Hitelesen ebben a felállásban már nem lehet folytatni – ez a végkövetkeztetése a Demokrácia és Dilemma Intézetnek, miután a kormány csütörtök délután kénytelen volt feladni eddigi gazdaságpolitikájának alapvetését. 2008-hoz képest alig változott Magyarország helyzete: ha vihar van a világgazdaságban, akkor Magyarország nem képes egyedül állni a sarat. Európában 2008 óta egyetlen kormány sem élte túl, hogy az IMF-hez fordult.

„A lemondásomról szóló pletykák alaptalanok” – írta ki Facebook-oldalára Silvio Berlusconi volt olasz miniszterelnök november 7-én, délután negyed kettőkor. "A költségvetési törvény elfogadása után azonnal lemondok” – nyilatkozta másnap a La Stampának.

Az olasz helyzet annyiban hasonlított a magyarhoz, hogy Berlusconinak akkor kellett rövid időn belül ellentmondania önmagának egy nagyon fontos kérdésben, amikor az olasz állampapírokat már csak nagyon magas kamattal lehetett eladni. Most Magyarország sem jut könnyen pénzhez. És a magyar kormány is mentve a menthetőt, kénytelen volt arcon köpni tegnapi önmagát. A kormány az IMF-hez fordul, noha 2010 nyara óta azt mondta, hogy ez nem történhet meg.

Nagyon kínos, de nyilvánvalóan szükséges lépés volt. Ha lett volna bármilyen más lehetőség, akkor azt választották volna. Mint tavaly ilyenkor láttuk, akár törvénytelenség (visszamenő adóztatás) árán is. De nem találtak más megoldást.

Az ősz szélkakasa

Miközben helye van az élcelődésnek, ahogy helye volt az egykulcsosnak ígért adó bevezetésének elmulasztásakor is, a legfontosabb mégis csak az, hogy nagyon nagy baj van. Ilyen pofonba csak az megy bele, akinek egyáltalán nem maradt mozgástere.

„A túl magasra tett mérce, a magabiztosságtól duzzadó, sokszor kifejezetten agresszív politika most ütött vissza, éppen amikor egyébként akkora a baj, hogy Orbánék kénytelenek voltak vállalni, hogy hülyét csináljanak magukból” – írtuk szeptemberben, amikor bejelentették az új adótörvényeket.

Elég kemény ez az ősz. Leírhattuk volna ugyanezt annak kapcsán is, hogy elmondták, kell az eva, jó az eva. Aztán azt, hogy nem kell. Aztán azt, hogy mégis kell.

Leírhattuk volna annak kapcsán is, hogy szeptemberben a parlamentben Orbán Viktor még párhuzamot vont a bankok és az uzsorások között. A nyíltan bankellenes retorika lassan megágyazott azoknak a jelzéseknek, hogy a végtörlesztés lehetőségét meg kell hosszabbítani, illetve újabb intézkedéseket kell bevezetni. Ebből viszont az lett, hogy az addig élesen támadott bankok kaptak lehetőséget arra, hogy megírják az önmagukra vonatkozó törvényt.

Volt már itt szeptember óta néhány kapituláció. És persze kemény időket élünk, Európa összes kormánya improvizációkra kényszerül. Mit küzdenek például az EFSF állandó módosítgatásával a legnagyobbak, hogy csak a leglátványosabb küzdelmet említsük.

Válságban a kormány

A körülmények szerencsétlen alakulása ide vagy oda, mostanra a magyar kormány válságban van. Ráadásul többszörösben. Egyrészt kialakult egy politikai válság: a kormány gazdaságpolitikájának fundamentuma bukott meg. Még akkor is, ha nem nyúl majd az IMF-től most kérni szándékolt biztosítékhoz.

Az egész tákolmány ugyanis arra épült, hogy Magyarország bebizonyítsa, hogy képes a saját lábára állni. Ehhez képest majdnem ott tartunk mint 2008-ban. Minden, ami azóta történt, az a legfontosabb kérdés, a fenntarthatóság, az állam működési feltételeinek biztosítása tekintetében elvesztegetett időnek látszik.

