Régen még a magyaroknak szólt a Sziget, most meg elszabadultak az árak, mint Béla két feles után a búcsúban. Ez a leggyakoribb kritika, ami éri a fesztivált, és ha ránézünk a napi- és hetijegyek árának alakulásáról szóló grafikonra, elég nehezen tudjuk azt mondani, hogy nincs igaza az egyszeri kesergőnek, aki a kádári kisnyugdíjas síró hangján követeli vissza, ha nem is a 300 forintos napijegyet 1995-ből, de legalábbis az ezredfordulót, amikor 2000 forintért lehetett egy napon át bebaszva keringeni a zajban és a porban.

Csakhogy az elmúlt 25 évben nemcsak az infláció repítette magasba az árakat, de az is, hogy átalakult a zeneipar, és egyre erősebb a verseny a fesztiválok között: árlicit folyik a legnagyobb fellépőkért és persze a közönségért is, így egyre többe kerül a program, és egyre többet költenek a fesztiválok mobil vécére, lampionra meg fejen pörgő utcaszínházra. Így amíg 1993-ban 26 millióból szervezték meg a Szigetet, addig 2000-ben már 580 milliót költöttek rá, idén pedig már 6,3 milliárdot.

Ha megnézzük az egyes években a fesztivál ár-érték arányát, vagyis a teljes költségvetés és a belépőjegy, konkrétan a hetijegy árának hányadosát, akkor kiderül, hogy 2006-ban jártak a legjobban a fesztiválozók: ekkor jutott a legnagyobb költekezés egy-egy belépőforintra vetítve. A legrosszabb év pedig éppen az első, legendás, sokat visszasírt Sziget volt ebből a szempontból, hiszen a Sziget mindössze 26 milliót költött, de 1800 forintot kért az egyhetes élményért. Egy évvel később már sokkal jobb volt a helyzet, hiszen a költségvetés 143 millióra nőtt, a jegyár viszont nem változott. Hogy mégis hogyan lehetséges ez? Hát, több látogatót fogadott a Sziget, és egyéb bevételi forrásai is lettek a jegyvásárlásokon kívül, ugyanis megjelentek a szponzorok.

2008-tól egyébként megint meredeken romlott a Sziget ár-érték aránya, ami a nagy sztárok gázsijának drasztikus emelkedésével magyarázható, de azért 2014 óta megint javul a helyzet: évről évre többet költenek a pénzünkért cserébe.