A Fidesz azért nyerhetett megint kétharmaddal (vagy kétharmad közeli eredménnyel, ez majd péntekről szombatra eldől), mert a választási rendszerünk nem arányos, durván torzít a győztes javára. Ebben ugyan nincs újdonság, de úgy érezzük, hogy sokan értetlenkednek, ezért úgy gondoljuk, hogy napokkal a választás után is érdemes még egyszer az egészet tömören elmagyaráznunk. Elöljáróban itt vannak még egyszer az eredmények részletes bontásban. A táblázat azért fontos, mert kiderül belőle, hogy mi a háborgás oka. 

A Fidesz az egyéni jelöltekre leadott voksok 44 százalékával az egyéni mandátumok 90,5 százalékát vitte el vasárnap. A baloldal a szavazatok 27 százalékával az egyéni helyek 9,5 százalékát kapta meg. A baloldal a pártlistás osztozkodásból hiába került ki a rájuk ténylegesen leadott szavazataránynál és a Fidesznél is jobban, ez a kormánypártok megközelítésére sem volt elég. (A táblázatban a pártlistáknál csak a ténylegesen leadott szavazatokkal számolunk.)

2014
összesített mandátumarány	párt	egyéni szavazat (db)	egyéni szavazatarány (%)	egyéni mandátum (db)	egyéni mandátumarány (%)	listás szavazat (db)	listás szavazatarány (%)	listás mandátum (db)	listás mandátumarány (%)	töredékszavazatok
66,83	Fidesz-KDNP	2 097 882	44.24	96	90.56	2 135 960	44.36	37	39.78	913 737
19,1	MSZP	1 273 275	26.85	10	9.43	1 246 465	25.89	28	30.11	1 104 035
11,56	Jobbik	967 179	20.39	0		985 028	20.46	23	24.73	967 179
2,51	LMP	229 747	4.84	0		252 372	05.240	5	5.38	229 747
(forrás: valasztas.hu, Index-számítás)

Nem arányos, de szabályos

A mandátumelosztás azért alakult így, mert az új választási rendszerünkben a korábbinál nagyobb hangsúlyt kaptak az egyéni körzetek. Emiatt a parlamenti helyek több mint felét az egyéni választókerületek győztesei kapják, de úgy, hogy közben a győzelmükhöz szükségtelen szavazatok pártjuk országos listájára vándorolnak. Ezt hívjuk kompenzációnak, ami korábban csak a veszteseknek járt. A végeredmény értékelése szempontjából a választási rendszer átalakításának egyik legfontosabb változtatása mindenképpen ez.

Az új rendszer úgy működik, hogy az egyéni kerületek győzteseire és második helyezettjeire leadott szavazatok különbsége is töredékszavazatnak számít. Ezt az igyirnankmi.blog.hu a következőképpen magyarázza: ha egy választókerületben a Fidesz jelöltje tízezer szavazatot, a baloldali jelölt nyolcezer szavazatot kapott, akkor a baloldali nyolcezer voksa mellett a fideszes jelölt 1999 szavazata is a párt országos listájára kerül.

A bonyolultnak tűnő matekozás azért fontos, mert ezzel a győzteskompenzációs rendszerrel lett meg a kétharmad. A győztes emiatt hét darab plusz mandátumot kapott az országos pártlistán, ami a kompenzáció nélkül nem járt volna. Az alábbi táblázatból mindez érthetőbb.

		győzteskompenzációval			győzteskompenzáció nélkül
párt	egyéni győzelem (db)	szavazat	listás hely	összesen	szavazat	listás hely	összesen
Fidesz-KDNP	96	3049697	37	133	2305190	30	126
Baloldal	10	2350500	28	38	2327692	31	41
Jobbik	0	1952207	23	23	1952207	26	26
LMP	0	482119	5	5	482119	6	6

A Fidesz tehát amellett, hogy simán és nagyon nyert - és a régi választási rendszerben is ez lenne a helyzet - az újabb így is-úgy is kétharmadot 2010-zel ellentétben nem a kiugró társadalmi támogatottságának, hanem kizárólag a megreformált választási rendszernek köszönheti. 

Ezt a megállapítást támasztja alá, hogy a kormánypártok népszerűsége listán és az egyéni körzetekben is csökkent négy év alatt - ami egyébként törvényszerű 4 évnyi eléggé viharos kormányzás után. Itt felvillantjuk azt az ábrát, ami a 2010-es (az első választási fordulós) és 2014-es pártlistás, illetve összesített egyéni szavazatok különbségét mutatja pártonként. 