Ahogy 2008-ban, most is az a helyzet, hogy ha a világgazdaság megrendül, akkor Magyarország képtelen állni a vihart. Akkor a Lehman Brothers, most a görög és olasz eladósodás rengette meg a világot, de a lényeg ugyanaz maradt: Magyarország csak hajlékony nádszál.

A kormány válságának másik oldala a morális válság. Míg az előbbit tévedések és a külső körülmények együtt hozták össze, addig ezt kizárólag az ostobaság. Ha Orbánék óvatosabban fogalmaztak volna, ha nyitva hagyják maguknak a vészkijáratot, akkor most veszteségesek árán ugyan, de ki lehetne magyarázni a helyzetet. Így viszont nem lehet jól kijönni belőle. Matolcsy György 14-i parlamenti mondatai kimagyarázhatatlanokká váltak.

Köpni kell, pfű

„Aki az etikett ellenére a földre köp, annak, köszönjük szépen, nincs tovább együttműködés” – mondta Orbán Viktor azoknak a fideszes képviselőknek, akik kiakadtak a kormány által benyújtott köznevelési törvénytervezettől. Ha Orbán ezzel a képpel jellemezte a kormány irányától eltérők viselkedését, akkor minek lehetne nevezni a csütörtök délutáni bejelentést az IMF-ről? Egy kiadós földre okádásnak?

Ebből a tócsából kell új választási, önkormányzati, felsőoktatási és még sok más fontos törvényt meghozni január elsejéig.

Egyetlen európai kormány sem élte túl az IMF-t

Egyébként nem véletlenül félt a kormány úgy az IMF-től, mint a tűztől. Az IMF kemény feltételeibe az Európában megsegített kormányok rendre belebuktak.

Gyurcsány Ferenc 2008 októberében fordult az IMF-hez, és 2009 márciusában lemondott.

2009 márciusában az ír pénzügyminiszter felháborodottan utasította vissza, hogy az IMF-hez fordulnának, és bizarrnak nevezte az ezzel kapcsolatos újságírói kérdéseket. Akkoriban kapott éppen negatív kilátást két hitelminősítőtől is az ország. 2010 novemberében aztán 85 milliárd eurót vettek fel az EU-tól és az IMF-től. A 2011 februárjában tartott választáson az addig kormánypárti frakció 77 fősről 20 fős ellenzéki csoporttá zsugorodott.

Portugáliában idén márciusban mondott le a kormány, mert nem kapott elég támogatást a megszorításokhoz. Már ügyvezető kormányként fordultak áprilisban segélyért az IMF–EU-pároshoz, amit májusban meg is kaptak. Majd júniusban elvesztették a választásokat.

A görög kormányfő 2010 márciusában hasonlította először háborús helyzethez az eladósodottság elleni küzdelmet. Áprilisban jött az első nemzetközi pénzügyi segítség, és másfél évvel később, idén novemberben bukott meg a kormány.

Románia 2009 márciusában kapott IMF-pénzt, októberben szétesett a koalíció, és kisebbségi kormány alakult. A helyzet decemberre rendeződött, amikor előre hozott választások nélkül az RMDSZ támogatásával sikerült biztosítania Emil Boc miniszterelnöknek az új többséget.

Látható, hogy ahol az utóbbi években segély kellett, ott nagyon nehéz helyzetbe kerültek a kormányzó pártok. A közvetlen kapcsolat az IMF színrelépése és a népszerűségvesztés között persze nem ok-okozati, hiszen az IMF-re akkor van szükség, ha egyébként is rossz a helyzet, a belpolitikai gondoknak pedig ez a valódi okozója, az IMF megjelenése már a válságnak csak egy tünete. De azért nem jó ómen, ha segélyre szorul egy kormány.

Intézetünk egyáltalán nem számít arra, hogy a mostani lépés miatt hónapok alatt megbukna a magyar kormány. Elsősorban azért, mert nincs politikai erő, amely meg tudná szorongatni, és az sem látszik, hogy a Fidesz szét akarna esni kisebb pártokra. Gyurcsány Ferenc sokkal nehezebb helyzetben húzta ki 2006 szeptembertől 2009 márciusáig a kormányzást. Ám az is biztos, hogy a kormány eddigi törekvése kudarcot vallott. Hitelesen ebben a felállásban már nem lehet folytatni.