompson kreatív igazgatója. Az Orkin Pest Control által megrendelt reklámot egyszerre kezdték játszani az Egyesült Államokban, a lakosság kilencven százaléka potenciális nézője volt.

A reklám hamvas-illatos-tavasziszellős öblítőreklámként indul. A háziasszony a nagymosás közepén karizmatikus érvelésbe kezd, és akkor a képernyő jobb oldala felől mászni kezd a csótány, mígnem a kép közepe táján elpusztítja egy animáció.

Lollis azt mondja, a reklám megkövetelte a kifinomult technikai trükköket: például nehéz volt imitálni a bogár kontúrjain látható ragyogást, amitől végül nagyon úgy nézett ki, mintha ideát lenne.

Eljött a Szupercsótány

A sugárzás másnapján égtek a telefonvonalak, a postaládák, odakozmált az egész Orkin Pest Control gyáregység.

"Épp csak kijöttem a tusolóból, amikor látom, hogy egy csótány ül a képernyőn. Azonnal lekaptam magamról a törölközőt, hogy majd egy suhintásból tarkóngyepálom, de nem hogy nem halt meg, még a tévéről se szédült le. Totál bekekszeltem, hogy mégis bekövetkezett amitől mindig féltem, eljött Szupercsótány, hogy bosszút álljon a családjáért. Aztán rájöttem, hogy csak egy reklám, és nagyon butának éreztem magam." - mondja a floridai Matt, aki általában alsóneműt hord a fején és páros héten csak hangutánzó szavakban beszél.

Egy marylandi asszony a szomszédait csődítette a lakásába kétségbeesésében, hogy megkeressék a csótányt.

A két komoly panaszos közül az egyik egy bakancsot, a másik bukósisakot vágott a tévéhez - a csótányok mindkét esetben túlélték, nem úgy a képcsövek. Ők követelték az Orkintól, hogy térítse meg kárukat. A cég azonban sajnálattal közölte, hogy nem tud szórakoztatóelektronikával szolgálni, ott van viszont a szuperhatékony molylepkeölő termékük, amelyből szívesen leadnak egy pótkocsira valót.

"Arra építettük az egészet, hogy megpróbáljuk szimulálni azt a sokkot, amit akkor érzünk, ha csótányt látunk a lakásunkban." - mondja Martha May, az Orkin szóvivője.

Az Orkin mégsem hagyja, hogy az invenciózus reklám okozta közfelháborodás a porba döntse a cég jó hírnevét. Inkább indítottak honlapjukon egy "Az Orkin rászedett engem!" pályázatot, amelyre e-mailben részletezett, körülírt, vagy kiszínezett pánikreakciókkal lehet nevezni. A legviccesebb ember kap egy új tévét.