Érdekes külön megnézni a kormánypárt vezető politikusainak 2010-es és mostani szerepléseit. Szembetűnő, hogy noha többségük idén is könnyedén szerzett mandátumot ott, ahol indult, fölényük nagyot apadt: a négy évvel ezelőtti 50-60 százalék feletti szavazati arányoknak már nyoma sincs, többen 10-15 százalékponttal kevesebbet kaptak.

Fontos kiegészítés, hogy például Varga Mihály akkor hazai terepen indult Karcagon, míg most az egyik budapesti választókörzetben mérte össze erejét az ellenzéki pártok képviselőivel, ami neki azért nem volt hazai pálya. 

A 2010-es választásokkal szemben idén sem bal, sem jobboldalon nem voltak jellemzőek a kiugró arányú győzelmek.

A kormányt végül nem váltó kormányváltók jelöltjei közül Hiszékeny Dezső szerepelt a legfényesebben a XIII. kerületben, míg a kormányoldalon Gyopáros Alpár aratta a legnagyobb győzelmet Győr-Moson-Sopron megyében. 

A valasztas.hu-ról kigyűjtöttük azokat az egyéni körzeteket, ahol az eredmények száz százalékos feldolgozottsága előtt a legszorosabb eredmények születtek. A piros és narancssárga oszlopok az első és második helyezett közötti szavazatkülönbséget mutatják, a világoskék oszlopok pedig azt, hogy hány külföldön leadott, levélben elküldött szavazatot kell még megszámolni. Ezek alapján a főváros 15. választókerületben van a legnagyobb esély a részeredménye átfordítására, ebben az esetben a most narancssárgával jelölt mandátum a szocialista Kunhalmi Ágneshez jutna. 

Az egész politika népszerűsége csökkent

A szocialisták 2010-es összeomlása, és a Fidesz tábor mostani jól látható apadásával együtt az egész politikai elit, ha úgy tetszik, az egész parlamenti demokrácia kevesebb embert tud megmozgatni, mint a rendszerváltás idején. 

Hogy a vasárnapi történéseket történelmi kontextusba tegyük, az alábbi ábrán megmutatjuk, hogyan változtak a listás szavazás eredményei a rendszerváltás óta lezajlott hét választáson.

Ez a legegyszerűbb, és talán legpontosabb mód arra, hogy a pártok valódi támogatottságát kövessük. A listás szavazatok nem a jelöltekről, hanem kizárólag a pártokról szólnak, és ebben a formában azt is láthatjuk, hogy konkrétan hány választót tudtak megszólítani a pártok - nem csak az arányukat.

A fentiből szépen kiolvasható a magyar politikai élet mindenféle traumája 25 évre visszamenően: ahogyan a Fidesz jobbra tolódott és szép lassan bedarálta a többi jobboldali pártot, ahogyan az SZDSZ megsemmisítette magát, ahogyan némi bujkálás után erőre kapott a szélsőjobb, és még az őszödi beszéd hatása is világosan kirajzolódik.

Az alábbi ábra az előző párja: a pártokra leadott szavazatok arányában mutatjuk a parlamenti eredményeket százalékos megoszlásban. Ez kirajzolja a Fidesz mostani 44 százalékát plusz a többi párt összes eredményét 1990 óta. 

Élet a parlamenten túl

A nagy, parlamentbe jutott pártok csökkenő népszerűségét az is mutatja, hogy a kispártok viszonylag sok szavazatot kaptak. Közülük a Munkáspárt szerepelt a legjobban: az ötödik helyen végzett Thürmer Gyula pártja négy éve csak 5606 szavazatot kapott, most ennek az ötszörösét. Az ötszázalékos bejutási küszöbtől persze ezzel együtt is messze voltak a kicsik.

Végül megmutatjuk azt is, hogy vasárnap sok érvénytelen szavazatot is leadtak. A választásokon 4 millió 920 ezer ember vett részt, közülük 64 ezren érvénytelenül szavaztak a listán. Ez a szavazáson résztvevők 1,3 százaléka, ha párt lettek volna, ők lennének az ötödik legsikeresebbek. Átszámoltuk az eredményeket úgy, hogy ne az összes érvényes szavazat, hanem az összes résztvevő százalékában lássuk az eredményeket:

Ebből kiderül, hogy az igazán elégedetlen választók – akik egyetlen parlamenti pártra sem voltak hajlandóak behúzni az ikszet, de azért elmentek szavazni – ha  mind egy pártra szavaznak, akkor majdnem kijött volna még egy formáció listás parlamentbe jutása. De csak majdnem: a mikropártokra szavazók és érvénytelenül szavazók összeadva is egy hajszállal elmaradtak volna a parlamenti bejutást jelentő öt százalékos küszöbtől.