A Miskolcon szerdán tiltakozó tanárok követései főleg az iskolai szintű autonómia visszaállításáról szóltak, tehát hogy ne a központból döntsenek mindenről, ami helyi szinten a tanárokat és a diákokat érinti. A követelések között ugyanakkor vannak olyanok is, amik azon is múlnak, hogy mennyi pénz jut a költségvetésből az oktatásra. A KSH adatai alapján (ami a legfrissebb hozzáférhető adat, annak ellenére, hogy csak 2013-ig követi a változásokat) megnéztük, hogy mennyi, és hát igazából mindegy is, hogy alap-, közép-, vagy felsőoktatásról beszélünk, mert ha a teljes nemzeti össztermékhez, a GDP-hez viszonyított arányt nézzük, akkor az derül ki, hogy az egyre kevesebb összességében, és alrendszerenként is.

A teljes költségvetési költéseknél viszont egy kicsit komplexebb adatot is tudunk arról, hogy mennyire értékeli a költségvetés az oktatást az utóbbi években. A Magyar Tudományos Akadémia közgazgazdasági intézetének kutatásból is az jön ki viszont, hogy egyre kevésbé.

Az ábrán látszik, hogy egy középiskolás diákra 2006-ban még több, mint 650 ezer forintnyi költés jutott (2012-es árakon), 2012-ben pedig már csak 500 ezer, és a trend óvodától a gimiig ugyanaz. A 2003-as és 2011-es tanári béremelések mindig dobtak egy kicsit a ráfordításokon, de aztán ezek részben elinflálódtak, a többi ráfordítás pedig nem nagyon növekedett, vagy éppen csökkent, így összességében 2012-ig egyre kevesebb pénzt költ az állam az iskolásokra.

Az viszont még inkább elszomorító, hogy a kelet-európai térségben 2011-ig Magyarországon csökkent a legdurvábban a ráfordítás a GDP százalékában.

És akkor a szegregációról, az elöregedő tanárszakmáról, és a többiről még nem is beszéltünk, ezekről az MTA kutatásáról írt cikkünkben olvashat bővebben.