Magyarországon nem egészen 34 ezer német élt tíz évvel ezelőtt. Vagyis inkább 62 ezer. De ha úgy nézzük, akkor 53 ezer vagy éppen 88 ezer. Huszonegy évvel korábban még 31 ezren voltak. Vagyis inkább 37 ezren.

A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatai alapján úgy tűnhet: az adatgyűjtés tökéletesen alkalmatlan arra, hogy kiderüljön a nemzetiséghez tartozás. A felmérés során 2001-ben és 1990-ben kérdezték azt, és kérdezik a most szombaton induló népszámláláson is (válaszolni egyikre sem kötelező): milyen nemzetiségűnek valljuk magunkat, és milyen nyelvet tekintünk az anyanyelvünknek. Emellett tíz éve már azt is kérdezték, hogy családi, baráti közösségben milyen nyelvet használ – ezt most is kérdezik –, és azt is, hogy egy nemzetiség kulturális értékeihez, hagyományaihoz kötődik-e (ezt most nem).

Ennyi elég is ahhoz, hogy kiugróan nagy eltérések legyenek az adatokban.

Erre egyetlen példa: nézzük, hogyan alakult az anyanyelvének egy adott nemzetiség nyelvét anyanyelvnek vallók, azt a nyelvet a mindennapokban használók és a magukat egy adott nemzetiséghez tartozók száma 2001-ben. Így.

A grafikonból jól látható, hogy a magukat cigánynak és németnek vallók száma jóval magasabb, mint a német vagy valamelyik cigány nyelvet anyanyelvének tekintők száma. A németek körében a mindennapi nyelvhasználat és a nemzetiséghez tartozás között már jóval kisebb a különbség; kevesebb, mint tízezer olyan ember volt, aki németnek mondta magát, de családjával vagy barátaival nem ilyen nyelven beszél (arra a most fel nem tett kérdésre, hogy milyen hagyományokhoz kötődnek, 2001-ben 88 ezren mondták, hogy a némethez). A magukat romának vallók körében a mindennapi nyelvhasználat sem volt elterjedt tíz évvel ezelőtt (53 ezren válaszoltak erre igennel), és a cigány hagyományok ápolását is csak 129 ezren jelölték be.

A kisebb nemzetiségeknél tíz évvel ezelőtt nem volt érdemi különbség az anyanyelvet és a nemzetiséget vallók, illetve a nyelvhasználók között. A románoknál feltűnő, hogy többen vannak, akik családi, baráti körben románul beszélnek, vagy az anyanyelvüket románnak vallják, mint azok, akik a román nemzetiséghez sorolták magukat.

Figyelemreméltó az is, hogy 2001-ben jelentősen megugrott a magukat cigánynak és németnek vallók száma (1990-ben még nem minden olyan nemzetiség szerepelt a kérdőíveken, amely 2001-ben már igen).

Látható, hogy 2001-ben nagyjából kétszer annyian vallották magukat németnek, mint 1990-ben, míg a magukat a cigány kisebbséghez sorolók száma harmadával nőtt. Ennek aligha csak demográfiai okai vannak: főként a németségnél valószínűsíthető, hogy jelentős volt azok száma, akik a rendszerváltás idején még nem merték a nemzetiséghez tartozást felvállalni, tizenegy évvel később viszont már igen.